Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 58. fejezet 1133. nap
58.
"Lázár, jöjj ki!"
Jézus egyik legállhatatosabb tanítványa a bethániai Lázár
volt. Első találkozásuk óta erősen hitt Krisztusban, mélyen szerette, csakúgy,
mint őt a Megváltó. Krisztus Lázárért művelte legnagyobb csodáját. A Megváltó
mindenkit megáld, akinek segítségére van szüksége, az egész emberi családot
szereti, de egyesekhez különlegesen gyengéd kapcsolat fűzi. Szívét erős érzelmi
szálak kötötték a bethániai családhoz, s egyikükért tette legfenségesebb
csodáját.
Lázár otthonában Jézus gyakran talált nyugalmat. A
Megváltónak nem volt saját otthona, barátainak, tanítványainak
vendégszeretetétől függött, s gyakran, ha elfáradt és emberi társaságra
vágyott, boldoggá tette, hogy ebbe a békés otthonba menekülhetett, távol a
dühös farizeusok gyanakvásától és féltékenységétől. Itt őszinte, tiszta, szent
barátságot alakíthatott ki. Egyszerűen, tökéletesen, szabadon beszélhetett,
mert tudta, hogy szavait megértik és meg is őrzik.
Megváltónk értékelte a csöndes otthont és az érdeklődő
hallgatókat. Vágyott az emberi gyöngédségre, udvariasságra, érzelmekre. Akik
befogadták a mennyei oktatást - melyet mindig kész volt előtárni -, nagy
áldásban részesültek. Amint a sokaság követte Krisztust a nyílt mezőkön, Ő
bemutatta nekik a természet világának szépségeit. Szerette volna felnyitni
értelmük szemét, hogy lássák, miként tartja fenn Isten keze a világot. Felhívta
hallgatóinak figyelmét a lágyan hulló harmatra, az apró esőcseppekre és a
ragyogó napsugárra - melyeket jók és gonoszok egyaránt kapnak -, hogy az
emberek értékeljék Isten jóságát, jótéteményeit. Szerette volna, ha a nép
tökéletesebben megérti a gondoskodást, melyet Isten minden teremtett lénynek
nyújt. A sokaság azonban nehezen értette ezt meg, és Krisztus a bethániai
otthonban lelt nyugalmat a közélet fárasztó küzdelmei után. Itt olyanoknak
nyitotta meg a Gondviselés könyvét, akik értékelték azt. E magánbeszélgetései
során azt is feltárta hallgatóinak, amit meg sem kísérelt volna elmondani a
vegyes sokaságnak. Barátainak nem kellett példázatokban beszélnie.
Amikor Krisztus ismertette csodálatos tanításait, Mária
tisztelettudó és odaadó hallgatóként lábánál ült. Egy alkalommal Márta, akit
lefoglalt az étel elkészítése, Krisztushoz fordult: "Uram, nincs-é arra
gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad
azért néki, hogy segítsen nékem" (Lk 10:40). Ez Krisztus első bethániai
látogatásának idején történt. A Megváltó és tanítványai épp megérkeztek
Jerikóból, kimerítő gyalogutat tettek meg. Márta mindent megtett, hogy
kényelembe helyezze őket, s ebbeli igyekezetében megfeledkezett a Vendégének
kijáró figyelemről. Jézus szelíd, türelmes hangon válaszolt: "Márta,
Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: de egy a szükséges dolog: és Mária a
jobb részt választotta, mely el nem vétetik őtőle" (Lk 10:41-42). Mária
elraktározta emlékezetében a Megváltó ajkáról elhangzó drága igéket, melyek a
világ legértékesebb ékszereinél is drágábbak voltak számára.
Az "egy dolog", melyre Mártának szüksége volt, a
csendes, odaadó lelkület és a mélységesebb vágyakozás a jövővel, a halhatatlan
élettel kapcsolatos ismeretek után, valamint a lelki előrehaladáshoz szükséges
kegyelem után. Kevésbé kellett aggódnia a mulandó dolgok miatt, s többet
törődnie a maradandókkal. Jézus megtanítja gyermekeit, hogy minden lehetőséget
megragadjanak, amikor olyan ismereteket szerezhetnek, melyek bölccsé teszik
őket az üdvösségre. Krisztus ügyének gondos, tettrekész munkásokra van
szüksége. Széles területek nyílnak meg a Márták előtt, akik buzgón akarják
végezni a vallásos munkát. Először azonban üljenek le Máriával Jézus lábához.
Krisztus kegyelme szentelje meg a szorgalmat, az igyekezetet, az energiát -
ekkor az élet legyőzhetetlen erővé válik a jó számára.
Mai Bibliai szakasz: Zsidók
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amikor a gyermekeim még
nagyon kicsik voltak, szerettem kimenni velük a lakásunk mögé és együtt
vizsgálni az éjszakai égbolt szépségét egy kis teleszkóp segítségével. Milyen
kicsik vagyunk a nagy világmindenséggel összehasonlítva! Ezt érezte Dávid,
amikor az eget figyelte, Isten azonban megmutatta neki az Ő szándékát, hogy az
embert kezei munkája fölé, a teremtett világ fölé helyezte (Zsolt 8). Milyen
nagyszerű volt Isten terve az emberiséggel! A Zsidókhoz írott levél szerzője
azonban azt sugallja, hogy ennek a zsoltárnak van egy második jelentése is.
Jézusról beszél, aki kevéssel kisebbé tétetett az angyaloknál, hogy
meghalhasson helyettünk és megváltson bennünket. Ez a fejezet kiegészíti Jézus
dicsőséges bemutatását az első fejezetben.
Az első fejezet Jézus
felmagasztaltatásának a fennköltségéről beszél. A második fejezet Jézus testet
öltésének a mélységéről beszél (9-18. vers). Zsidók 1:1-14 Jézus Istennel való
kapcsolatát mutatja be, az 5-18. versek pedig Jézusnak az emberiséggel való
kapcsolatára fókuszál. Ott Ő az Isten Fia „aki
az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása”, itt
pedig az ember fia, aki kisebbé tétetett az angyaloknál, valóságos ember –
annyira, hogy a halált is meg tudja tapasztalni. Ott Isten azt mondja róla, hogy
„te vagy az én Fiam” (1:5), itt pedig
Jézus testvérének fogadja a földi embert (12. vers). Ott Isten kijelenti a Fiú
korlátlan uralmát (1:8-12), itt a fiú megvallja Isten iránti engedelmességét
(13. vers). Ott Isten meghívja a Fiát, hogy üljön az Ő jobbjára (1:13), itt a
Fiú elfogadja a hívást: „Ímhol vagyok én
és a gyermekek, akiket az Isten nékem adott” (13. vers). Ott Jézus az
isteni Úr, Teremtő, Fenntartó és Uralkodó, itt Jézus az emberi főpap, aki
kegyelmes és hűséges. Így Jézus jellemzése, mint „könyörülő és hív főpap” (17. vers) csúcspontja Jézus
jellemzésének, mint aki Isten teljes megnyilvánulása (1:1-4).
Igen, amikor
vétkeztünk, a világmindenséghez hasonlítva még kisebbek lettünk, de azzal, hogy
elküldte a Fiát meghalni érettünk, Isten megmutatta, milyen fontosak vagyunk a
szemében. Ó Isten, „mily felséges a te
neved az egész földön” (Zsolt 8:2, 10).
Felix H. Cortez
158. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
58. fejezetéhez
(augusztus 19-25.).
Mit teszel, amikor meg
vagy győződve róla, hogy Isten tévedett? Hogyan kezeled, amikor úgy tűnik, az Ő
ígéretei nem válnak valóra? Mi történik, ha a csalódottság lesz úrrá rajtad? Mi
történik, ha azt gondolod, Jézus nem volt megfelelő a feladatra?
Mária és Márta üzenetet
küldtek Jézusnak, hogy Lázár beteg. Bár valószínűleg nem voltak túl boldogok a
reakciójától, hogy nem fordult meg, és indult hozzájuk, bizonyára megnyugodtak
a válaszától: „Ez a betegség nem halálos” (János 11:4), pár nappal később
viszont összetörtek, amikor Lázár meghalt. Tévedett volna Jézus?
Vigasztal az a tudat,
hogy Jézus kijelentette, hogy a halál nem fog győzedelmeskedni, az Ő
jelenlétében soha, hiszen Ő a feltámadás és az élet. Ez tartott életben, amikor
telefonhívást kaptam: „A gyülekezeti házatokban tűz ütött ki.” Azonnal
imádkozni kezdtünk, abban az ígéretben reménykedve, hogy a ház nem fog leégni.
Pár órával később jött a hír: „Vége a tűznek, a ház teljesen odaveszett.”
Tévedtek volna a tűzoltók?
Amikor kimentem a
helyszínre, úgy vélem, Jézus velünk sírt bánatunkban és kételkedésünkben. Aztán
a következőt tette. Jézus hívott minket, hogy jöjjünk elő a sírból, és legyünk
fények a közösségben az Ő dicsőségére. Lehet, hogy az épület leégett, de a
gyülekezet még mindig élő. Azért imádkozok, hogy ezt a lehetőséget
felhasználhassuk, hogy másokat hozzá vonzzunk.
Neked is szükséged van
a feltámadásra?
Karen Lifshay
Hermiston, Oregon (USA)
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése