Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 57. fejezet 1130. nap
57.
"Egy fogyatkozásod van"
"És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és
letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök
életet elnyerhessem?" (Mk 10:1'7).
Az ifjú, aki feltette ezt a kérdést, főember volt. Nagy
vagyonnal rendelkezett, felelős tisztséget töltött be. Látta, milyen szeretetet
tanúsított Krisztus a hozzá vitt gyerekek iránt, látta, milyen gyöngéden
fogadta, karjába vette őket. Az ifjú szíve szeretetre gyulladt a Megváltó
iránt. Tanítványa szeretett volna lenni. Oly mélyen megindult, hogy amint
Krisztus haladt az úton, utána futott, letérdelt, és őszintén, komolyan tette
föl a kérdést, amely igen fontos az ő lelke, és minden emberi lélek
szempontjából: "Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet
elnyerhessem?" (Mk 10:1'7).
"Miért mondasz engem jónak? - kérdezett vissza
Krisztus - Senki sem jó, csak egy, az Isten" (Mk 10:18). Jézus próbára
akarta tenni a főember őszinteségét, hallani akarta, miért tekinti Őt jónak.
Felismerte-e, hogy akivel beszél, Isten Fia? Melyek szívének igazi érzelmei?
Ez a főember nagyra becsülte saját igazságosságát. Azt nem
feltételezte, hogy neki bármi fogyatkozása volna, mégsem volt egészen elégedett
magával. Szükségét érezte valaminek, amivel nem rendelkezett. Nem tudná Jézus
őt is megáldani, ahogyan a kisgyermekeket is megáldotta, és ezzel kielégíteni
lelki szükségletét?
Válaszában Jézus elmondta neki, hogy ha el akarja nyerni az
örök életet, engedelmeskednie kell Isten parancsolatainak. Idézett néhány
parancsolatot, melyek bemutatják az ember kötelességét felebarátai iránt. A
főember határozott választ adott: "Mindezeket megtartottam ifjúságomtól
fogva; mi fogyatkozás van még bennem?" (Mt 19:20).
Krisztus az ifjú arcába nézett, mintha olvasna életében,
vizsgálná jellemét. Megszerette, és azt a békességet, kegyelmet és örömet
akarta neki adni, ami alapvetően megváltoztatja jellemét. "Egy
fogyatkozásod van; - mondotta - eredj el, add el minden vagyonodat, és add a
szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a
keresztet" (Mk 10:21).
Krisztus vonzódott ehhez az ifjúhoz. Tudta, hogy őszintén
jelentette ki: "Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva" (Mk 10:20).
Az Üdvözítő szerette volna olyan ítélőképességgel felruházni, hogy képes legyen
érzékelni a szív odaszentelésének és a keresztény jóságnak a szükségességét.
Szeretett volna alázatos, megtört szívet látni benne, olyat, aki tudatában van
annak, hogy a legfőbb szeretet Istent illeti meg, s hiányosságait elrejti
Krisztus tökéletességében.
Jézus a főemberben épp azt a segítséget látta, melyre
szüksége volt - amennyiben az ifjú hajlandó együttműködni Vele üdvözítő
munkájában. Ha Krisztus irányítása alá helyezi magát, nagy erővel dolgozhat a
jóért. A főember jelentős mértékben képviselhette volna Krisztust, mert
képzettsége - ha egyesül a Megváltóval - lehetővé tette volna, hogy mennyei
befolyást gyakoroljon az emberekre. Krisztus belelátott jellemébe, és szerette
őt. A főember szívében is szeretet ébredt Krisztus iránt, hiszen a szeretet
szeretetet szül. Jézus szerette volna munkatársának látni őt. Önmagához
hasonlóvá kívánta tenni, tükörré, mely Isten képmását veri vissza. Vágyott
kibontakoztatni jellemének kiválóságát, s megszentelni azt a Mester
szolgálatára. Ha a főember ekkor átadta volna magát Krisztusnak, az Ő
jelenlétének légkörében növekedhetett volna. Ha ilyen irányban dönt, milyen
másképp alakult volna a jövője!
Mai Bibliai szakasz: Titus
3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Pál bizonyára hallott
azokról a nehézségekről, amelyekkel Titus szembenézett Kréta szigetén. Az első
két fejezethez hasonlóan Pál újra bátorít minden hívőt, hogy éljenek a menny
elveinek alárendelt életet. Az ilyen élet magába foglalja az ország
törvényeinek és szabályainak való engedelmességet, magába foglalja a nyelv
megzabolázását (2. vers), azt az eszközt, amelyet a leggyakrabban alkalmazunk
ellentétek és konfliktusok szításában (Jak 3:5-6).
Pál arra is kéri
Titust, hogy állítsa le a haszontalan és jelentéktelen teológiai kérdések
feletti értelmetlen vitákat. Ezek általában több hőt termelnek, mint világosságot
(9. vers). Pál arra bátorítja Titust, és bennünket is, hogy messziről kerüljük
el azokat a megoszlást okozó embereket, akik csak annak élnek, hogy
konfliktusokat és háborúskodásokat gerjesszenek.
Pál azonban a korábbi
fejezethez hasonlóan nem tehet mást, mint visszatér ahhoz az alapvető
igazsághoz, hogy nyelvünk megzabolázásának, a vitatkozásoktól való
távolmaradásnak, a hatósági törvényeknek való engedelmességnek az indítéka a
szívbéli szeretetben és az örök élet iránti hálaadásban található, amelyet
Jézusban és Jézus által kaptunk meg (4-7. vers).
Az örök élet ígéretének
örököseiként, a mi életünknek telve kell lennie jó cselekedetekkel, amelyek a
Jézusban való élet természetes következményei (8. vers). Éjünk ma bátran
Jézusért. Fényünk ragyogjon az emberek előtt, hogy megismerjék és dicsőítsék
ennek a csodálatos világosságnak a Forrását – a mi mennyei Atyánkat (Mt 5:16)!
Bob Folkenberg, Jr.
157. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
56-57. fejezeteihez
(augusztus 12-18.).
Adjunk hálát Istennek
az édesanyákért! Az anyukák sokféle szerepben vannak: szakács, ápoló, takarító,
tanár, sofőr, bevásárlásfelelős, tanácsadó stb. Tudtad-e, hogy az anyukák ott
voltak az első evangélisták között is? Az alábbi módszert követték:
„Egy anya elindult
otthonról gyermekével, hogy megkeresse Jézust. Útközben elmondta célját a
szomszédnak, s az is szerette volna, ha Jézus megáldja gyermekeit. Több anya
gyűlt így össze gyermekeivel.” (Jézus élete, 511. o.)
Ez az esszenciája a
barátságot és a gyermekeket egyaránt magába foglaló evangelizálásnak. De hát
nem erről szól valójában az evangelizálás, hogy egy személy megosztja a jó
hírt, hogy így aztán mások is áldottak lehessenek ugyanazzal az áldással,
amiben reményünk szerint részesülni fogunk? A tanítványoknak boldognak kellett
volna lenniük, amikor azt látták, hogy Jézus másokat is magához vonzott az
áldásért. Nem csak, hogy szokás volt a zsidók számára, hogy elvigyék a
gyermekeiket, hogy egy rabbi megáldja őket, ez egy olyan szokás is volt, amit a
saját otthonukban gyakoroltak. A zsidó apáknak szokása volt, hogy kezét a
gyermekére helyezze, és ezzel atyai áldást adjon minden péntek este, amikor a
szombat elkezdődött.
Van-e olyan gyermeked,
akit szükséges, hogy elvigyél Jézushoz? Van-e olyan barátod, akit meghívhatsz,
hogy együtt keressétek Jézust? Jézus nem fog visszautasítani. Még akkor is, ha
te csak egy barát barátjának a barátjának a barátja vagy, aki csatlakozott az
út során, Jézus meghív téged is, hogy jöjj és fogadd az áldását. Ez bizony jó
hír!
Karen Lifshay
Hermiston, Oregon (USA)
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés