Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 59. fejezet 1142. nap
Amikor a tanács teljesen összezavarodott, felállt Kajafás,
a főpap. Kajafás büszke, kegyetlen, erőszakos, türelmetlen ember volt.
Családjához büszke, merész, meggondolatlan, becsvágyó; kegyetlen szadduceusok
is tartoztak, akik e tulajdonságaikat színlelt igazságosságuk köpenye alá
rejtették. Kajafás tanulmányozta a próféciákat, és bár nem értette valódi
jelentésüket, nagy hatalommal és biztonsággal így szólt: "Ti semmit sem tudtok,
meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és
az egész nép el ne vesszen" (Jn 11:49-50). Még ha Jézus ártatlan is -
hangsúlyozta a főpap -, akkor is el kell tenni az útból. Zavart kelt, Magához
vonja a népet és csökkenti a vezetők tekintélyét. Ő csak egy ember, s jobb, ha
Ő hal meg, mint ha csorba esik a vezetők tekintélyén. Ha a nép elveszíti
bizalmát vezetőiben, akkor a nemzet ereje elvész. Kajafás hangoztatta, hogy e
csoda nyomán Jézus követői valószínűleg fellázadnak. Akkor jönnek a rómaiak -
mondta -, bezárják templomunkat, eltörlik törvényeinket, megsemmisítik
nemzetünket. Mit ér ennek a galileainak az élete a nemzet életéhez viszonyítva?
Ha Ő Izrael jólétének útjában áll, nem Istennek tesznek-e szolgálatot, ha félreteszik?
Jobb, ha egy ember vész el, mint ha az egész nemzet pusztul.
Kajafás azzal a kijelentésével, hogy egy ember meghal a
nemzetért, megmutatta: valamennyire - ha igen korlátozottan is - ismeri a
próféciákat. János viszont, amikor ismerteti ezt a jelenetet, megragadja a
jövendölést, s tágabb, mélyebb jelentőségében mutatja be. Így szól: "És
nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit
egybegyűjtse" (Jn 11:52). Milyen vakon ismerte el a dölyfös Kajafás a
Megváltó küldetését!
A főpap ajkán ez a legdrágább igazság hazugsággá vált. Az
általa támogatott politika a pogányoktól kölcsönzött elven alapult. A
pogányoknál annak a homályos tudata, hogy egynek meg kell halnia az emberi
fajért, emberáldozatokhoz vezetett. Így Kajafás Jézus feláldozását javasolta a
bűnös nemzet megmentéséért, de nem a törvényszegésből, hanem a
törvényszegésben, hogy tovább vétkezhessenek. Ezzel az okoskodással akarta
elhallgattatni azok tiltakozását, akik azt merték mondani, hogy eddig semmi
halálra méltót nem találtak Jézusban.
E tanács alkalmával Krisztus ellenségei mély meggyőződésre
jutottak. A Szentlélek befolyásolta gondolkodásukat. Sátán azonban küzdött,
hogy hatalmában tartsa őket. Emlékezetükbe idézte a sérelmeket, melyeket
Krisztus miatt szenvedtek el. Milyen kevésre becsülte Jézus az ő
igazságrendszerüket! Ő sokkal nagyobb igazságot mutatott be, melyre mindenkinek
el kell jutnia, aki Isten gyermeke akar lenni. Biztatta a bűnösöket, hogy a
formaságokról és ceremóniákról tudomást sem véve menjenek közvetlenül Istenhez,
az irgalmas Atyához, s mondják el kívánságaikat. Ezzel véleményük szerint
félreállította a papságot. Jézus nem volt hajlandó elismerni a rabbik
iskoláinak teológiáját. Leleplezte a papok bűnös eljárásait és
helyrehozhatatlanul aláásta befolyásukat. Lejáratta aranymondásaik és
hagyományaik becsületét, s kijelentette, hogy bár keményen erőltetik a rituális
törvényt, ugyanakkor Isten törvényét érvénytelenítik. Sátán most mindezt
eszükbe juttatta.
Mai Bibliai szakasz: Zsidók
11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A zsidókhoz írt levél
11. fejezete az Izrael történelme során élt hithősök impozáns listájának
felsorolásával adja bizonyítékát a 10. fejeztet kijelentésének, miszerint „Az igaz pedig hitből él”.
Tehát hit által
„beszél” még mindig Ábel, hit által nem látott halált Énokh, hit által mentette
meg háza népét Noé, hit által nemzett fiat Ábrahám, amikor már halott volt,
legalábbis termékenység tekintetében (Róm 4:19), és kapta vissza fiát a
halálból, amikor áldozatul ajánlotta fel Istennek. Hit által élte túl Mózes a
fáraó halálos rendeletét, s kerülte el a fáraó haragját és menekült meg később
is a pusztító angyaltól. Hit által kelt át a nép a Vörös-tengeren, és hit által
vették be Jerikó városát. E történetek mind azt bizonyítják, hogy a hit életet
ad. Éles ellentétét mutatják az izraeliták pusztaságban bolyongó, hitetlen
nemzedékének (Zsid 3), akiknek nem volt hitük és elpusztultak.
Az apostol azt is
állítja, hogy a hit értelmet, felismerést és megértést ad. A 3. vers szerint „Hit által érjük meg…” Tehát nem a
bizonyíték a meghatározó tényező a megértésben, hanem a hit. Végtére is, a
sivatagban vándorló nemzedék minden szükséges bizonyítéknak birtokában volt,
mégsem sikerült megérteniük Istent.
Nagyon meglepő a
fejeztet retorikai szerkezete is. A „hit által” kifejezés sorozatos ismétlése
olyan lendületet ad a mondanivalónak, ami a 31. versben tetőzik: „hit által nem veszett el Ráháb”.
Valóban? Tényleg úgy
látjuk, hogy Ráháb, a parázna nő lenne e fejezet tetőpontja, Énokh, Ábrahám és
Mózes előtt? Igen, és örülök, hogy így van. Ráháb hitvallása Józsué könyvének
2:10-11 verseiben az egyik legszebb a
Szentírásban. Mégis úgy gondolom, hogy más okkal esett Ráhábra a választás.
Mert ő elkülönült a hitetlen, engedetlen nemzedéktől, melynek pusztulás a
sorsa. Ő nem látta az egyiptomi csapásokat, sem a Vörös-tengert kettéválni,
vagy a tűzoszlopot és a sziklából fakadó vizet.
Hallott róluk, és hitt.
Lehet, hogy mi sem
láttuk Jézust és nem tapasztaltuk hatalmas csodáit, mégis meghívást kaptunk a
hitre és az életre.
Felix H.
Cortez
160. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
59-60. fejezeteihez
(augusztus 26-szeptember 1.).
A hatalomtól és az
irányítástól való függőség ma is jelen van és működik, éppen ahogyan 2000 évvel
ezelőtt. A zsidó vezetők kétségbeesetten próbálták megvédeni a tekintélyen
alapuló pozíciójukat, és ezzel elutasították Krisztust, és azt választották,
hogy megkeményítik szívüket. A Menny Fejedelme nem erőltette rá a változást a
gyűlölettől elvakított szívükre, sem nem gyógyította meg önkényesen a bűntől
pusztított lelküket. Bár képes volt a halottakat feltámasztani, mégsem volt
képes feléleszteni azon lelki vezetők szíveit, akiket a hatalomvágy irányított.
Micsoda megnyugvás ez
számunkra, amikor az gyötör minket, hogy nem tudjuk elérni némelyek
megkeményedett szívét! Ha tudjuk azt, hogy Isten Fiának sem sikerült elérnie
bizonyos embereket, ez segít elfogadnunk a szívfacsaró tényt, hogy sosem fogunk
tudni elérni mindenkit. Fel kell adnunk ezt a téves képzelgést, hogy mindenkit
megmenthetünk.
Az emberek szívét még
ma is az irányítás iránti epekedés motiválja. A hatalomvágy gyakran kiűzi a szívünkből
Krisztust, és ezzel a gyülekezeteinket és az otthonainkat sebezhetővé teszi a
zsarnoki viselkedés számára. Még ma is sok keresztény fél attól, hogy elveszíti
a tiszteletet vagy a tekintélyt, és ez arra sarkallja őket, hogy mások életét
megkeserítsék, és szíveket sanyargassanak. Sajnos a kérlelhetetlen hatalmi
függőség rengeteg otthont és életet tett már tönkre.
Minden nap vizsgáljuk
meg hát a szívünket: Mennyire uralja az életemet az irányítás és a hatalom
iránti vágy? Mitől félek? Hogy elveszítem, ha engedem, hogy mások szabadok
legyenek, és merjenek különbözni tőlem? Amikor bizonyosnak érzem Isten
szeretetét és irányítás nélkül is megtanulom biztonságban érezni magamat, többé
már nem leszek „isten” mások életében.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése