Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 56. fejezet 1127. nap
Jöjjenek Jézushoz az anyák gondjaikkal! Elegendő kegyelmet
kapnak Tőle gyermekeik neveléséhez. Minden anya számára, aki terheit a Megváltó
lábához akarja lerakni, nyitva állnak a kapuk. Aki ezt mondta:
"Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el
őket" (Lk 18:16), az ma is hívja az anyákat, vezessék hozzá gyermekeiket,
hogy megáldja őket. Az imádkozó anya hite által még az anyja karjában fekvő
csecsemő is a Mindenható árnyékában nyugodhat. Keresztelő Jánost születésétől
kezdve betöltötte a Szentlélek. Ha közösségben élünk Istennel, mi is várhatjuk,
hogy a legelső percektől fogva az isteni Lélek formálja kicsinyeinket.
Jézus az eléhozott gyermekekben kegyelmének örököseit,
országának polgárait látta - férfiakat és nőket -, akik közül egyesek
mártíromságot vállalnak majd Érte. Tudta, hogy ezek a gyermekek hallgatnak Rá,
jóval készségesebben fogadják el Megmentőjüknek, mint sok világias bölcs,
kemény szívű felnőtt. Tanításkor leereszkedett hozzájuk. A menny Uralkodója nem
tartotta méltóságán alulinak, hogy kérdéseikre válaszoljon, s fontos tanításait
gyermeki felfogóképességük szintjére egyszerűsítse. Elültette agyukba az
igazság magvait, melyek majd évek múltán kikelnek, s az örök életre teremnek
gyümölcsöket.
Ma is igaz, hogy a gyerekek a legfogékonyabbak az
evangélium tanításai iránt, szívük megnyílik az isteni befolyás előtt, s elég
erős a kapott leckék megőrzésére. A kisgyermekek keresztényekké válhatnak, és
koruknak megfelelő tapasztalatokra tehetnek szert. Lelki nevelést kell nekik
nyújtani, a szülőknek mindent meg kell tenniük, hogy jellemük Krisztus
hasonlatosságára formálódjék.
Az apák és anyák az Úr családjának fiatalabb tagjaiként
tekintsék gyermekeiket, kiknek nevelését a menny rájuk bízta. Amit mi tanulunk
Krisztustól, azt tovább kell adnunk gyermekeinknek. Ahogyan zsenge elméjük
felfogása tágul, apránként tárjuk fel nekik az égi igazságok szépségét. Ezáltal
a keresztény otthon iskolává válik, ahol a szülők helyettes tanítóként
szolgálnak, maga Krisztus pedig a fő oktató.
Amikor gyermekeink megtérésén fáradozunk, ne heves
érzelmeket várjunk a bűnről való meggyőződés megdönthetetlen bizonyítékaként.
Nem szükséges tudni megtérésük pontos idejét. Arra tanítsuk őket, hogy vigyék
bűneiket Jézushoz, kérjék bocsánatát, higgyék: megbocsát és elfogadja őket,
csakúgy, mint azokat a gyerekeket, akik akkor éltek, mikor Ő személyesen a
földön járt.
Midőn az anya megtanítja gyermekeit, hogy szeretetből engedelmeskedjenek
neki, tulajdonképpen a keresztény élet első leckéit adja. Az édesanya szeretete
képviseli a gyerek számára Krisztus szeretetét, s az anyjukban bízó,
engedelmeskedő kicsinyek megtanulnak bízni és engedni az Üdvözítőnek is.
Mai Bibliai szakasz: 2 Timóteus
4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A lelkipásztorok ritkán
hirdetnek feddő vagy megjobbulásra buzdító üzeneteket. Manapság ez nem a
legdivatosabb dolog. Pál apostol azonban rávilágít, hogy igenis meg kell tenni.
Te vajon szívesen
hallod az „egészséges tanítást”, vagy viszket a füled és csak a kellemes
dolgokat hallanád? Néha-néha szeretetteli szemrehányást, vagy feddést? Soha nem
értettem, miért csatlakozik valaki az egyházhoz, ha utána támadja, vagy
figyelmen kívül hagyja annak tanításait, mert szerinte helytelenek, vagy
elavultak. Vajon miért fektet időt és energiát a munkába, hogy az egész felekezet
haladási irányát és lendületét megváltoztassa? A válasz egyszerű. Te és én,
mindnyájan egy kozmikus méretű harc részesei vagyunk. Nincs más logikus
magyarázat.
Csupán jelentéktelen
gondot okozna az egyháznak és a tagoknak, ha egy más véleményt valló személy
egyszerűen elhagyja a gyülekezetet. De engedjük csak meg a halogatást, a
szenvedélyek melengetését és máris előállt a démonok által teremtett helyzet.
Ennek mindig széthúzás, szakadás a következménye és végül elhal az egykori
küldetéstudat, a királyság megnyerésére irányuló hajtóerő.
Pál azt tanácsolja
Timóteusnak, hogy nyíltan foglalkozzon az ilyen visszaesésekkel. Ha nem lép fel
ellene egyenesen, egyre többen a „viszket a füle” csoportba fognak tartozni,
ami katasztrófához vezet! Az nem szeretet, ha megengedjük az ilyen jellegű
félrevezetéseket az egyházon belül, hanem romboló erő, amivel foglalkozni kell.
„Ints, feddj, buzdíts!” – mondja az apostol, de mindezt szelíd türelemmel, mert
minden ember lehetségesen és remélhetőleg valóságosan is örököstársunk lesz a
Mennyben.
Isten keményen szól
gyermekeihez, mert olyan embereket keres, akik megalázzák magukat, olyanokat,
mint Pál apostol, akik áldozatként Istennek szánják magukat, hogy használja
őket. „Mert én immár megáldoztatom” (2Tim
4:6). Te alázatosan jársz az Úr
előtt? Hogyan reagálsz a fenyítésére? A harc hosszú és nehéz, de akik teljesen
alárendelik magukat neki, megtartják a hitet és az Ő ereje által mindvégig
kitartanak, elnyerik az győzelem koronáját!
Képzeld el azt a
nemsokára bekövetkező dicsőséges napot, amikor drága Jézusunk, a világmindenség
Királya hozzád lép, szeretettel a szemedbe néz és a belévert szögektől
sebhelyes kezével Ő maga helyezi fejedre a győzelmi koronát! S közben így szól
hozzád: „Jól vagyon jó és hű szolgám….
menj be a te uradnak örömébe” (Mt 25:21). Mivel legyőzted régi életedet, most már mindörökre a gyermekem
vagy, és örökségül nyersz mindent (Jel 21:7).
Jim Ayer
157. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
56-57. fejezeteihez
(augusztus 12-18.).
Adjunk hálát Istennek
az édesanyákért! Az anyukák sokféle szerepben vannak: szakács, ápoló, takarító,
tanár, sofőr, bevásárlásfelelős, tanácsadó stb. Tudtad-e, hogy az anyukák ott
voltak az első evangélisták között is? Az alábbi módszert követték:
„Egy anya elindult
otthonról gyermekével, hogy megkeresse Jézust. Útközben elmondta célját a
szomszédnak, s az is szerette volna, ha Jézus megáldja gyermekeit. Több anya
gyűlt így össze gyermekeivel.” (Jézus élete, 511. o.)
Ez az esszenciája a
barátságot és a gyermekeket egyaránt magába foglaló evangelizálásnak. De hát
nem erről szól valójában az evangelizálás, hogy egy személy megosztja a jó
hírt, hogy így aztán mások is áldottak lehessenek ugyanazzal az áldással,
amiben reményünk szerint részesülni fogunk? A tanítványoknak boldognak kellett
volna lenniük, amikor azt látták, hogy Jézus másokat is magához vonzott az
áldásért. Nem csak, hogy szokás volt a zsidók számára, hogy elvigyék a
gyermekeiket, hogy egy rabbi megáldja őket, ez egy olyan szokás is volt, amit a
saját otthonukban gyakoroltak. A zsidó apáknak szokása volt, hogy kezét a
gyermekére helyezze, és ezzel atyai áldást adjon minden péntek este, amikor a
szombat elkezdődött.
Van-e olyan gyermeked,
akit szükséges, hogy elvigyél Jézushoz? Van-e olyan barátod, akit meghívhatsz,
hogy együtt keressétek Jézust? Jézus nem fog visszautasítani. Még akkor is, ha
te csak egy barát barátjának a barátjának a barátja vagy, aki csatlakozott az
út során, Jézus meghív téged is, hogy jöjj és fogadd az áldását. Ez bizony jó
hír!
Karen Lifshay
Hermiston, Oregon (USA)
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés