Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 55. fejezet 1123. nap
55.
Szemmel nem látható
Néhány farizeus Jézushoz jött, és megkérdezte, "mikor
jő el az Isten országa" (Lk 17:20). Több mint három év eltelt, amióta
Keresztelő János üzenete kürtszóként hangzott mindenfelé az országban:
"Elközelített a mennyeknek országa" (Mt 3:2). Mindeddig a farizeusok
semmi jelét nem látták az ország megalapításának. Sokan, akik elutasították
Jánost, és lépten-nyomon szembeszegültek Jézussal, rosszindulatúan mondogatták,
hogy küldetése kudarcot vallott.
Jézus így felelt: "Az Isten országa nem szemmel
láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé
az Isten országa tibennetek van" (Lk 17:20-21). Isten országa a szívben
kezdődik. Ne itt vagy ott keressétek földi hatalmának, eljövetelének
megnyilvánulásait.
"Eljő az idő, - fordult Jézus tanítványaihoz - mikor
kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok" (Lk
17:22). Mivel nem kíséri világi pompa, előfordulhat, hogy nem ismeritek föl
küldetésem dicsőségét. Nem fogjátok fel, mekkora kiváltságban részesültök, hogy
köztetek van - noha emberi külsőbe rejtetten - Ő, aki az emberek világossága és
élete. Eljő az idő, amikor sóvárogva tekintetek vissza azokra az alkalmakra,
midőn Isten Fiával járhattatok és beszélhettetek.
Önző, földi gondolkodásuk miatt még Jézus tanítványai sem
érzékelhették a lelki dicsőséget, melyet meg akart ismertetni velük. Egészen
addig, amíg Krisztus föl nem emelkedett Atyjához, és a Szentlélek ki nem
töltetett a hívőkre, a tanítványok nem fogták fel teljesen a Megváltó jellemét
és küldetését. Miután a Lélek keresztségében részesültek, azután kezdték
felismerni, hogy a dicsőség Ura volt jelen köztük. Ahogy visszaemlékeztek
Krisztus szavaira, elméjük megvilágosodott, megértették a próféciákat és Jézus
csodáit. Életének csodatettei elvonultak előttük, s úgy érezték magukat, mintha
álomból ébredtek volna. Most már tudták, hogy "az Ige testté lett és
lakozék miközöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének
dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1:14).
Krisztus valóban Istentől jött a bűnös világra, hogy megmentse Ádám elbukott
fiait és leányait. Most a tanítványok sokkal kevésbé tartották magukat
fontosnak, mint e felismerés előtt. Fáradhatatlanul ismételték Jézus szavait,
tetteit. Azelőtt homályosan értett tanításai új kinyilatkoztatásnak tűntek
számukra. A Szentírás új könyvé vált.
Ahogy a tanítványok kutatták a Krisztusról bizonyságot tevő
próféciákat, közösségre jutottak az Istenséggel, megtanulták Tőle, aki felszállt
a mennybe, hogyan fejezzék be az általa megkezdett földi munkát. Felismerték,
hogy olyan bölcsesség lakozik Benne, amelyre emberi lény isteni segítség nélkül
sosem juthat el. Szükségük volt annak segítségére, akiről királyok, próféták,
igaz emberek jövendöltek. Ámulva olvasták újra meg újra jellemének és
munkájának prófétai leírását. Milyen homályosan értették a prófétai iratokat!
Milyen lassan vették be a Krisztust tanúsító nagy igazságokat! Látták
megalázkodva, emberként járni az emberek között, és nem értették testet
öltésének titkát, természetének kettős jellegét. Tekintetüket fogva tartotta,
mégsem érzékelték tökéletesen az istenséget az emberben. Miután a Szentlélek
megvilágosította őket, mennyire szerették volna újra látni Őt, lábához vetni magukat!
Mennyire kívánták, hogy Hozzá mehessenek, és elmagyarázza a meg nem értett
írásokat! Milyen figyelmesen hallgatnák szavait! Mit értett Krisztus ezen:
"Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok"?
(Jn 16:12). Mennyire szerettek volna mindent tudni! Bánkódtak, amiért hitük oly
gyönge volt, elgondolásaik oly távol estek a mértéktől, hogy képtelenek voltak
felfogni a valóságot.
Mai Bibliai szakasz: 1 Timóteus
6
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A legtöbben nem élünk
szolga-úr rendszerben, így hogyan vonatkozhatnak ránk az első öt vers tanácsai?
Nos, azért alkalmazott-alkalmazó viszonyaink vannak, vagy tanár-diák,
gazdag-szegény, szülő-gyerek. Hogyan viszonyulok ahhoz, akinek dolgozom, vagy
azokhoz akik nekem dolgoznak, és a többi emberhez, akikkel napi kapcsolatban
vagyok? Egy keresztény nem lehet ellenséges a felettesével,
munkáltatójával, vagy családtagjaival szemben, viszont Krisztushoz hasonlónak
kell bizonyulnia még a mindennapi küzdelmek közepette is.
A 6-10. versek a „jólét
evangéliumának” ellentétei. Ismerjük a szavakat „minden rossznak gyökere a pénz
szerelme.” Fogadjuk el ezt az igazságot és a jelenlegi bevételünkhöz igazítsuk
életünket. Helyezzük Istent az első helyre az életünkben, keressük az Ő útját
és „minden egyéb megadatik majd neked.”
A 11-16. versekben Pál
személyes tanácsot ad Timóteusnak, melyből mi is tanulhatunk. „De te, óh
Istennek embere” (11. vers). „Istennek embere,” milyen csodálatos jelző! Ki
érdemel ki ilyen nevet? „De te, óh Istennek leánya.” „Te, oh Istennek fiatalja”
– „ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a
szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget. Harcold meg a hitnek szép
harcát… feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig.”
Emlékszem, ahogy meglátogattam
egy személyt, aki ott dolgozott, ahol Mable is, az egyik gyülekezeti tagunk. Ez
az illető azt mondta „Mable a legjobb keresztény, akit valaha is ismertem.” Nem
hinném, hogy a gyülekezet is ezt mondta volna, mivel Mable körülményei
problémássá tették számára, hogy jelen legyen minden szombaton. Annak ellenére,
hogy nem mindig volt jelen, engedte, hogy Krisztus ragyogjon benne, ezzel
befolyásolva férjét és azokat akikkel dolgozott.
A Timóteushoz írt levél
üzenete az, hogy legyünk hűségesek Krisztushoz és a tanításaihoz és ez a témája
az Ébredésnek és a Reformációnak is.
Jézus felé irányuló
szeretetem hogyan nőtt az elmúlt két évben? Láthatja a világ bennem Jézust?
David Manzano
156. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
54-55. fejezeteihez
(augusztus 5-11.).
„Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” János 8:36
A szabadság az
intuícióval ellentétes. A világ azt tanítja, hogy a szabadság főképp a gazdagok
és a kiváltságos helyzetben lévők előjoga. A szegényeknek kevés joguk van.
Jézus azt tanítja, hogy a szabadság egy lelki állapot, amelyet bárki elérhet a
benne való hit által, a külső körülményeitől függetlenül.
Egy törvénytudó arról
kérdezősködik, hogy mi a kötelessége az emberiség felé, és Jézus egy
példázattal válaszol, hogy ezt a törvénytudó saját maga dönthesse el. Az
irgalmas szamaritánus példázatában a büszkeség tartotta vissza a papot és a
lévitát is attól, hogy a sebesült vándornak segítsenek. Attól féltek, hogy
rituális értelemben tisztátalanok lesznek, illetve, hogy beszennyezik
hírnevüket, ezért elmentek Isten egy sérült gyermeke mellett. Börtönbe zárta
őket a büszkeség.
A szamaritánusnak nem
volt ilyen ürügye, sem hírneve, amit védenie kellett volna. Szabadon
segíthetett bárkinek, aki szükséget szenvedett, anélkül, hogy saját maga
beszennyezésére kellett volna gondolnia. Az ő segítsége nem szégyenítette meg a
sebesült utazót, és nem is hagyta szegény embert abban a kényszerhelyzetben,
hogy vissza kelljen fizetnie megmentőjének bőkezűségét. A szamaritánus volt az
egyetlen, aki egy szükséget szenvedő lelket látott, a felebarátjaként kezelte,
és megtette, amit tehetett.
Hiszem, hogy Jézus
ezért érkezett mindannyiunk szolgájaként. A Filippibeliekhez írt levél 2:7
szerint: „Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl.” Jézus azért
jött, hogy önként kockáztasson mindent, hogy megmenthessen minket a bűntől. Ezt
teszi, anélkül, hogy megszégyenítene minket, ismervén a teljes
érdemtelenségünket és azt, hogy esélyünk sincs visszafizetni neki.
Karen Lifshay
Hermiston, Oregon (USA)
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése