Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 59. fejezet 1141. nap
A szombatnapon művelt csodák mind a szenvedők könnyebbségét
célozták, a farizeusok mégis szombatrontóként akarták elítélni Őt. Megpróbálták
Ellene uszítani a Heródes-pártiakat. Úgy állították be, mint aki
ellenkirályságot akar felállítani, s azon tanácskoztak, hogyan ölhetik meg Őt.
A rómaiakat úgy akarták Ellene fordítani, hogy azt mondták, megkísérli
felforgatni hatalmukat. Minden hamis vádat felhoztak, csakhogy megszüntessék a
népre gyakorolt hatását. Eddig azonban kísérleteik kudarcba fulladtak. A
tömegek, akik látták irgalmas cselekedeteit, hallották tiszta, szent
tanításait, tudták, hogy mindezek nem lehetnek egy szombatrontó vagy
istenkáromló tettei és szavai. Még a farizeusok küldötteit, a hivatalnokokat is
annyira meghatotta beszéde, hogy nem bírtak kezet emelni Rá. Végső
kétségbeesésükben a zsidók rendeletet adtak ki, miszerint aki megvallja hitét
Jézusban, azt ki kell zárni a zsinagógából.
Így aztán, amikor a papok, főemberek és vének összegyűltek
tanácskozni, eltökélt szándékuk volt, hogy elítélik Őt, aki olyan csodákat
művelt, melyeken mindenki álmélkodik. Farizeusok és szadduceusok jobban
egyetértettek, mint valaha. Az eddigi megosztottság helyett egységbe tömörültek
Krisztus ellen. A korábbi tanácsüléseken Nikodémus és József megakadályozták
Jézus elítélését, ezért most nem hívták be őket. Voltak a tanácsban más
tekintélyes személyek is, akik hittek Jézusban, befolyásuk azonban mit sem ért
a rosszindulatú farizeusokéval szemben.
A tanács tagjai mégsem voltak teljesen egységesek. A Magas
Tanács ez idő tájt nem volt törvényes gyűlés. Csupán megtűrték létezését.
Tagjai közül néhányan megkérdőjelezték, vajon bölcs dolog-e Krisztust halálra
adni. Attól tartottak, ez felkelést idézne elő a nép körében, aminek
következtében a rómaiak visszavonják a papság újabb kedvezményeit, s elveszik
tőlük a jelenleg birtokolt hatalmat. A szadduceusok egységesek voltak a
Krisztussal szembeni gyűlöletükben, mégis óvatosságra ösztönöztek, mert féltek,
hogy a rómaiak megfosztják őket magas tisztségeiktől.
Ebben a tanácsban, melyet Krisztus megölésének
eltervezésére hívtak össze, jelen volt a Tanú, aki hallotta Nabukodonozor
kevély szavait, látta Belsazár bálványimádó lakomáját; ott volt, amikor
Krisztus Názáretben Felkentnek jelentette ki Magát. Ez a Tanú most befolyásolta
a főembereket munkájukban. Krisztus életének eseményei olyan pontosan tárultak
fel előttük, hogy megrémültek. Visszaemlékeztek a templomi jelenetre, amikor a
tizenkét éves gyermek Jézus ott állt a törvény tudós tanítói előtt, és olyan
kérdéseket tett fel, hogy azok elámultak. Az imént véghezvitt csoda
tanúsította, hogy Jézus nem más, mint Isten Fia. Az Ótestamentum Krisztusra
vonatkozó Írásai igazi jelentőségükben villantak fel agyukban. Zavartan,
zaklatottan kérdezték a főemberek: "Mit cselekedjünk?" (Jn 11:47). A
tanács megoszlott. A Szentlélek befolyása alatt a papok és vezetők nem tudták
elhessegetni a meggyőződést, hogy Isten ellen harcolnak.
Mai Bibliai szakasz: Zsidók
10
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A 10. fejezet arra hív
bennünket, hogy fogadjuk el Jézus érettünk bemutatott áldozatát és hittel
lépjünk be Isten jelenlétébe, „járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek
teljességével” (22. vers).
Az első 10 vers arra
emlékeztet bennünket, hogy a földi szentély áldozati rendszere csupán árnyéka
(előképe) volt az igazi áldozatnak, amit Jézus ajánlott fel Istennek tökéletes
engedelmességben. A 11-14 versekben arról olvasunk, hogy Jézus szolgálata azért
volt eredményes, mert tökéletes áldozatot mutatott be, ellentétben a földi
papok szolgálatával, akik folyamatosan olyan áldozatokat mutattak be, amelyek
képtelenek voltak megtisztítani a lelkiismeretet. A 15-18. versek azt
tanúsítják, hogy az új szövetség ígérete eltörli a régi áldozati rendszert,
mivel az új szövetség Jézus áldozata által nyújt bűnbocsánatot. Ennek fényében
a 19-től a 25 versig terjedő szakasz sürgető hívást intéz felénk, hogy
járuljunk hozzá – közvetlen jelenlétébe – bizalommal, mert Jézus vére teljesen
tisztára mosott bennünket. A 26-31. versek arra figyelmeztetnek, hogy akik
visszautasítják Jézus szolgálatát és érettük bemutatott áldozatát, azok számára
nincs más létező áldozat, ami bocsánatot hozhatna bűneikre. Csak egy ítélet
várhat rájuk. Így a 31-39. versek arra buzdítják az olvasókat, hogy hitben
lépjenek be Isten jelenlétébe, az üldöztetések és akadályok ellenére is,
amelyek körülveszik őket ezen a világon.
Ez egy olyan lecke,
amit nehéz megtanulni. Valahogy mindig mi szeretnék meghozni az áldozatot,
valami ajándékot, vagy adományt, amely Isten előtt elfogadhatóvá tenne
bennünket. A Zsidókhoz Írt levél azonban azt tanítja, hogy nincs olyan emberi
áldozat, amely elég jó lehetne ahhoz, hogy megtisztítsa a lelkiismeretet. Nincs
olyan emberi áldozat, amely elfogadhatóvá tehetne bennünket Isten előtt. Isten
nyújtotta Jézusban azt az egyetlen áldozatot, amely egyedül képes valóban megtisztítani
bennünket, kizárólag ez az az áldozat, amely elfogadhatóvá tehet bennünket
Isten előtt. "Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig
kegyelmet ád" (1 Péter 5:5).
Most arra hívlak
benneteket, mindnyájunkat, hogy fogadjuk el Jézus áldozatát, Járuljunk Isten
elé „bizalommal”, hit által „teljes bizonyossággal”, hogy mi is megláthatjuk
annak a fénynek a sugarait, amely Jézus arcáról árad felénk.
Felix H. Cortez
160. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
59-60. fejezeteihez
(augusztus 26-szeptember 1.).
A hatalomtól és az
irányítástól való függőség ma is jelen van és működik, éppen ahogyan 2000 évvel
ezelőtt. A zsidó vezetők kétségbeesetten próbálták megvédeni a tekintélyen
alapuló pozíciójukat, és ezzel elutasították Krisztust, és azt választották,
hogy megkeményítik szívüket. A Menny Fejedelme nem erőltette rá a változást a
gyűlölettől elvakított szívükre, sem nem gyógyította meg önkényesen a bűntől
pusztított lelküket. Bár képes volt a halottakat feltámasztani, mégsem volt
képes feléleszteni azon lelki vezetők szíveit, akiket a hatalomvágy irányított.
Micsoda megnyugvás ez
számunkra, amikor az gyötör minket, hogy nem tudjuk elérni némelyek
megkeményedett szívét! Ha tudjuk azt, hogy Isten Fiának sem sikerült elérnie
bizonyos embereket, ez segít elfogadnunk a szívfacsaró tényt, hogy sosem fogunk
tudni elérni mindenkit. Fel kell adnunk ezt a téves képzelgést, hogy mindenkit
megmenthetünk.
Az emberek szívét még
ma is az irányítás iránti epekedés motiválja. A hatalomvágy gyakran kiűzi a szívünkből
Krisztust, és ezzel a gyülekezeteinket és az otthonainkat sebezhetővé teszi a
zsarnoki viselkedés számára. Még ma is sok keresztény fél attól, hogy elveszíti
a tiszteletet vagy a tekintélyt, és ez arra sarkallja őket, hogy mások életét
megkeserítsék, és szíveket sanyargassanak. Sajnos a kérlelhetetlen hatalmi
függőség rengeteg otthont és életet tett már tönkre.
Minden nap vizsgáljuk
meg hát a szívünket: Mennyire uralja az életemet az irányítás és a hatalom
iránti vágy? Mitől félek? Hogy elveszítem, ha engedem, hogy mások szabadok
legyenek, és merjenek különbözni tőlem? Amikor bizonyosnak érzem Isten
szeretetét és irányítás nélkül is megtanulom biztonságban érezni magamat, többé
már nem leszek „isten” mások életében.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés