Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 55. fejezet 1125. nap
A kormányzat, amelynek fennhatósága alatt Jézus élt,
korrupt és elnyomó volt. Mindenfelé égbekiáltó visszaélések történtek:
zsarolás, türelmetlenség, felőrlő kegyetlenség. A Megváltó mégsem kísérelt meg
polgári reformokat. Nem támadta a nemzeti visszaéléseket, nem ítélte el a
nemzeti ellenségeskedéseket. Nem avatkozott bele a felsőbbség, a hatalmat
gyakorló közigazgatás dolgaiba. Példaképünk távol tartotta magát a földi kormányoktól.
Nem azért, mintha közömbös lett volna az emberi bajok iránt, hanem mert az
orvosságot nem pusztán emberi vagy külső eszközökben kereste. A hatásos
gyógyításhoz egyénileg kell elérni az embert, újjáteremteni a szívet.
Krisztus országát nem törvényhozó testületek, tanácsok vagy
bíróságok döntésével, a világ nagyjainak támogatásával alapítja meg, hanem
azzal, hogy Krisztus természetét az emberekbe ülteti a Szentlélek munkája
által. "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá
legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek
akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek" (Jn
1:12-13). Ez az egyetlen erő, amely felemelheti az emberiséget. E munka
megvalósításához az emberi eszköz Isten Igéjének tanítása és gyakorlása.
Amikor Pál apostol elkezdte szolgálatát Korinthusban, a
népes, gazdag, gonosz, a pogányság kimondhatatlan bűneivel szennyezett
városban, ezt mondta: "Nem végeztem, hogy egyébről tudjak tiköztetek, mint
a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről" (lKor 2:2). Később,
mikor olyanoknak írt, akiket a legostobább bűnök rontottak meg, elmondhatta:
"De megmosattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr
Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által." "Hálát adok az én
Istenemnek mindenkor tifelőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a
Krisztus Jézusban adatott" (lKor 6:11; 1:4).
Most - Krisztus idejéhez hasonlóan - Isten országának műve
nem azokon nyugszik, akik földi vezetők vagy emberi törvények által támogatott
elismerést sürgetnek, hanem azokon, akik a népnek az Ő nevében kijelentik
azokat a lelki igazságokat, melyek elfogadóikat Pál tapasztalatára vezérlik:
"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él
bennem a Krisztus" (Gal 2:20). Ekkor Pálhoz hasonlóan az emberek javára
fognak munkálkodni. Ő mondta: "Krisztusért járván tehát követségben,
mintha Isten kérne miáltalunk: Krisztusért kérünk, béküljenek meg az
Istennel" (2Kor 5:20).
Mai Bibliai szakasz: 2 Timóteus
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A harcos, a sportoló és
a földműves – Pál erőteljes személyiségek jelképét használja, hogy érzékeltesse
a keresztény állhatatos életútját. Ki is a katona? Aki parancsnoka utasításait
teljesíti, ha kell élete árán is, a csata kellős közepén is. A sportoló a
következő – edzett, fegyelmezett, a győzelmes célra irányítja tekintetét,
kerüljön az bármekkora személyes áldozatba. És végül Pál a keményen dolgozó
hűséges földművest festi le, aki Istentől várja a termést.
A nagyapám földművelő
volt, jellemzően olyan, mint a legtöbb földműves, akit ismertem. Nagyon
módszeres volt, innovatív, halk szavú és edzett. A kemény munkával töltött
órái, annyi hideg, meleg, szárazság elviselése után, ősszel várta a termést.
Azután Pál kerek perec
kijelenti, hogy problémáink származhatnak hittestvéreinktől is, akár a
lelkésztől, a presbitertől vagy a diakónusoktól. De így folytatja a 19.
versben: „Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek
pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki
Krisztus nevét vallja.”
Az ördög el akar
szakítani bennünket Istentől azzal, hogy eltávolít a gyülekezettől. Talán
valaki olyant használ erre, akire felnéztél – emlékezz, Jézust is a „hívő
közösség” feszítette keresztre. Ne csapd be magad – ha nem jársz gyülekezetbe
egy személy vagy történés miatt, elhagyod a szentélyt, amiben Isten dicsősége
lakozik. Kövesd Pál tanácsát, és állj a szilárd alapon! Légy erős Krisztusban,
és állj ellen a gonosznak, akár kívülről, akár belülről támad!
Kedves keresztény, légy
erős, mint egy harcos, követve Parancsnokod utasításait! „Állj el a hamisságtól”. Emlékezz ígéretére: „Amikor parancsol,
képességet is ad parancsa teljesítésére” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. 1999, Advent Kiadó, 228. oldal). Szemeidet
tartsd a jutalomra szegezve, mint a fegyelmezett atléta – egy nap ott állhatsz
majd az üvegtengernél Jézussal, mint testvéreddel. És végül, bízz, akár a
földműves, aki miután elviselt perzselő meleget, viharokat, és dögvészt, teljes
hittel bízik benne, hogy Isten bőséges termést rendel: „… a Léleknek gyümölcse:
szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség,
mértékletesség” (Gal 5:22).
Jim Ayer
156. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
54-55. fejezeteihez
(augusztus 5-11.).
„Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok
lesztek.”
János 8:36
A szabadság az
intuícióval ellentétes. A világ azt tanítja, hogy a szabadság főképp a gazdagok
és a kiváltságos helyzetben lévők előjoga. A szegényeknek kevés joguk van.
Jézus azt tanítja, hogy a szabadság egy lelki állapot, amelyet bárki elérhet a
benne való hit által, a külső körülményeitől függetlenül.
Egy törvénytudó arról kérdezősködik,
hogy mi a kötelessége az emberiség felé, és Jézus egy példázattal válaszol,
hogy ezt a törvénytudó saját maga dönthesse el. Az irgalmas szamaritánus
példázatában a büszkeség tartotta vissza a papot és a lévitát is attól, hogy a
sebesült vándornak segítsenek. Attól féltek, hogy rituális értelemben
tisztátalanok lesznek, illetve, hogy beszennyezik hírnevüket, ezért elmentek
Isten egy sérült gyermeke mellett. Börtönbe zárta őket a büszkeség.
A szamaritánusnak nem
volt ilyen ürügye, sem hírneve, amit védenie kellett volna. Szabadon
segíthetett bárkinek, aki szükséget szenvedett, anélkül, hogy saját maga
beszennyezésére kellett volna gondolnia. Az ő segítsége nem szégyenítette meg a
sebesült utazót, és nem is hagyta szegény embert abban a kényszerhelyzetben,
hogy vissza kelljen fizetnie megmentőjének bőkezűségét. A szamaritánus volt az
egyetlen, aki egy szükséget szenvedő lelket látott, a felebarátjaként kezelte,
és megtette, amit tehetett.
Hiszem, hogy Jézus
ezért érkezett mindannyiunk szolgájaként. A Filippibeliekhez írt levél 2:7
szerint: „Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl.” Jézus azért
jött, hogy önként kockáztasson mindent, hogy megmenthessen minket a bűntől. Ezt
teszi, anélkül, hogy megszégyenítene minket, ismervén a teljes
érdemtelenségünket és azt, hogy esélyünk sincs visszafizetni neki.
Karen Lifshay
Hermiston, Oregon (USA)
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése