Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 22 - SZERDA - Zsidók 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 58. fejezet 1136. nap

"Tiérettetek, hogy higgyetek" (Jn 11:15). Mindenki számára, aki el akarja érni Isten vezető kezét, az a legmélyebb csüggedés órája, amikor a legközelebb van az isteni segítség. Később hálásan tekint vissza útjának legsötétebb szakaszára. "Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből" (2Pét 2:9). Ő minden kísértésből és próbából erősebb hittel, gazdagabb tapasztalatokkal fogja kihozni az embert.

Krisztus azért indult késlekedve Lázárhoz, mert kegyelmi célja volt azokkal, akik még nem fogadták el Őt. Azért várt, hogy Lázár halálból való feltámasztásával a makacs, hitetlen népének újból bizonyítsa: Ő valóban "a feltámadás és az élet" (Jn 11:25). Nem akarta feladni a reményt a néppel, Izrael házának szegény, tévelygő juhaival kapcsolatosan. Megszakadt a szíve megtéretlenségük miatt. Kegyelmében még egyszer bizonyítani akarta nekik, hogy Ő a Helyreállító, aki egyedül képes világosságra hozni az életet és a halhatatlanságot. Ez olyan bizonyíték volt, melyet nem magyarázhattak félre a papok. Ezért késlekedett Bethániába menni. Lázár feltámasztásával koronázta meg csodáit, Isten pecsétjét helyezte ezzel munkájára, isteni jogcímére.

Útban Bethániába Jézus szokása szerint szolgálta a betegeket, a szükséget szenvedőket. Amikor a városba ért, hírvivőt küldött a nővérekhez érkezésének üzenetével. Krisztus nem ment azonnal a házba, hanem megállt az út mentén egy csöndes helyen. A zsidók barátaik vagy rokonaik elhunytakor nagyszabású, feltűnő ceremóniát rendeztek, és ez nem volt összhangban Krisztus lelkületével. Hallotta a fizetett siratók jajveszékelését, és nem akart ilyen zűrzavarban találkozni a nővérekkel. A gyászoló barátok közt voltak a család rokonai is, akik közül többen felelős, magas pozíciót töltöttek be Jeruzsálemben. Ezek közül néhányan Krisztus legádázabb ellenségei voltak. Krisztus átlátta szándékukat, ezért nem ismertette meg Magát rögtön.

Az üzenetet oly halkan adták át Mártának, hogy mások nem hallották a szobában. A bánatába temetkező Mária sem hallott semmit. Márta azonnal felkelt és kiment, hogy találkozzék Urával. Mária azt hitte, hogy Lázár sírjához megy, ezért nem szólt utána.

Márta sietett Jézus elé, szívét ellentmondó érzelmek gyötörték. Jézus arcán ugyanazt a gyöngédséget, szeretetet látta kifejeződni, amit mindig. Rendületlenül bízott Benne, drága, és Jézus által is szeretett testvérére gondolt. Szívbe markoló fájdalommal, amiért Krisztus nem jött előbb, de mégis reménykedve - Ő még most is megvigasztalhatja őket valahogyan - szólt: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem" (Jn 11: 21). A gyászolók által keltett kavarodásban a nővérék újra és újra e szavakat ismételték.

Jézus emberi és isteni együttérzéssel tekintett a fájdalmas, gondterhelt arcba. Márta nem szándékozott felidézni a múltat. Szenvedélyes szavai mindent kifejeztek: " Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem" (Jn 11:21). Ám amikor a szerető arcba nézett, hozzátette: "De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten" (Jn 11:22).

Jézus így bátorította hitét: "Feltámad a te testvéred" (Jn 11:23). Válasza nem azonnali változás reményét kívánta felcsillantani. Márta gondolatait testvérének jelenlegi újjáteremtésén túlra terelte - az igazak feltámadására. Tette ezt azért, hogy Lázár feltámadásában Márta az összes igaz halottak feltámadásának zálogát lássa, biztosítékot, hogy ez be fog következni a Megváltó ereje által.

Mai Bibliai szakasz: Zsidók 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsid%C3%B3khoz+5&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsid%C3%B3k+5&version=NT-HU

A Zsidókhoz írt levél 5. fejezete elmondja, hogy Jézus a mi főpapunk. Az ókori világnézet szerint a főpap arra hivatott, hogy közvetítő legyen Isten és az emberek között. Különlegesen tisztának kellett lenniük, hogy az isteni világ dolgaival foglalkozhassanak, és tudjanak megfelelő módon közelíteni Istenhez a keresett áldások elnyerésének érdekében.

Az 1-6-ig terjedő versek szerint maga Isten tette Jézust főpappá. Ez rámutat, hogy az Atya az, aki kezdettől fogva helyre akarja állítani a kapcsolatot az emberrel. Isten azért választotta Jézust, mert ő Fiú volt. Ez visszavisz bennünket a Zsidókhoz írt levél 1-2. fejezeteihez: a Fiú egy Istennel és egy az emberrel is. Így lehet tökéletes közvetítő.

A 7-10. versekből megtudjuk, hogy Isten szenvedések által tette tökéletessé Jézust a főpapi szolgálatra. Miért? Áldozatként ajánlotta fel magát a bűnökért helyettünk, és elfogadásra talált. A fejezet azt is hangsúlyozza, hogy engedelmeskedett, szenvedett, és kérései nem mindig kerültek meghallgatásra, mert ugyanezt éljük át mi is. Szeretné, ha elhinnénk, hogy Ő megért bennünket.

A 11-14. versek alapján nehéz megértenünk a központi gondolatot, hogy Jézus a tökéletes főpapunk. Nehéz értelmezni azt, hogy nem tehetünk semmit Istennel való kapcsolatunk erősítésére. Valójában nem is választhatjuk ki a képviselőnket és közvetítőnket. Folyamatosan megpróbáljuk hozzáadni Jézushoz a saját erőforrásainkat. Az érettek azonban megértik, hogy egy a közbenjáró, Jézus (1Tim 2:5).

Felix Cortez

158. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  58. fejezetéhez (augusztus 19-25.).

Mit teszel, amikor meg vagy győződve róla, hogy Isten tévedett? Hogyan kezeled, amikor úgy tűnik, az Ő ígéretei nem válnak valóra? Mi történik, ha a csalódottság lesz úrrá rajtad? Mi történik, ha azt gondolod, Jézus nem volt megfelelő a feladatra?

Mária és Márta üzenetet küldtek Jézusnak, hogy Lázár beteg. Bár valószínűleg nem voltak túl boldogok a reakciójától, hogy nem fordult meg, és indult hozzájuk, bizonyára megnyugodtak a válaszától: „Ez a betegség nem halálos” (János 11:4), pár nappal később viszont összetörtek, amikor Lázár meghalt. Tévedett volna Jézus?

Vigasztal az a tudat, hogy Jézus kijelentette, hogy a halál nem fog győzedelmeskedni, az Ő jelenlétében soha, hiszen Ő a feltámadás és az élet. Ez tartott életben, amikor telefonhívást kaptam: „A gyülekezeti házatokban tűz ütött ki.” Azonnal imádkozni kezdtünk, abban az ígéretben reménykedve, hogy a ház nem fog leégni. Pár órával később jött a hír: „Vége a tűznek, a ház teljesen odaveszett.” Tévedtek volna a tűzoltók?

Amikor kimentem a helyszínre, úgy vélem, Jézus velünk sírt bánatunkban és kételkedésünkben. Aztán a következőt tette. Jézus hívott minket, hogy jöjjünk elő a sírból, és legyünk fények a közösségben az Ő dicsőségére. Lehet, hogy az épület leégett, de a gyülekezet még mindig élő. Azért imádkozok, hogy ezt a lehetőséget felhasználhassuk, hogy másokat hozzá vonzzunk.

Neked is szükséged van a feltámadásra?

Karen Lifshay

Hermiston, Oregon (USA)

Fordította Gősi Csaba