Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 53. fejezet 1116. nap
Jézus, amikor kiküldte a hetven tanítványt, megparancsolta
nekik - ahogy korábban a tizenkettőnek is -, hogy ne maradjanak ott erőszakkal,
ahol nem fogadják őket szívesen. "Valamely városba pedig bementek, és
titeket be nem fogadnak, - mondta - annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok: Még
a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük;
mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített
hozzátok" (Lk 10:10-11). Nem neheztelésből vagy sértett önérzetből kellett
így cselekedniük, hanem hogy megmutassák, milyen súlyos dolog az Úr üzenetét
vagy követeit visszautasítani. Az Úr szolgáit elvetni annyi, mint magát
Krisztust elvetni.
"Mondom pedig néktek, - tette hozzá Jézus - hogy a
sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé" (Lk
10:12). Gondolatai azután a galileai városokra terelődtek, ahol szolgálatának
oly nagy részét töltötte. A mély fájdalom hangján kiáltott fel: "Jaj néked
Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sidonban lettek volna azok a
csodák, melyek tebenned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.
Hanem Tírusnak és Sidonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem
néktek. És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz
lealáztatni" (10:13-15).
A forgalmas Galileai tenger-melléki városoknak szabadon
felajánlotta a menny leggazdagabb áldásait. Az élet Fejedelme nap mint nap ott
járt közöttük. Isten dicsősége - melyet próféták és királyok vágytak látni -
ragyogott a Megváltó nyomában özönlő sokaságra. Mégis visszautasították a
mennyei ajándékot.
A vének a körültekintés látszatával figyelmeztették a
népet: ne fogadják el ennek az új tanítónak az új tantételeit, mert elmélete és
gyakorlata ellentétben áll az atyák tanításával. A nép hitelt adott a papok és
farizeusok oktatásának, ahelyett, hogy maguk akarták volna megérteni Isten
Igéjét. Isten helyett a papokat és véneket tisztelték, elvetették az igazságot,
hogy megtarthassák saját hagyományaikat. Sokakra mély benyomást tett Jézus, és
csaknem hallgattak Rá, mégsem cselekedtek meggyőződésük szerint, ezért nem
lehetett őket számításba venni Krisztus oldalán. Sátán mindaddig kísértett,
amíg a világosság sötétségnek nem tűnt. Így sokan elvetették az igazságot, mely
lelkük megmentésére szolgálhatott volna.
Az igaz Bizonyság így szól: "Ímé az ajtó előtt állok
és zörgetek" (Jel 3:20). Minden figyelmeztetés, feddés, kérlelés Isten
Igéjében vagy követőinek ajkán, zörgetést jelent a szív ajtaján. A bebocsátást
kérő Jézus hangja az. Minden figyelembe nem vett kopogtatás után kisebb az
indíttatás, hogy ajtót nyissunk. Ha ma nem engedünk a Szentlélek befolyásának,
holnapra már gyöngébben szól. A szív kevésbé lesz érzékeny, veszedelmes
nemtörődömségbe hull. Az ítéletkor nem azért találnak majd vétkesnek, mert
tévelyegtünk, hanem mert elhanyagoltuk a mennyei lehetőségeket, hogy
megtanuljuk, mi az igazság.
Az apostolokhoz hasonlóan a hetven tanítvány is
természetfeletti adományokban részesült küldetésének pecsétjeként. Amikor
munkájukat bevégezték, örömmel tértek vissza, mondván: " Uram, még az
ördögök is engednek nékünk a te neved által!" Jézus így felelt:
"Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből" (Lk 10:17-18).
Jézus előtt megjelentek a múlt és a jövő képei. Látta
Lucifert, amikor kezdetben alávettetett a mennyekből. Előre látta
haláltusájának jeleneteit, amikor a világmindenség előtt lepleződik le a csaló
jelleme. Hallotta a kiáltást: "Elvégeztetett" (Jn 19:30), mely
bejelentette, hogy az elveszett faj megváltása örökre bizonyossá vált, a menny
az örökkévalóságig biztonságban van a vádakkal, csalásokkal, követelésekkel
szemben, melyekre Sátán uszít.
A Kálvária szégyent és haláltusát hozó keresztjén túl Jézus
előretekintett az utolsó nagy napra, mikor a gonosz hatalmak fejedelmét utoléri
pusztulása azon a földön, melyet oly régóta rongált lázadásával. Jézus látta a
gonosz munkájának végét: Isten békéjét, amint betölti a mennyet és földet.
Ettől fogva Krisztus követőinek legyőzött ellenségként
kellett Sátánra tekinteniük. A kereszten Jézus elnyerte értük a győzelmet - azt
a győzelmet, melyről azt szeretné, ha sajátjuknak fogadnák el. "Ímé -
mondotta - adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és
az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek" (Lk 10:19).
Mai Bibliai szakasz: 2
Thesszalónika 2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Tekintet nélkül arra, mennyire gondosan vigyáz
a lelkész a gyülekezetére, a hamis gondolatok igen sokféle módon gyökeret
verhetnek. A tagoknak néha egyszerűbb elfogadniuk egy pletykát vagy beszámolót,
mint gondosan saját maguk megvizsgálni a Szentírást. Néha ezek a gondolatok még
bibliaiak is lehetnek, de kiegészítő tanításokkal már elmozdulnak valamilyen
szélsőség irányába. Úgy tűnik, ez volt a probléma Thessalonikában. Ezért ebben
a fejezetben Pál célja nem az, hogy a végidőkről részletekbe menően
beszéljen, hanem sokkal inkább lelkészi, lelkigondozói szempontból fejti ki
mondandóját. Célja, hogy megnyugtassa a gyülekezetett, és a végidővel
kapcsolatban türelemre intse őket.
A harmadiktól a hetedik versig Pál felvázolja
a történelem három időszakát a jelentől a végidőig. Az utolsó időszak a második
eljövetel. Ezt a nyolcadik versben fejti ki részletesen. Azelőtt az esemény
előtt lesz a bűn emberének (4. vers), a törvénytelen (8. vers) megnyilatkozása.
És még ezen idő előtt egészen Pál koráig terjed a rejtély és tartózkodás
(visszatartás) ideje (6-7. vers).
A bűn/törvénytelenség embere a második fejezet
3-4. versekben kerül elő. Az a hatalom, amelyre a legjobban illenek ezek a
leírások: a középkori pápaság. Ám a Thessalonikabeliekhez írt második levél
2:8-10 a függönyök mögé vezet be, hogy leleplezze az igazi Antikrisztust, aki
az idők folyamán végig a nemzetek között tevékenykedő látható személy mögött
volt. Sátán személyesen a tervelője és cselekvője a végidei események által
felvázolt dolgoknak.
A vég felé közeledve nem az számít, hogy
kiszámoltuk, hogyan és mint fog ez a megjelenés megtörténni, hanem hogy az
igazság szeretetét megkaptuk és szétosztottuk-e vajon. A szembesítés talán
világszéles lesz, de a választás még mindig személyes számodra és számomra.
Jon Paulien
155. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
52-53. fejezeteihez
(július 29 – augusztus 4).
Pár évvel ezelőtt egy
hosszú autóutat szakítottam meg azzal, hogy megálltam egy parkolóban, és egy
kis szünetet tartottam a vezetésben. Azzal, hogy kicsit kinyújtózhattam a
furgonomban, máris visszanyertem az erőmet, és hamarosan készen álltam rá, hogy
folytassam az utat. Kiszálltam a furgonból, odaálltam a zsúfolt játszótér
szélére, és elkiáltottam magam: „Fiúk, gyertek, itt az ideje, hogy induljunk!”
Kis arcok egész sokasága fordult felém, láttam rajtuk, hogy felfogták
szavaimat, de mindössze hárman hagyták el a játszóteret, és indultak a furgonom
irányába. Próbálhattam volna hangosabban kiabálni, lehetett volna
állhatatosabba kérlelésem, vagy akár könyörgő a hangom, mégsem hiszem, hogy
több gyerek válaszolt volna a hívásomra.
Miben volt más ez a
három? Ők az én fiaim voltak, és ismerték a hangomat. Csak az én fiaim jöttek a
kisteherautóhoz. A többiek elfordultak az idegen hangtól. Abban a pillanatban
felfogtam, milyen sok is múlik a kapcsolatokon. Oly sok függ attól, hogy fel
tudjuk-e ismerni a hangját azoknak, akiket a legjobban szeretünk.
„Nem a büntetéstől való
félelem, sem nem az örökkévaló jutalom reménye készteti Krisztus tanítványait
arra, hogy kövessék Őt. Szemlélik a Megváltó végtelen szeretetét, amely
megnyilvánul földi vándorútjában a betlehemi bölcsőtől a Kálvária keresztjéig,
s az Ő látványa vonzza, lágyítja meg, és bírja engedelmességre a lelkeket.
Szeretet ébred a szemlélők szívében. Hallják hangját és követik Őt.” JÉ 480.3
Karen Lifshay
Hermiston, Oregon (USA)
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése