Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 54. fejezet 1122. nap
A törvénytudó kérdése így hangzott Jézushoz: "Mit
cselekedjem?" (Lk 10:25) Jézus az igazság összegzéseként fogta fel az
Isten ember iránti szeretetét, amikor ezt mondta: "Ezt cselekedd, és
élsz" (Lk 10: 28). A samaritánus engedett a kedves, szerető szív
irányításának, bebizonyította, hogy betölti a törvényt. Krisztus megparancsolta
a törvénytudónak: "Eredj el, és te is akképpen cselekedjél" (Lk
10:37). Isten gyermekeitől tetteket, nem pusztán szavakat vár el. "Aki azt
mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt" (1Jn 2:
6).
Nem kevésbé van szüksége a világnak ma a tanításra, mint
amikor az Jézus ajkáról hangzott el. Az önzés és a hideg külsőségek már-már
kioltották a szeretet tüzét, elhomályosították az erényeket, melyeknek
ékesíteniük kellene a jellemet. A Jézus nevét vallók közül sokan szem elől
tévesztették, hogy a keresztényeknek Krisztust kell képviselniük. Ha nem
gyakoroljuk az önfeláldozást mások javára családi körben, a szomszédok közt, a
gyülekezetben, és ahol csak megfordulunk, akkor, bármit vallunk is, nem vagyunk
keresztények.
Krisztus összefonta érdekét az emberiségével, és kér, hogy
legyünk egyek Vele az emberiség megmentésében. "Ingyen vettétek, - mondja
- ingyen adjátok" (Mt 10:8). A bűn a lehető legrosszabb dolog, nekünk kell
megszánnunk, segítenünk a bűnöst. Sokan tévelyegnek, átérzik szégyenüket,
oktalanságukat. Éhesek a bátorító szóra. Hibáikon, tévedéseiken rágódnak, míg
szinte teljesen kétségbe nem esnek. Nem szabad elhanyagolnunk ezeket a
lelkeket. Ha keresztények vagyunk, nem mehetünk át az út másik oldalára, nem
kerülhetjük ki a lehető legmesszebbről azokat, akiknek segítségünkre van
szükségük. Ha látjuk, hogy egy ember bajban van - akár betegség, akár bűn miatt
-, sohase mondjuk: nem tartozik rám.
"Ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek
lelkével" (Gal 6:1). Hit és ima által szorítsd vissza az ellenség erejét.
A hit és bátorság szavait szóld, ezek gyógyító balzsamként hatnak a
megtörtekre, megsebzettekre. Sokan elgyöngültek, elbátortalanodtak az élet nagy
harcában, amikor egyetlen kedves, felvidító szó megerősíthette volna őket, és
így győzhettek volna. Sose haladjunk el egyetlen szenvedő lélek mellett se
anélkül, hogy ne nyújtanánk neki azt a vigaszt, mellyel minket is megvigasztalt
Isten.
Mindez nem egyéb, mint a törvény alapelvének betöltése -
azé az elvé, melyet az irgalmas samaritánus története példáz, s amely Jézus
életében lett nyilvánvaló. Jelleme megmutatja a törvény igazi jelentőségét, s
hogy mit jelent úgy szeretni felebarátunkat, mint magunkat. Amikor Isten
gyermekei irgalmasságot, kedvességet és szeretetet tanúsítanak mindenki iránt,
ezzel bizonyságot tesznek a menny alaptörvényének jellegéről is. Bizonyítják, hogy
"az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket" (Zsolt 19:8). Ha
valaki nem tudja megvalósítani ezt a szeretetet, áthágja a törvényt, melyet
állítólag tisztel. A testvéreink iránt táplált lelkületből kitűnik, milyen az
Isten iránti lelkületünk. A felebarátunkért érzett szeretet egyetlen forrása
Isten szívbéli szeretete. "Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent,
és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát,
akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?" Szeretteim, "ha
szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett
bennünk" (1Jn 4:20.12).
Mai Bibliai szakasz: 1 Timóteus
5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a fejezetben Pál
tanácsot ad az emberi kapcsolatok kezelésére a gyülekezeti családban. Az
idősekkel kezdi, de legtöbbször „özvegyeket” említ (3-16. vers). A zsidó
tanítás megkövetelte, hogy az özvegyeket és árvákat lássa el a gyülekezet (2Móz
22:22-24, 5Móz 27:19). Ezt a gyakorlatot a nem zsidó származású keresztények is
megtartották, de szükség volt útmutatásra, így az özvegyekről való gondoskodás
meg is előzte a dorgálást. A szükségben levőkről való gondoskodás
megáldja és átformálja a gyülekezet tagjait.
Pál visszatér az idősekkel
kapcsolatos témakörre. Támogassuk a kijelölt vezetőket, és imádkozzunk értük!
Szomorú esemény, ha egy vezető elbukik. Pál Timóteushoz intézett tanácsa
Krisztus saját tanítása volt Máté 18:1, 18-21-ben. Ha egy vezető nyíltan bűnt
követ el, a gyülekezet előtt előítélet és részlehajlás nélkül szükséges megdorgálni
(20. vers).
„Tenmagadat tisztán tartsd” (22. vers). Ezek a
versek sokkal fontosabbak napjaink szex-központú társadalmában, mint mikor Pál
írta őket. A tisztátalanság a gondolatainkkal kezdődik. Mit tegyünk azzal a
rengeteg csábító úttal, melyek elénk tárulnak nap mint nap? Nézzünk másfelé!
Idézzük fel és ismételjük gyakran a Szentírás igéit, énekeljünk. Ne
kacérkodjunk a gondolatokkal, és nem teljesülnek a testi kívánságok. „amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik
csak jó hírűek; ezekről gondolkodjatok” (Fil. 4:8).
A mai imánk: „Az Úr
kegyelmének hasznos munkája növekedjék minél inkább az életemben!”
David Manzano
156. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
54-55. fejezeteihez
(augusztus 5-11.).
„Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok
lesztek.”
János 8:36
A szabadság az
intuícióval ellentétes. A világ azt tanítja, hogy a szabadság főképp a gazdagok
és a kiváltságos helyzetben lévők előjoga. A szegényeknek kevés joguk van.
Jézus azt tanítja, hogy a szabadság egy lelki állapot, amelyet bárki elérhet a
benne való hit által, a külső körülményeitől függetlenül.
Egy törvénytudó arról
kérdezősködik, hogy mi a kötelessége az emberiség felé, és Jézus egy
példázattal válaszol, hogy ezt a törvénytudó saját maga dönthesse el. Az
irgalmas szamaritánus példázatában a büszkeség tartotta vissza a papot és a
lévitát is attól, hogy a sebesült vándornak segítsenek. Attól féltek, hogy
rituális értelemben tisztátalanok lesznek, illetve, hogy beszennyezik hírnevüket,
ezért elmentek Isten egy sérült gyermeke mellett. Börtönbe zárta őket a
büszkeség.
A szamaritánusnak nem
volt ilyen ürügye, sem hírneve, amit védenie kellett volna. Szabadon
segíthetett bárkinek, aki szükséget szenvedett, anélkül, hogy saját maga beszennyezésére
kellett volna gondolnia. Az ő segítsége nem szégyenítette meg a sebesült
utazót, és nem is hagyta szegény embert abban a kényszerhelyzetben, hogy vissza
kelljen fizetnie megmentőjének bőkezűségét. A szamaritánus volt az egyetlen,
aki egy szükséget szenvedő lelket látott, a felebarátjaként kezelte, és
megtette, amit tehetett.
Hiszem, hogy Jézus
ezért érkezett mindannyiunk szolgájaként. A Filippibeliekhez írt levél 2:7
szerint: „Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl.” Jézus azért
jött, hogy önként kockáztasson mindent, hogy megmenthessen minket a bűntől. Ezt
teszi, anélkül, hogy megszégyenítene minket, ismervén a teljes
érdemtelenségünket és azt, hogy esélyünk sincs visszafizetni neki.
Karen Lifshay
Hermiston, Oregon (USA)
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése