2018. augusztus 16., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 16 - CSÜTÖRTÖK - Titus 3


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 57. fejezet 1130. nap

57. "Egy fogyatkozásod van"

"És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem?" (Mk 10:1'7).

Az ifjú, aki feltette ezt a kérdést, főember volt. Nagy vagyonnal rendelkezett, felelős tisztséget töltött be. Látta, milyen szeretetet tanúsított Krisztus a hozzá vitt gyerekek iránt, látta, milyen gyöngéden fogadta, karjába vette őket. Az ifjú szíve szeretetre gyulladt a Megváltó iránt. Tanítványa szeretett volna lenni. Oly mélyen megindult, hogy amint Krisztus haladt az úton, utána futott, letérdelt, és őszintén, komolyan tette föl a kérdést, amely igen fontos az ő lelke, és minden emberi lélek szempontjából: "Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem?" (Mk 10:1'7).

"Miért mondasz engem jónak? - kérdezett vissza Krisztus - Senki sem jó, csak egy, az Isten" (Mk 10:18). Jézus próbára akarta tenni a főember őszinteségét, hallani akarta, miért tekinti Őt jónak. Felismerte-e, hogy akivel beszél, Isten Fia? Melyek szívének igazi érzelmei?

Ez a főember nagyra becsülte saját igazságosságát. Azt nem feltételezte, hogy neki bármi fogyatkozása volna, mégsem volt egészen elégedett magával. Szükségét érezte valaminek, amivel nem rendelkezett. Nem tudná Jézus őt is megáldani, ahogyan a kisgyermekeket is megáldotta, és ezzel kielégíteni lelki szükségletét?

Válaszában Jézus elmondta neki, hogy ha el akarja nyerni az örök életet, engedelmeskednie kell Isten parancsolatainak. Idézett néhány parancsolatot, melyek bemutatják az ember kötelességét felebarátai iránt. A főember határozott választ adott: "Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?" (Mt 19:20).

Krisztus az ifjú arcába nézett, mintha olvasna életében, vizsgálná jellemét. Megszerette, és azt a békességet, kegyelmet és örömet akarta neki adni, ami alapvetően megváltoztatja jellemét. "Egy fogyatkozásod van; - mondotta - eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet" (Mk 10:21).

Krisztus vonzódott ehhez az ifjúhoz. Tudta, hogy őszintén jelentette ki: "Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva" (Mk 10:20). Az Üdvözítő szerette volna olyan ítélőképességgel felruházni, hogy képes legyen érzékelni a szív odaszentelésének és a keresztény jóságnak a szükségességét. Szeretett volna alázatos, megtört szívet látni benne, olyat, aki tudatában van annak, hogy a legfőbb szeretet Istent illeti meg, s hiányosságait elrejti Krisztus tökéletességében.

Jézus a főemberben épp azt a segítséget látta, melyre szüksége volt - amennyiben az ifjú hajlandó együttműködni Vele üdvözítő munkájában. Ha Krisztus irányítása alá helyezi magát, nagy erővel dolgozhat a jóért. A főember jelentős mértékben képviselhette volna Krisztust, mert képzettsége - ha egyesül a Megváltóval - lehetővé tette volna, hogy mennyei befolyást gyakoroljon az emberekre. Krisztus belelátott jellemébe, és szerette őt. A főember szívében is szeretet ébredt Krisztus iránt, hiszen a szeretet szeretetet szül. Jézus szerette volna munkatársának látni őt. Önmagához hasonlóvá kívánta tenni, tükörré, mely Isten képmását veri vissza. Vágyott kibontakoztatni jellemének kiválóságát, s megszentelni azt a Mester szolgálatára. Ha a főember ekkor átadta volna magát Krisztusnak, az Ő jelenlétének légkörében növekedhetett volna. Ha ilyen irányban dönt, milyen másképp alakult volna a jövője!

Mai Bibliai szakasz: Titus 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Pál bizonyára hallott azokról a nehézségekről, amelyekkel Titus szembenézett Kréta szigetén. Az első két fejezethez hasonlóan Pál újra bátorít minden hívőt, hogy éljenek a menny elveinek alárendelt életet. Az ilyen élet magába foglalja az ország törvényeinek és szabályainak való engedelmességet, magába foglalja a nyelv megzabolázását (2. vers), azt az eszközt, amelyet a leggyakrabban alkalmazunk ellentétek és konfliktusok szításában (Jak 3:5-6).

Pál arra is kéri Titust, hogy állítsa le a haszontalan és jelentéktelen teológiai kérdések feletti értelmetlen vitákat. Ezek általában több hőt termelnek, mint világosságot (9. vers). Pál arra bátorítja Titust, és bennünket is, hogy messziről kerüljük el azokat a megoszlást okozó embereket, akik csak annak élnek, hogy konfliktusokat és háborúskodásokat gerjesszenek.

Pál azonban a korábbi fejezethez hasonlóan nem tehet mást, mint visszatér ahhoz az alapvető igazsághoz, hogy nyelvünk megzabolázásának, a vitatkozásoktól való távolmaradásnak, a hatósági törvényeknek való engedelmességnek az indítéka a szívbéli szeretetben és az örök élet iránti hálaadásban található, amelyet Jézusban és Jézus által kaptunk meg (4-7. vers). 

Az örök élet ígéretének örököseiként, a mi életünknek telve kell lennie jó cselekedetekkel, amelyek a Jézusban való élet természetes következményei (8. vers). Éjünk ma bátran Jézusért. Fényünk ragyogjon az emberek előtt, hogy megismerjék és dicsőítsék ennek a csodálatos világosságnak a Forrását – a mi mennyei Atyánkat (Mt 5:16)!

Bob Folkenberg, Jr.

157. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  56-57. fejezeteihez (augusztus 12-18.).

Adjunk hálát Istennek az édesanyákért! Az anyukák sokféle szerepben vannak: szakács, ápoló, takarító, tanár, sofőr, bevásárlásfelelős, tanácsadó stb. Tudtad-e, hogy az anyukák ott voltak az első evangélisták között is? Az alábbi módszert követték:

„Egy anya elindult otthonról gyermekével, hogy megkeresse Jézust. Útközben elmondta célját a szomszédnak, s az is szerette volna, ha Jézus megáldja gyermekeit. Több anya gyűlt így össze gyermekeivel.” (Jézus élete, 511. o.)

Ez az esszenciája a barátságot és a gyermekeket egyaránt magába foglaló evangelizálásnak. De hát nem erről szól valójában az evangelizálás, hogy egy személy megosztja a jó hírt, hogy így aztán mások is áldottak lehessenek ugyanazzal az áldással, amiben reményünk szerint részesülni fogunk? A tanítványoknak boldognak kellett volna lenniük, amikor azt látták, hogy Jézus másokat is magához vonzott az áldásért. Nem csak, hogy szokás volt a zsidók számára, hogy elvigyék a gyermekeiket, hogy egy rabbi megáldja őket, ez egy olyan szokás is volt, amit a saját otthonukban gyakoroltak. A zsidó apáknak szokása volt, hogy kezét a gyermekére helyezze, és ezzel atyai áldást adjon minden péntek este, amikor a szombat elkezdődött.

Van-e olyan gyermeked, akit szükséges, hogy elvigyél Jézushoz? Van-e olyan barátod, akit meghívhatsz, hogy együtt keressétek Jézust? Jézus nem fog visszautasítani. Még akkor is, ha te csak egy barát barátjának a barátjának a barátja vagy, aki csatlakozott az út során, Jézus meghív téged is, hogy jöjj és fogadd az áldását. Ez bizony jó hír!

Karen Lifshay
Hermiston, Oregon (USA)
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: