Facebook-on
is: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetaiknak?fref=ts
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 1. fejezet 45.
nap
Krisztusnak a hegyi
beszédben elmondott szavai nemcsak az ifjúsághoz szóltak, hanem a nagy tömeghez
is, amelyben aggódó, kétségekkel teli, csalódástól és bánattól megsebzett
férfiak és nők szorongtak. Jézus így folytatta: "Ne aggodalmaskodjatok
tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy
mindezekre szükségetek van." Majd a sokaság felé tárva karját, így szólt:
"Hanem keressétek először Istennek országát, és az Ő igazságát; és ezek
mind megadatnak néktek" (Mt 6:28-33).
Így magyarázta
Krisztus azt az üzenetet, amelyet Ő maga bízott a liliomokra és a mező füvére.
Szeretné, ha ezt leolvasnánk minden liliomról és minden fűszálról. Szavai telve
vannak biztatással, és megerősítik Istenbe vetett bizalmunkat.
Az igazság - Krisztus
igazsága - olyan átfogó és olyan sokrétű, hogy a természet minden mozzanatát
felhasználta szemléltetésére. A napról napra látható jelenségeket
összekapcsolta valamilyen lelki igazsággal, és így az egész természet a Mester
példázatainak foglalata.
Szolgálatának korábbi
szakaszában Krisztus oly egyszerűen és világosan beszélt hallgatóihoz, hogy
valamennyien megérthették volna azokat az igazságokat, amelyek bölccsé tehetnek
az üdvösségre. Sok szívben azonban nem vert gyökeret az igazság. Sátán hamar
kikapta onnan. "Azért szólok velük példázatokban - mondta Jézus -, mert
látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek ... Mert
megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket
behunyták" (Mt 13:13-15).
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 45. fejezete
A Bibliának talán ez
a fejezete az, amin leginkább átragyog a kegyelem! A megbocsátás megbékélést
hoz, és életre szóló sebek kezdenek gyógyulni. József nem bírja tovább az
érzelmi nyomást, amit a testvéreivel való találkozás okoz lelkében, ezért végül
feltárja előttük kilétét: ő az, akit úgy láttak utoljára, mint aki testvérei
irgalmáért esdekel, miközben vándor kereskedők egyiptomi rabságba vonszolják.
Ám miközben a hosszú évek és édesapjuk kiengesztelhetetlen gyásza mély
lelkiismeret-furdalást és bűntudatot vésett a testvérek lelkébe, az idő múlása
Józsefet a kísértéseken és megaláztatásokon keresztül gondviselésszerűen
hatalmi pozícióba röpítette, amely nemcsak élelmet biztosít Egyiptom éhező
lakóinak, hanem életet is az ígéret örököseinek Kánaán földjén. Amint a
testvérek hitetlensége először megdöbbenésbe majd félelembe fordul, lassan
rádöbbennek arra, hogy Isten kegyelmesen felülírta gonosz tervüket; így a
bűntudat végül találkozik a megbocsátással, és egy ölelésben ér célba, amelynek
híre végigvisszhangzik a királyi palotán, eljut egészen a fáraó füléig, mintegy
bizonyságként az isteni gondoskodás és kegyelem hatalmáról. Ezt a katarzist –
úgy érezzük –, már nem lehet fokozni, de mégis tovább fokozódik! Ahogy
visszasietnek Kánaánba lelkükben és testükben azzal az erővel, amit azáltal
kaptak, hogy letehették vállaikról bűneik terhét, egy idős ember, aki lassan
elsorvad a József miatti gyászában és a többi fia miatti aggodalmában, szinte
újjászületik, és új életkedvet kap. Talán lehetnek életedben ma is olyan
pillanatok, amikor valamilyen régi bánat új életbe fordul át megbocsátás és
megbékélés által.
Martin Klingbeil
Bibliai
tudományok és régészet tanszék
Southern
Adventist University
6. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 1. fejezetéhez (augusztus
23 - 29.
Nem tudok Jézus egyetlen példázatára sem
gondolni, amelyen ha elmélkedünk, nem nyitja meg elménket új, szép és mély
igazságokra Isten jellemével kapcsolatosan. A példázatokban Jézus általános
dolgokat használ, amelyeket gyakran maguktól értetődőknek tartunk és figyelmen
kívül hagyunk - vagy éppen imádunk - és olyan összefüggésekre hívja fel a
figyelmünket, amelyek a gondolatainkat visszavezetik Istenre, mindenik
alkalommal, amikor az a példázatban szereplő tárgy a szemük elé kerül.
Ma ugyanerre van szükségem. Majdnem minden,
amivel találkozok és kapcsolatba kerülök - a házamtól és a számítóképemtől
kezdve a vízig, amely a csapból folyik és a mesterséges fényig, amelyet egy
kapcsoló megnyomásával hozok működésbe - az emberre mutatnak és a világ
dolgaira, és nem Istenre. Olyan emlékművekkel vagyunk körülvéve, amelyek az
emberre és az ember kreativitására mutatnak.
Nem vagyok juhpásztor. Nem vagyok magvető, de
naponta találkozok fizikai, látható eszközökkel, amelyek Krisztusra
mutathatnak, ha megállok, figyelek és hallgatok.
Azok a dolgok, amelyek gyakran elterelik a
figyelmünket Istenről, olyan eszközökké válhatnak, amelyek gondolataimat
Istenre terelhetik. Ez volt Jézus célja a kétezer évvel ezelőtti példázataival.
Ma ugyanolyan hatékonyak és szükségesek, mint amilyenek akkor voltak.
Brandon
Schroeder
Fejlesztési
társigazgató
Light Bearers
(Fényhordozók), www.lightbearers.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése