Facebook-on
is: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetaiknak?fref=ts
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 1. fejezet 49.
nap
Krisztusnak a
természetből vett tanításait egyszerű és világos voltuk teszi végtelenül
értékessé. Mindenkinek szüksége van arra a tanításra, amely ebből a forrásból fakad.
A természet szépsége az embert a bűntől és a világ vonzóköréből a tisztasághoz,
a békességhez és Istenhez vezeti. A tudásra szomjazók figyelmét nagyon sokszor
emberi bölcseletek és látszattudományok kötik le. Szoros kapcsolatba kell hozni
őket a természettel. Tanulják meg, hogy a teremtés és a kereszténység Istene
egy és ugyanaz! Láttassuk meg velük a természet világa és a lelki dolgok
közötti összhangot! Mindazt, amit szemük lát és kezük érint, állítsuk a
jellemképzés szolgálatába! Így értelmi képességeik fejlődnek, jellemük
tökéletesedik, és egész életük nemesebb lesz.
Krisztusnak pontosan
az a célja a példázatokkal, mint a szombattal. Isten emléket emelt teremtői
hatalmának, és azt az embernek adta, hogy meglássa Őt keze munkáiban. A szombat
arra tanít, hogy a Teremtő dicsőségét teremtett műveiben szemléljük. Jézus
ugyanezt akarja. Ezért merítette mélységes tanításait a természet szépségéből.
Tanulmányozzuk a természetbe írt tanításokat a szent nyugalomnapon jobban, mint
bármely más napon!
Tanulmányozzuk a
Megváltó példázatait ott, ahol elmondta őket: a mezőn, a berekben, a szabad ég
alatt, a pázsiton és a virágok között. Amikor kimegyünk a természetbe, Krisztus
valóságossá teszi jelenlétét számunkra, és figyelmünket a maga békességére és
szeretetére irányítja.
Krisztus nemcsak a
nyugalomnappal kapcsolta össze tanításait, hanem a verejtékes hétköznapokkal
is. Bölcsességre tanítja a szántóvetőt. A szántásból és vetésből, a
talajművelésből és aratásból vett példákkal arról a munkáról tanít, amelyet
kegyelme végez az emberi szívben. Isten azt akarja, hogy megértsük igazságának
tanulságait a hasznos munka minden ágában és az élet minden területén. Ha így
teszünk, akkor a mindennapi küszködés nem köti le figyelmünket annyira, hogy
elfelejtsük Istent, hanem állandóan emlékeztet Teremtőnkre és Megváltónkra.
Istenfogalmunk aranyfonálként húzódik végig minden családi gondunkon és
elfoglaltságunkon. A természet újra ragyogtatja előttünk Isten dicsőségét. A
mennyei igazságoknak mindig újabb leckéit tanuljuk meg, és átalakulunk Isten
tisztaságot sugárzó képmására. Így leszünk "az Úr tanítványai", és
amire elhívott minket, abban maradunk meg "az Isten előtt" (Ésa
54:13; 1 Kor 7:24).
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 49. fejezete
Ez bizony költészet – héber költészet!
Azonban szemben a költészet nyugati felfogásával, ami arra szépirodalmi
szempontból tekint, az Ószövetség gyakran használ költői szövegeket a
legfontosabb dolgok kifejezésére. Itt, a Teremtés könyvének majdnem a végén
találjuk a Mózes öt könyvében levő, jelentős történelmi pontokat jelző négy fő
költemény egyikét (1Móz 19, 2Móz 15, 3Móz 23-24, és 5Móz 32-33). Míg Mózes Izrael
törzseit népként áldja meg Mózest ötödik könyve 32-33. fejezetében, addig
Izrael (Jákób) a fiait áldja meg Mózes első könyve 49. fejezetében. Így
kapcsolódik össze a pátriárkák Teremtés könyvében leírt története Izrael
népének Kivonulás könyvében szereplő történetével, de végül a korszakokon
átívelve elér a mi történetünkig is. Jákob némelyik „áldása” meglehetősen
kijózanító és arra mutat rá, hogy a megbocsátás nem mindig képes eltörölni
bűneink következményeit. A költemény azonban túlmutat Izrael fiainak közvetlen
történetén valakire, aki az ígéret vonalából fog származni: Silóra (10. vers),
Izrael pásztorára és kősziklájára (24. vers) – amelyek mind messiási képek.
Jézus Krisztus az, akire előre mutat az írás, és aki el fog jönni, hogy
megmentse népét; és aki meg fog áldani bennünket.
Martin Klingbeil
6. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 1. fejezetéhez (augusztus
23 - 29.
Nem tudok Jézus egyetlen példázatára sem
gondolni, amelyen ha elmélkedünk, nem nyitja meg elménket új, szép és mély
igazságokra Isten jellemével kapcsolatosan. A példázatokban Jézus általános
dolgokat használ, amelyeket gyakran maguktól értetődőknek tartunk és figyelmen
kívül hagyunk - vagy éppen imádunk - és olyan összefüggésekre hívja fel a
figyelmünket, amelyek a gondolatainkat visszavezetik Istenre, mindenik
alkalommal, amikor az a példázatban szereplő tárgy a szemük elé kerül.
Ma ugyanerre van szükségem. Majdnem minden,
amivel találkozok és kapcsolatba kerülök - a házamtól és a számítóképemtől
kezdve a vízig, amely a csapból folyik és a mesterséges fényig, amelyet egy
kapcsoló megnyomásával hozok működésbe - az emberre mutatnak és a világ dolgaira,
és nem Istenre. Olyan emlékművekkel vagyunk körülvéve, amelyek az emberre és az
ember kreativitására mutatnak.
Nem vagyok juhpásztor. Nem vagyok magvető, de
naponta találkozok fizikai, látható eszközökkel, amelyek Krisztusra
mutathatnak, ha megállok, figyelek és hallgatok.
Azok a dolgok, amelyek gyakran elterelik a
figyelmünket Istenről, olyan eszközökké válhatnak, amelyek gondolataimat
Istenre terelhetik. Ez volt Jézus célja a kétezer évvel ezelőtti példázataival.
Ma ugyanolyan hatékonyak és szükségesek, mint amilyenek akkor voltak.
Brandon
Schroeder
Fejlesztési
társigazgató
Light Bearers
(Fényhordozók), www.lightbearers.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése