Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 58. fejezet 1139. nap
"Vegyétek el a követ" (Jn 11: 39). Krisztus
megparancsolhatta volna a kőnek, hogy mozduljon el, s az engedett volna
szavának. Utasíthatta volna a Mellette álló angyalokat, hogy tegyék ezt meg.
Parancsára láthatatlan kezek távolították volna el a követ. Azonban emberi
kezeknek kellett elvenniük azt. Krisztus így mutatta be, hogyan működik együtt
az ember Istennel. Amit emberi erő megtehet, azt nem isteni erő hivatott
megtenni. Isten nem mellőzi az emberi segítséget. Erősíti, együttműködik vele,
amikor az ember felhasználja a kapott erőt, képességeket.
A parancsnak engedelmeskednek. A követ elgördítik. Minden
nyíltan, szabadon történik. Mindenki láthatja, nem követnek el csalást. Lázár
teste ott nyugszik a sziklasírban, hidegen, némán, holtan. A gyászolók
jajgatása elcsitul. A társaság meglepetve és várakozón állja körül a sírt,
várják, mi fog következni.
Krisztus nyugodtan áll a sír előtt. Szent ünnepélyesség
árad minden jelenlévőre. Krisztus közelebb lép a sírhelyhez. Szemét az égre
emeli és így szól: "Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál
engem" (Jn 11:41). Krisztust ellenségei nem sokkal ezelőtt vádolták
istenkáromlással, s köveket ragadtak, hogy megkövezzék, mert Isten Fiának
vallotta Magát. Azzal vádolták, hogy Sátán hatalmával művel csodákat. Itt pedig
Krisztus Atyjának jelenti ki Istent, s tökéletes bizalommal hozza
nyilvánosságra, hogy Ő Isten Fia.
Krisztus minden tettében együttműködött Atyjával. Mindig
gondosan kiemelte, hogy nem önállóan dolgozik: csodáit hit és ima által műveli.
Krisztus szerette volna, ha mindenki megismeri Atyjához fűződő kapcsolatát.
"Atyám, - mondta - hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is
én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam,
hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem" (Jn 11:41-42). A tanítványok és a
nép ezzel kapták a legmeggyőzőbb bizonyítékát a Krisztus és Isten között
fennálló kapcsolatnak.
"És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta: Lázár, jöjj
ki!" (Jn 11:43). Tiszta, átható hangja átjárja a halott fülét. Amint
beszél, az istenség átvillan az emberen. Isten dicsősége világítja meg arcát,
az emberek látják rajta hatalmának biztosítékát. Minden szem a barlang
bejáratára szegeződik. Minden fül odafordul, hogy meghallja a legkisebb neszt
is. Mély, fájdalmas érdeklődéssel várja mindenki Krisztus istenségének
próbáját, a bizonyítékot, mely vagy alátámasztja állítását, hogy Ő Isten Fia,
vagy örökre kioltja a reményt.
Zaj hallatszik a csöndes sírboltból, s aki halott volt, ott
áll a sír ajtajában. Mozgásában akadályozza a halotti ruha, melyben eltemették,
s Krisztus így szól az álmélkodó szemlélőkhöz: "Oldozzátok meg őt, és
hagyjátok menni" (Jn 11:44). Ismét megmutatja, hogy az emberi munkásoknak
együtt kell működniük Istennel. Embereknek kell dolgozniuk az emberekért.
Lázárt megszabadítják, s ott áll a gyászolók előtt, nem betegségtől senyvedőn,
legyengült, remegő végtagokkal, hanem mint élete teljében levő férfi, nemes
férfikorának erejében. Szeme értelemtől csillog, szeretetet sugároz Megváltója
felé. Jézus lábához veti magát, imádja Őt.
A szemtanúknak először a szavuk is elállt a csodálkozástól.
Ezután következik a kifejezhetetlen örvendezés és hálaadás. A nővérek Isten
ajándékaként kapják vissza testvérük életét, s örömkönnyek közepette, megtört
szívvel fejezik ki köszönetüket a Megváltónak. Mialatt azonban a fivér, a
nővérek, a barátok örvendeznek, hogy újra együtt lehetnek; Jézus visszavonul.
Amikor keresik az Életadót, már sehol sem találják.
Mai Bibliai szakasz: Zsidók
8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Eddig a Zsidókhoz írt
levél szerzője bemutatta azt, hogy Jézus nagyobb az Ószövetség legnagyobb
szereplőinél. Jézus nagyobb az angyaloknál, aki uralkodik a nemzeteken (Zsid
1). Mint uralkodó, Ő a legnagyobb, mert legyőzte a gonoszt, akinek a halál volt
a hatalma, és felszabadított bennünket (Zsid 2). Jézus hűségesebb, mint Mózes
(Zsid 3), jobb nyugalomba vezet, mint Józsué (Zsid 4), és jobb papsága van,
mint a lévita papoknak (Zsid 5-7). A legfontosabb érve a levélnek azonban az,
hogy Jézus nagyobb közbenjáró, mint Mózes, mert Ő egy jobb szövetség
közbenjárója (Zsid 8-10).
A szövetség egy olyan
jogi eszköz, amely által a család előnyei alkalmazhatók arra, akik nem a
családból valók. Így Jézus által Isten egy új szövetséget foganatosított, amely
sikeresen visszavezetett bennünket a vele való családi kapcsolatba. Az
Újszövetség két dolog miatt feljebb való: egy magasabb rendű áldozaton alapul
és az igazi szentélyben, a mennyeiben történik a szolgálata. Más szóval, Jézus
áldozata igazi bocsánatot tesz lehetővé (8-12. vers) és bejárást biztosít Isten
saját házába, a mennyei szentélybe.
Egy szót az
Ószövetségről: nem volt hatékony, de nem azért, mert a szövetség hibás lett
volna – a hiba az emberekben volt (8. vers). A gond az volt, hogy az emberek
nem látták meg a szentély szolgálatok mögött Jézus szolgálatát, aki igazi
megbocsátást hoz. Elfogadták a jelképet, de figyelmen kívül hagyták a
valóságot, mint az a gyermek, aki inkább a dobozt választja, mint a játékot.
Ez azt jelenti, hogy
még az új szövetség is hatástalan lehet számunkra. Az új szövetségben is vannak
szertartások és gyakorlatok (keresztség, úrvacsora stb.). Ezek is hatástalanok
lehetnek, ha eltévesztjük a rendeltetésüket. Az ima például hatástalan lehet,
ha nem értjük meg (elfeledjük), hogy nem más, mint az a csodálatos előjog, hogy
beléphetünk az Atya házába – a mennyei szentélybe – hogy beszélgessünk Vele.
Felix Cortez
158. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
58. fejezetéhez
(augusztus 19-25.).
Mit teszel, amikor meg
vagy győződve róla, hogy Isten tévedett? Hogyan kezeled, amikor úgy tűnik, az Ő
ígéretei nem válnak valóra? Mi történik, ha a csalódottság lesz úrrá rajtad? Mi
történik, ha azt gondolod, Jézus nem volt megfelelő a feladatra?
Mária és Márta üzenetet
küldtek Jézusnak, hogy Lázár beteg. Bár valószínűleg nem voltak túl boldogok a
reakciójától, hogy nem fordult meg, és indult hozzájuk, bizonyára megnyugodtak
a válaszától: „Ez a betegség nem halálos” (János 11:4), pár nappal később
viszont összetörtek, amikor Lázár meghalt. Tévedett volna Jézus?
Vigasztal az a tudat,
hogy Jézus kijelentette, hogy a halál nem fog győzedelmeskedni, az Ő
jelenlétében soha, hiszen Ő a feltámadás és az élet. Ez tartott életben, amikor
telefonhívást kaptam: „A gyülekezeti házatokban tűz ütött ki.” Azonnal
imádkozni kezdtünk, abban az ígéretben reménykedve, hogy a ház nem fog leégni.
Pár órával később jött a hír: „Vége a tűznek, a ház teljesen odaveszett.”
Tévedtek volna a tűzoltók?
Amikor kimentem a
helyszínre, úgy vélem, Jézus velünk sírt bánatunkban és kételkedésünkben. Aztán
a következőt tette. Jézus hívott minket, hogy jöjjünk elő a sírból, és legyünk
fények a közösségben az Ő dicsőségére. Lehet, hogy az épület leégett, de a
gyülekezet még mindig élő. Azért imádkozok, hogy ezt a lehetőséget
felhasználhassuk, hogy másokat hozzá vonzzunk.
Neked is szükséged van
a feltámadásra?
Karen Lifshay
Hermiston, Oregon (USA)
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés