Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 59. fejezet 1140. nap
59.
Papi ármányok
Bethánia oly közel esett Jeruzsálemhez, hogy Lázár
feltámasztásának híre hamarosan eljutott a városba. A zsidó főemberek gyorsan
megtudták a tényeket a kémektől, akik látták a csodát. Azonnal összehívták a
Magas Tanácsot, hogy döntsenek a teendőkről. Krisztus most teljesen megmutatta
hatalmát a halál és a sír felett. Isten ezzel az óriási csodával szolgáltatta a
döntő bizonyítékot az embereknek, hogy elküldte a világra Fiát üdvösségükre.
Minden józan, világos gondolkodású elme meggyőzéséhez elég volt az isteni erő
eme megnyilatkozása. Lázár feltámadásának tanúi közül sokan hittek Jézusban.
Azonban erősödött a papok Ellene irányuló gyűlölete is. Istenségének összes
kisebb bizonyítékát elvetették, s új csodája csak dühítette őket. A halott
fényes nappal támadt fel a tömeg szeme láttára. Ilyen bizonyítékot semmilyen
ravaszsággal nem lehet félremagyarázni. Pontosan ezért vált a papok
ellenségessége még szörnyűbbé. Jobban eltökélték, mint valaha, hogy Krisztus
munkájának véget vetnek.
A szadduceusok, noha nem nézték jó szemmel Krisztust, nem
voltak Vele olyan rosszindulatúak, mint a farizeusok. Nem gyűlölték olyan
keserűen. Most viszont alaposan megijedtek. Ők nem hittek a halottak
feltámadásában. Úgynevezett tudományos alapon úgy okoskodtak: lehetetlen, hogy
a halott test életre keljen. Azonban Krisztus néhány szava felborította
elméletüket. Tudatlannak bizonyultak az Írások felől is és Isten hatalma felől
is. Semmilyen lehetőséget nem láttak, hogy megváltoztassák az emberek
benyomását a csodáról. Hogyan fordíthatnák el a népet Tőle, Aki képes volt
megfosztani a sírt halottjától? Hamis híreket terjesztettek, de a csodát nem
tagadhatták, s nem tudták, hogyan ellensúlyozhatnák hatását. Eddig a szadduceusok
nem támogatták a Krisztus megölésére irányuló tervet, Lázár feltámasztása után
azonban úgy döntöttek, hogy csak Jézus halála vethet véget ellenük ható bátor
fellépésének.
A farizeusok hittek a feltámadásban, s nem tehettek mást,
be kellett látniuk: a csoda bizonyítja, hogy a Messiás köztük van. Mégis mindig
szembeszegültek Krisztus munkásságával. Kezdettől gyűlölték Őt, mert napvilágra
hozta képmutató jogigényüket. Félretette a rideg rítusok leplét, mely alá
erkölcsi torzulásukat rejtették. Az Általa tanított tiszta vallás elítélte
üres, állítólagos kegyességüket. Égtek a bosszúvágytól találó feddései miatt.
Megpróbálták provokálni, hogy tegyen vagy mondjon valamit, ami alkalmat adhat
elítélésére. Többször próbálták megkövezni, Ő azonban csöndesen visszavonult, s
elvesztették szem elől.
Mai Bibliai szakasz: Zsidók
9
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A szerző úgy érvel
ebben a fejezetben, hogy Jézus biztosította számunkra annak az áldását, hogy
közvetlen bejárásunk legyen Istenhez, ami a legvágyottabb minden áldás közül.
A 1-10. vers az olvasót
arra emlékeztetik, hogy az első szentélyben és istentiszteleti rendszabályaiban
az embereknek nem volt bejárásuk Istenhez. Csak egy személy mehetett be a
Szentek szentjébe, ahol Isten trónja volt található, és ezt csak évente egyszer
tehette. A gond az volt, hogy a felajánlott áldozatok nem tudták megtisztítani
a hívők lelkiismeretét. A 11-14. vers azonban úgy érvel, hogy Jézus egyszer és
mindenkorra a ment be a mennyei szentélybe, és egy olyan tökéletes áldozatot
mutatott be, amely megtisztítja a lelkiismeretünket. A 15-23. versek
kijelentik, hogy ez az áldozat kétféle szerepet töltött be. Az első az, hogy
megváltson bennünket az első szövetség alatt való bűneinkből, a második pedig
az, hogy beiktassa az új szövetséget az új szentélyével, a mennyeivel.
Aztán a 24-29. versek
csúcspontjára emelik az érvelést az által, hogy világossá teszik Jézus
vívmányának jelentőségét. Miközben a pap csak évente egyszer léphetett be Isten
közvetlen közelébe a Szentek szentjében, Jézus egyszer és mindenkorra belépett
a mennybe, hogy elkezdje örök szolgálatát (7:25) a mi érdekünkben. Ő nem csupán
félretette bűneinket az Ő áldozata által, ami Dániel 9:24 próféciáira
emlékeztet, hogy a Messiás eljön, és „véget
ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk
az örökké tartó igazság”. A 27. vers megemlíti, hogy Jézus szolgálatának
van egy másik fázisa is az ítélettel kapcsolatosan, de a célja ennek az
ítéletnek az, hogy megváltást hozzon Isten népének.
Tetszik nekem az,
ahogyan a 9:24 leírja Jézus áldozatát és mennybemenetelét, „hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk”. Az „Isten
orcájának keresése” héber kifejezés Isten segítségének a kérését jelenti. A
remény az volt, hogy amikor megjelenünk Isten előtt az Ő orcája ránk fog
ragyogni (4Móz 6:25). Pontosan ez történt, amikor Jézus megjelent az Atya előtt
a mi érdekünkben.
Ragyogtassa ránk Isten
az Ő arcát ma!
Felix Cortez
160. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
59-60. fejezeteihez
(augusztus 26-szeptember 1.).
A hatalomtól és az
irányítástól való függőség ma is jelen van és működik, éppen ahogyan 2000 évvel
ezelőtt. A zsidó vezetők kétségbeesetten próbálták megvédeni a tekintélyen
alapuló pozíciójukat, és ezzel elutasították Krisztust, és azt választották,
hogy megkeményítik szívüket. A Menny Fejedelme nem erőltette rá a változást a
gyűlölettől elvakított szívükre, sem nem gyógyította meg önkényesen a bűntől
pusztított lelküket. Bár képes volt a halottakat feltámasztani, mégsem volt
képes feléleszteni azon lelki vezetők szíveit, akiket a hatalomvágy irányított.
Micsoda megnyugvás ez
számunkra, amikor az gyötör minket, hogy nem tudjuk elérni némelyek
megkeményedett szívét! Ha tudjuk azt, hogy Isten Fiának sem sikerült elérnie
bizonyos embereket, ez segít elfogadnunk a szívfacsaró tényt, hogy sosem fogunk
tudni elérni mindenkit. Fel kell adnunk ezt a téves képzelgést, hogy mindenkit
megmenthetünk.
Az emberek szívét még
ma is az irányítás iránti epekedés motiválja. A hatalomvágy gyakran kiűzi a szívünkből
Krisztust, és ezzel a gyülekezeteinket és az otthonainkat sebezhetővé teszi a
zsarnoki viselkedés számára. Még ma is sok keresztény fél attól, hogy elveszíti
a tiszteletet vagy a tekintélyt, és ez arra sarkallja őket, hogy mások életét
megkeserítsék, és szíveket sanyargassanak. Sajnos a kérlelhetetlen hatalmi
függőség rengeteg otthont és életet tett már tönkre.
Minden nap vizsgáljuk
meg hát a szívünket: Mennyire uralja az életemet az irányítás és a hatalom
iránti vágy? Mitől félek? Hogy elveszítem, ha engedem, hogy mások szabadok
legyenek, és merjenek különbözni tőlem? Amikor bizonyosnak érzem Isten
szeretetét és irányítás nélkül is megtanulom biztonságban érezni magamat, többé
már nem leszek „isten” mások életében.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése