Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 59. fejezet 1143. nap
Sátán azt mondta nekik, hogy ha fenn akarják tartani
tekintélyüket, halálra kell adniuk Jézust. Ezt a tanácsot követték. Az a tény,
hogy elveszthetik az addig gyakorolt hatalmat, elég ok volt a döntéshozatalra.
Néhány kivétellel - akik nem merték elmondani gondolataikat - a Magas Tanács
Isten szavának fogadta el Kajafás szavait. A tanács megkönnyebbült, a viszály
megszűnt. Eldöntötték, hogy Krisztust az első adandó alkalommal halálra adják.
A papok és vezetők elutasították Jézus istenségének bizonyítékát, ezzel
áthatolhatatlan sötétségbe burkolták magukat. Mindenestül Sátán befolyása alá
kerültek, s ő igyekezett az örök romlás küszöbén túlra juttatni őket. Úgy
csapta be a papokat, hogy még elégedettek is voltak magukkal. Hazafiaknak
tekintették magukat, akik a nemzet üdvét keresik.
A Magas Tanács óvakodott hirtelen eljárásokat
foganatosítani Jézus ellen, nehogy a nép feldühödjön, s az Ellene tervezett
erőszak visszaforduljon rájuk. Ebből a megfontolásból a tanács későbbre
halasztotta a kimondott ítélet végrehajtását. A Megváltó tudott a papok
cselszövéséről. Tudta, hogy el akarják távolítani, s céljukat hamarosan el is
érik. Azonban nem az Ő feladata volt, hogy siettesse a válságot, s
tanítványaival együtt visszavonult arról a vidékről. Ezzel - saját példájával -
Jézus újból megerősítette a tanítványoknak adott oktatást: "Mikor pedig
abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba" (Mt 10:23).
Tágas területek álltak nyitva előttük, ahol lelkek megmentésén dolgozhattak, s
ha csak az Iránta való hűség meg nem kívánta, az Úr szolgáinak nem volt szabad
veszélyeztetniük életüket.
Az Üdvözítő már három éve munkálkodott az emberek között.
Előttük állt önmegtagadásának és önzetlen jóindulatának példája. Mindenki
ismerte tiszta, szenvedésekkel teli, odaszentelt életét. Ez a rövid, három éves
időszak mégis éppen csak annyi volt, ameddig a világ el tudta viselni
Megmentőjének jelenlétét.
Jézus az üldöztetések, sértések életét élte. Bethlehemből
elűzte egy féltékeny király, Názáretben elvetette saját népe, Jeruzsálemben ok
nélkül halálra ítélték, s Ő néhány hithű követőjével ideiglenes menedékre lelt
egy idegen városban. Őt, akit mindig megindított az emberi nyomorúság, aki meggyógyította
a betegeket, visszaadta a vak látását, a süket hallását, a néma
beszédkészségét, aki megetette az éhezőt és megvigasztalta a bánatost, elűzte a
nép, amelynek megmentéséért munkálkodott. Ő, aki a tornyosuló hullámokon járt,
s szavával csendesítette a tenger dühös háborgását, aki ördögöket űzött, melyek
távozóban Isten Fiának ismerték el Őt, aki megtörte a halott szunnyadását, aki
ezreket tartott ámulatban bölcs igéivel, képtelen volt közel férkőzni azok
szívéhez, akiket elvakított az előítélet és a gyűlölet, s makacsul
elutasították a világosságot.
Mai Bibliai szakasz: Zsidók
12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A Zsidókhoz írt levél
12. fejezete kiteljesítő befejezése a 11. fejezet érvelésének. A történelem
hősei a bizonyságok fellege, akik dicsérik és elismerik a hit legnagyobb
példaadóját: Jézust. Ő a mi hitünk szerzője és bevégzője, mert élete és
áldozata által lehetővé és jelentőségteljessé tette hitünket. Jézus hite nem
csupán azon alapult, hogy Isten életet tud adni neki, hanem hitte, hogy életet
tud adni nekünk az Ő halála által.
A 3-11. versek arra
hívnak, hogy vegyük észbe alaposan Jézus példáját, és tanuljuk meg, hogy a hit
győzelme egyedül fegyelem és hosszútűrés eredményeként érhető el. Ez nehéz
lecke azok számára, akik a hitet valami gyors, bűvös dolognak gondolják. A
12-16. versekben a „keserűségnek
gyökerére” figyelmeztet, amely felnövekedhet, és meggátolhat bennünket
Isten kegyelmének elnyerésében, ahogy történt Izrael népének pusztai
generációjával. A 18-24. versig terjedő szakasz szembe állítja az izraeliták
tapasztalatát a Sínai-hegynél a miénkkel a Sion hegyénél.
A könyv szerint hit
által megtapasztalhattuk Jézus trónra kerülését, pappá szentelését és az új
szövetség megszületését a mennyei Jeruzsálemben, a Sion hegyénél. Így, míg az
izraeliták félelemmel teltek meg a Sínai-hegynél, mi örülhetünk mennyei Urunk
felmagasztaltatásának.
A 25-29. versekben
zárja a gondolatsort intve, hogy figyeljünk arra, amit Isten a Fiú által
mondott nekünk. Izrael népe nem engedelmeskedett a Sínai-hegynél, és nem léphetett
be Kánaán földjére. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül Jézust, aki a mennyei
Jeruzsálemből szól hozzánk. Amikor Isten szólt, a Sínai-hegy beleremegett.
Most, amikor Isten Ismét szavát hallatja a mennyei szentélyből, az egész
univerzum megrázkódik majd, és csak az igazak lesznek képesek megállni és
örökölni Isten országát (Zsoltárok 15:5; 16:8; 21:7; 62:2; 112:6)
Felix H. Cortez
160. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
59-60. fejezeteihez
(augusztus 26-szeptember 1.).
A hatalomtól és az
irányítástól való függőség ma is jelen van és működik, éppen ahogyan 2000 évvel
ezelőtt. A zsidó vezetők kétségbeesetten próbálták megvédeni a tekintélyen
alapuló pozíciójukat, és ezzel elutasították Krisztust, és azt választották,
hogy megkeményítik szívüket. A Menny Fejedelme nem erőltette rá a változást a
gyűlölettől elvakított szívükre, sem nem gyógyította meg önkényesen a bűntől
pusztított lelküket. Bár képes volt a halottakat feltámasztani, mégsem volt
képes feléleszteni azon lelki vezetők szíveit, akiket a hatalomvágy irányított.
Micsoda megnyugvás ez
számunkra, amikor az gyötör minket, hogy nem tudjuk elérni némelyek
megkeményedett szívét! Ha tudjuk azt, hogy Isten Fiának sem sikerült elérnie
bizonyos embereket, ez segít elfogadnunk a szívfacsaró tényt, hogy sosem fogunk
tudni elérni mindenkit. Fel kell adnunk ezt a téves képzelgést, hogy mindenkit
megmenthetünk.
Az emberek szívét még
ma is az irányítás iránti epekedés motiválja. A hatalomvágy gyakran kiűzi a
szívünkből Krisztust, és ezzel a gyülekezeteinket és az otthonainkat
sebezhetővé teszi a zsarnoki viselkedés számára. Még ma is sok keresztény fél
attól, hogy elveszíti a tiszteletet vagy a tekintélyt, és ez arra sarkallja
őket, hogy mások életét megkeserítsék, és szíveket sanyargassanak. Sajnos a
kérlelhetetlen hatalmi függőség rengeteg otthont és életet tett már tönkre.
Minden nap vizsgáljuk
meg hát a szívünket: Mennyire uralja az életemet az irányítás és a hatalom
iránti vágy? Mitől félek? Hogy elveszítem, ha engedem, hogy mások szabadok
legyenek, és merjenek különbözni tőlem? Amikor bizonyosnak érzem Isten
szeretetét és irányítás nélkül is megtanulom biztonságban érezni magamat, többé
már nem leszek „isten” mások életében.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése