Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 13. fejezet 1610. nap
Huszonöt éven át utazgatott feleségével és gyermekeivel.
Súlyos nehézségeket viselt el, és sokat nélkülözött. Sokszor még az élete is
veszélyben volt. Bejárta Hollandiát és Észak- Németországot. Főként az
egyszerűbb néposztályok között dolgozott, de befolyása sokfelé kiterjedt.
Tehetséges szónok volt, jóllehet nem sok iskolát járt. Rendíthetetlenül
becsületes, alázatos, szelíd, őszintén és mélységesen vallásos volt, saját
életével példázva azokat az elveket, amelyeket tanított. Bizalmat ébresztett az
emberekben. Követői szétszórtan és elnyomásban éltek. Sokat szenvedtek, mert
összetévesztették őket a fanatikus anabaptistákkal. De azért Menno munkája
nyomán sokan megtértek.
Sehol sem tárták szélesebbre a kaput a reformált tanok
előtt, és kevés országban álltak ki követői szörnyűbb büntetést, mint
Hollandiában. Németországból V. Károly kitiltotta a reformációt, és örömmel
küldte volna a reformált vallás minden követőjét a máglyára. De a fejedelmek
bátran szembeszálltak önkényeskedésével. Hollandiában Károlynak nagyobb hatalma
volt, és egyik üldöző rendeletet a másik után adta ki. A Biblia olvasása,
hallgatása és prédikálása, sőt a róla való beszélgetés is máglyahalált vont
maga után. Azért is halálbüntetés járt, ha valaki titokban Istenhez imádkozott,
vagy nem hajtott térdet a bálványok előtt, vagy zsoltárt énekelt. Még az is
halál fia volt, aki megtagadta "tévelygését". Ha férfi volt, kard
által halt meg; ha nő, élve eltemették. V. Károly és II. Fülöp uralkodása alatt
ezrek pusztultak el.
Egyszer egy egész családot állítottak az inkvizítorok elé
azzal a váddal, hogy nem mentek el a misére, hanem otthon imádkoztak. Amikor
arról faggatták őket, hogy mit csinálnak titokban, a legfiatalabb fiú így
válaszolt: "Térdre esünk, és azért imádkozunk, hogy Isten világosítsa meg
lelkünket, és bocsássa meg bűneinket. Imádkozunk uralkodónkért, hogy uralkodása
szerencsés legyen, és élete boldog; imádkozunk magisztrátusainkért, hogy Isten
óvja meg őket. " A bírák közül néhányan mélyen megrendültek. Mégis az apát
és egyik fiát máglyára ítélték.
Mai Bibliai szakasz: Nehémiás
11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Talán azt gondolnánk, hogy
az emberek csak úgy özönlenek Jeruzsálembe most, hogy a templom, és a falak
elkészültek. Nem így történt. A vezetők ott laktak (1. vers), de a nép többsége
úgy tűnik, hogy vonakodott ott letelepedni. A második vers említi meg, hogy az
emberek áldották azokat, akik önként vállalkoztak arra, hogy Jeruzsálemben
éljenek.
Isten utasította Mózest, hogy építsen neki szentélyt, ahol népe között lakhat. Miért nem választják az emberek ezt a lehetőséget, hogy ott lakjanak ahol a templom van, így Isten jelenlétében lehetnének? Jeruzsálem most sokkal biztonságosabb lakhely volt, mivel körös-körül fal védte. Szóval az emberek miért nem sereglettek oda, hogy ott élhessenek?
Egy kis elmélkedés: (1) Talán azért, mivel ha közelebb laknak Isten jelenlétéhez, szigorúbb, tisztább életet kellett volna élniük, és a többségüknek ez kényelmetlenséget okozott volna? (2) Vagy talán úgy érezték, hogy Jeruzsálemben a cselekedeteiket sokkal jobban megfigyelhették, miközben Istenhez illő életet vártak el tőlük? Például, nem vásárolhattak vagy adhattak el szombat napján (Neh 13:15-17).
Istenünk, éreztesd velünk úgy, mint meg soha, hogy a Te jelenléted mindig biztonságos hely számunkra!
Pardon Mwanza
227. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
13. fejezetéhez
(december 8-14.).
Amikor a reformációra gondolunk, könnyedén
eszünkbe jutnak a következő nevek: Luther, Melanchthon és Zwingli. Ritkán
hallunk azonban Menno Simonsról, Tausenről vagy a Petri fivérekről. Ezek az
emberek voltak a reformáció hősei rendre Hollandiában, Dániában, illetve
Svédországban. Luther és a reformáció hatással volt rájuk és formálta őket, ők
pedig elvitték az evangélium fényét a szülőföldjükre. A Hollandiában
bekövetkezett reakció a római oldalról egyike volt a bibliai hit valaha volt
legerőszakosabb üldözéseinek. Dániában és Svédországban azonban az evangélium
viszonylag békés fogadtatásban részesült. Svédország aztán a protestantizmus
erődítményévé is fejlődött. Ezen férfiak által az evangélium nagy győzelmet
arathatott északon.
Milyen készségekre volt feltétlenül szükség
ehhez? Először is, mindannyian olyan emberek voltak, akik az igazságot félelem
nélkül keresték, kerül, amibe kerül. Tanulmányozták a Bibliát, a reformátorok
írásait, sőt, még személyes képzésben is részesültek (Tausen és Petri). Azután
hazautaztak, és azt prédikálták, amit megtanultak. Nem a helyzetük volt az, ami
sikeressé tette őket, hanem az erőfeszítéseik.
Ezeket az egyszerű elveket bármelyikünk magáévá
teheti. Mi is kutathatjuk a Szentírást, akár egy rejtett kincset, és ki is
képeztethetjük magunkat arra, hogy megosszuk az evangéliumot másokkal. Így
aztán megoszthatjuk a jó hírt másokkal,
bárhová is küld minket Isten. A reformáció idején az evangéliumnak nem volt
szüksége sajátos körülményekre vagy módszerekre, annál inkább viszont olyan
emberekre, akik hajlandóak teljes szívvel keresni az igazságot, és utána
másoknak továbbadni.
Ugyanilyen módon az evangélium ma is eljuthat a
föld minden sarkába. Az egyetlen kérdés, ami maradt, az az, hogy hajlandó
vagy-e megosztani?
Mario Arambasic
Momento Medien, München, Németország
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏
VálaszTörlés