Facebook-on
is: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetaiknak?fref=ts
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 1. fejezet 48.
nap
Krisztus nem elvont
elméletekkel foglalkozott, hanem olyanokkal, amelyek nélkülözhetetlenek a
jellem fejlődéséhez, és fogékonyabbá teszik az embert Isten megismerésére,
alkalmasabbá a jó cselekedetekre. Az életmódot és az örökkévalóságot érintő
igazságokról beszélt az embereknek.
Izrael nevelését
Krisztus irányította. Az Úr parancsolatairól és rendelkezéseiről ezt mondta:
"Gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban
ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed
azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És
írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra" (5 Móz 6:7-9).
Jézus arról is tanított, hogyan kell ezt a parancsot teljesíteni, és miként
lehet Isten országának törvényeit és alapelveit úgy bemutatni, hogy
megmutatkozzék szépségük és értékes voltuk. Amikor az Úr a maga különleges
képviselőjévé nevelte Izraelt, a hegyek és völgyek között adott nekik otthont.
Családi életükben és vallásos szolgálatukban állandó kapcsolatba kerültek a
természettel és Isten Igéjével. Krisztus a tó partján, a hegyoldalon, mezőkön
és ligetekben tanította tanítványait, ahol láthatták a természetet, amellyel
tanításait szemléltette. Miközben Krisztustól tanultak, vele együtt munkálkodva
hasznosították ismereteiket.
A Teremtővel művei
által kell megismerkednünk. A természet könyve nagy tankönyv, amelyből -
valamint a Szentírásból - tanítva kell másokat Isten jellemével
megismertetnünk, és az elveszett juhokat Isten nyájához visszavezetnünk. Isten
műveinek tanulmányozása közben a Szentlélek meggyőzi értelmünket. Ez a
meggyőződés nem logikus érvelés nyomán támad. Akit azonban lelki tompultság,
vakság és süketség nem tett alkalmatlanná Isten felismerésére, megismerésére és
hangjának meghallására, az felfogja az írott Ige mélységes igazságait, és magasztos
lelki tanításai belevésődnek szívébe.
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 48. fejezete
Jákób földi
vándorútjának végéhez érkezik, és összegyűjti fiait halálos ágya körül. Ez
annak az ideje, hogy a szövetség áldását továbbadja a következő generációnak.
Elsőnek József érkezik, hogy áldást kapjon édesapjától, de magával hozza két
fiát, Manassét és Efraimot is. Jákób két jelentős dolgot tesz itt: először
adoptálja két unokáját az ígéret egyenes vonalába, így Józsefnek két részt
juttat – amit ő prófétai álomban sok évvel korábban már látott is; aztán
megfordítja a sorrendet, és Efraimot – a másodszülöttet – az elsőszülöttnek
járó áldással áldja meg, s ezzel Manassé fölé emeli. Ezzel bezárul a kör,
hiszen megismétlődik, ami ifjúkorában vele történt. Isten szuverén, és ha
elolvassuk a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét, láthatjuk az érdekes hurkokat
és fordulatokat, amelyeket a szövetségi vonal megtesz. Isten olyan embereket
választott ki, hogy kegyelmének edényei legyenek, akiket mi nem feltétlenül
sorolnánk a hithősök közé. Ez bátorságot ad nekem, mivel Isten áldásai nem az
én érdemeimtől függnek, hanem az Ő mérhetetlen kegyelmétől!
Bepillanthatunk Jákób
Istennel való szoros kapcsolatába is, amikor úgy utal Istenre, mint Pásztorra,
aki vezette őt egész életén át, és aki Megmentője volt. Ezek nagyon fontos
személyes teológiai fogalmak, amelyeket a pátriárka utódaira akar hagyni, és
azt kívánja, hogy ők is hasonló módon járjanak Istennel, miként ő
megtapasztalta egész életén át.
Martin Klingbeil
6. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 1. fejezetéhez (augusztus
23 - 29.
Nem tudok Jézus egyetlen példázatára sem
gondolni, amelyen ha elmélkedünk, nem nyitja meg elménket új, szép és mély
igazságokra Isten jellemével kapcsolatosan. A példázatokban Jézus általános
dolgokat használ, amelyeket gyakran maguktól értetődőknek tartunk és figyelmen
kívül hagyunk - vagy éppen imádunk - és olyan összefüggésekre hívja fel a
figyelmünket, amelyek a gondolatainkat visszavezetik Istenre, mindenik
alkalommal, amikor az a példázatban szereplő tárgy a szemük elé kerül.
Ma ugyanerre van szükségem. Majdnem minden,
amivel találkozok és kapcsolatba kerülök - a házamtól és a számítóképemtől
kezdve a vízig, amely a csapból folyik és a mesterséges fényig, amelyet egy
kapcsoló megnyomásával hozok működésbe - az emberre mutatnak és a világ
dolgaira, és nem Istenre. Olyan emlékművekkel vagyunk körülvéve, amelyek az
emberre és az ember kreativitására mutatnak.
Nem vagyok juhpásztor. Nem vagyok magvető, de
naponta találkozok fizikai, látható eszközökkel, amelyek Krisztusra
mutathatnak, ha megállok, figyelek és hallgatok.
Azok a dolgok, amelyek gyakran elterelik a
figyelmünket Istenről, olyan eszközökké válhatnak, amelyek gondolataimat
Istenre terelhetik. Ez volt Jézus célja a kétezer évvel ezelőtti példázataival.
Ma ugyanolyan hatékonyak és szükségesek, mint amilyenek akkor voltak.
Brandon
Schroeder
Fejlesztési
társigazgató
Light Bearers
(Fényhordozók), www.lightbearers.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése