Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 58. fejezet 1137. nap
Márta így felelt: "Tudom, hogy feltámad a
feltámadáskor, az utolsó napon" (Jn 11:24).
Jézus továbbra is a helyes irányba akarta terelni hitét,
ezért kijelentette: "Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11:25).
Krisztusban van az eredeti, nem kölcsönvett, nem mástól származó élet.
"Akié a Fiú, azé az élet" (1Jn 5:12). Krisztus istensége az örök élet
biztosítéka a hívő számára. "Aki hisz énbennem - mondta Jézus - ha meghal
is, él; és aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?"
(Jn 11:25-26) Krisztus itt előretekint második eljövetelének idejére. Akkor a
meghalt igazak feltámadnak romolhatatlanságban, az élő igazak pedig
elragadtatnak a mennybe, anélkül, hogy megízlelnék a halált. A csoda, mellyel
Krisztus feltámasztotta Lázárt a halálból, az összes elhalt igazak
feltámasztását jelképezi. Szavai és cselekedetei által Jézus a feltámadás
Szerzőjének jelenti ki magát. Ő, aki hamarosan kereszthalált halt, ott állt a halál
kulcsaival a sír legyőzőjeként, s kinyilvánította: joga és hatalma van, hogy
örök életet adjon.
A Megváltó szavaira: "Hiszed-é ezt?" (Jn 11:26)
Márta így felelt: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az
Istennek Fia, aki e világra jövendő vala" (Jn 11:27). Nem fogta fel
Krisztus szavait teljes jelentőségükben, de megvallotta, hogy hisz
istenségében, s bízott abban, hogy Ő mindent képes megtenni, ami csak jónak
látszik Neki.
"És amint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon
szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged" (Jn
11:28). Olyan halkan adta át az üzenetet, ahogy csak lehetett, mert a papok és
főemberek lesték a kínálkozó alkalmat, hogy letartóztassák Jézust. A siratók
jajveszékelése miatt nem lehetett hallani Márta szavait.
Mária, amint meghallotta az üzenetet, gyorsan felkelt, s
várakozó arccal elhagyta a szobát. A gyászolók azt hitték, a sírhoz megy
zokogni, és követték. Amikor Mária odaért, ahol Jézus várta, letérdelt, és
remegő hangon mondta: "Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én
testvérem" (Jn 11:32). Bántotta a siratók jajgatása, néhány csöndes szót
szeretett volna váltani egyedül Jézussal. Tudta azonban, hogy egyesek
irigységet, féltékenységet melengetnek szívükben Krisztussal szemben, ezért
visszatartotta magát: nem öntötte ki teljesen bánatát.
"Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak
a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle" (Jn 11:33).
Olvasott az összegyűltek szívében. Látta, hogy sokan csak tettetik, mutatják a
fájdalmat: Tudta, hogy a társaságban egyesek - akik most képmutatóan sírnak -
régóta tervezgetik nemcsak a hatalmas Csodatevő halálát, hanem azét is, Aki
majd feltámad a halálból. Krisztus leránthatta volna róluk a színlelt bánat
leplét. Mégis fékezte jogos felháborodását. Az asszony miatt, aki bánatosan
térdelt lábánál, s igazán hitt Benne, nem mondta ki, amit igazság szerint
kimondhatott volna.
"Hová helyeztétek őt? - kérdezte - Mondának néki:
Uram, jer és lásd meg!" (Jn 11:34). Együtt mentek a sírhoz. Tragikus
jelenet volt. Lázárt nagyon szerették, nővérei megtört szívvel siratták,
barátai pedig elvegyítették könnyeiket a gyászoló nővérekével. Az emberi
szenvedés láttán, és amiatt, hogy a lesújtott barátok gyászolják a halottat,
miközben ott áll a világ Megváltója - "Könnyekre fakadt Jézus" (Jn
11: 35). Bár Isten Fia volt, magára öltötte az emberi természetet, s
megindította az emberi bánat. A szenvedés mindig együttérzést keltett szelíd,
szánakozó szívében. Sírt a sírókkal, örült az örvendezőkkel.
Jézus azonban nemcsak a Mária és Márta iránti emberi
együttérzésből sírt. Könnyeiben a fájdalom annyival múlta felül az emberi
fájdalmat, amennyivel az ég magasabb a földnél. Krisztus nem Lázárért sírt,
hiszen éppen elő akarta hívni a sírból. Azért sírt, mert sokan, akik most
Lázárt gyászolják, hamarosan eltervezik az Ő halálát, aki a feltámadás és az
élet. Mennyire képtelenek voltak a hitetlen zsidók helyesen értelmezni
könnyeit! Egyesek, akik csak a helyszínt, a külső körülményeket látták, mint
szomorúságának egyetlen okát, halkan megjegyezték: "Ímé, mennyire szerette
őt!" (Jn 11:.36). Mások el akarták vetni a hitetlenség magvait a
jelenlévők szívébe, s csúfolódva kérdezték: "Nem megtehette volna-é ez,
aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?" (Jn 11:37). Ha
Krisztusnak volt hatalma, hogy megmentse Lázárt, miért hagyta szenvedni és
meghalni?
Mai Bibliai szakasz: Zsidók
6
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A Zsidókhoz írt levél
fejezetei közül minden bizonnyal ez az, ami az összes többinél másiknál nagyobb
megdöbbenést okozott a hívők között. Valóban lehetséges, hogy valaki átlépi
Isten kegyelmének határát? Vannak emberek, akiknek Isten tényleg nem tud
megbocsátani? Igen, ez a fejezet azt állítja, hogy ez lehetséges.
Az 1-3. versekben azt mondja
az apostol, hogy az olvasóknak növelniük kell az evangéliumban való
ismeretüket. Felnőtteknek való lelki eledelt kell enniük. Ennek megtagadása nem
csak, hogy megakadályozza a növekedésüket, hanem a Krisztussal való kapcsolatuk
halálához is vezet. A 4-6. versek úgy érvelnek, hogy a probléma nem az, hogy
ezek olyan bűnök lennének, amelyek túl nagyok, hogy meg lehessen azokat
bocsátani (Jézus vére minden bűnt megtisztít), hanem az, hogy Isten ajándékát
élvezték, aztán pedig elutasították, az ember semlegesítette azokat az
eszközöket, amelyeket Isten arra használt, hogy megváltsa őt. A Lélek ajándékát
arra használnák, hogy még jobban eltávolodjanak Istentől (7-8. vers).
Szerencsére nem ez a
helyzet a levél olvasóival. Ők a megváltás ösvényén haladnak. Azonban két
dolgot meg kell tenniük: 1) meg kell erősíteniük reményüket mindvégig és 2)
rendelkezniük kell türelemmel és kitartással (9-12. vers).
A fejezet további
részében a szerző elmagyarázza, hogy hogyan lehet megvalósítani ezt a két
dolgot. A 13-15. versek Ábrahámról beszélnek, mint a kitartás emberéről, akinek
a példáját követnünk kell, és a 16-20. versek bemutatják Jézust, mint a hívők
reménységének biztos alapját. Isten esküvel ígérte Ábrahámnak, hogy az ő
magvában meg fogja áldani a föld minden családját (ez engem és téged jelent).
Azzal, hogy Isten megkoronázta Jézust és jobb keze felől ültette, elkezdte
beteljesíteni az Ábrahámnak tett ígértet. Lehetetlen, hogy megfeledkezzen
ígéretéről.
Jézus a lelkünk erős
horgonya!
Felix Cortez
158. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
58. fejezetéhez
(augusztus 19-25.).
Mit teszel, amikor meg
vagy győződve róla, hogy Isten tévedett? Hogyan kezeled, amikor úgy tűnik, az Ő
ígéretei nem válnak valóra? Mi történik, ha a csalódottság lesz úrrá rajtad? Mi
történik, ha azt gondolod, Jézus nem volt megfelelő a feladatra?
Mária és Márta üzenetet
küldtek Jézusnak, hogy Lázár beteg. Bár valószínűleg nem voltak túl boldogok a
reakciójától, hogy nem fordult meg, és indult hozzájuk, bizonyára megnyugodtak
a válaszától: „Ez a betegség nem halálos” (János 11:4), pár nappal később
viszont összetörtek, amikor Lázár meghalt. Tévedett volna Jézus?
Vigasztal az a tudat,
hogy Jézus kijelentette, hogy a halál nem fog győzedelmeskedni, az Ő
jelenlétében soha, hiszen Ő a feltámadás és az élet. Ez tartott életben, amikor
telefonhívást kaptam: „A gyülekezeti házatokban tűz ütött ki.” Azonnal
imádkozni kezdtünk, abban az ígéretben reménykedve, hogy a ház nem fog leégni.
Pár órával később jött a hír: „Vége a tűznek, a ház teljesen odaveszett.”
Tévedtek volna a tűzoltók?
Amikor kimentem a
helyszínre, úgy vélem, Jézus velünk sírt bánatunkban és kételkedésünkben. Aztán
a következőt tette. Jézus hívott minket, hogy jöjjünk elő a sírból, és legyünk
fények a közösségben az Ő dicsőségére. Lehet, hogy az épület leégett, de a
gyülekezet még mindig élő. Azért imádkozok, hogy ezt a lehetőséget
felhasználhassuk, hogy másokat hozzá vonzzunk.
Neked is szükséged van
a feltámadásra?
Karen Lifshay
Hermiston, Oregon (USA)
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése