Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 11. fejezet 1601. nap
12.
A francia reformáció
A speieri protestálást és az augsburgi hitvallást, amelyek
a reformáció németországi győzelmét jelezték, évekig tartó harc és
bizonytalanság követte. Úgy látszott, mintha a hívei közti viszálytól
meggyengült és hatalmas ellenségeitől támadott protestantizmus teljes
pusztulásra lett volna ítélve. Ezrek pecsételték meg bizonyságtevésüket
vérükkel. Polgárháború tört ki. A protestáns ügyet egyik kimagasló híve
elárulta. A protestáns fejedelmek - a legkiválóbbak - a császár fogságába
estek, és városról városra hurcolták őket. De a császár látszólagos győzelme
pillanatában lett vesztes. A zsákmányt ki kellett engednie a kezéből, és végül
kénytelen volt megtűrni azokat a tanításokat, amelyeknek szétzúzását
életcéljául tűzte ki. Hatalmát, kincseit és még az életét is feltette az
eretnekség elfojtására. Most pedig azt látta, hogy katonái elpusztulnak a
csatában, kincstárai kiürülnek, jó néhány országát lázadás fenyegeti, és közben
mindenütt terjed az a vallás, amit hasztalan próbált elfojtani. V. Károly a
Mindenható ellen harcolt. Isten ezt mondta: "Legyen világosság! " A
császár pedig maradandóvá akarta tenni a sötétséget. Szándéka azonban
meghiúsult. Ő pedig idő előtt megöregedve, a hosszú küzdelemtől elcsigázva
lemondott a trónról, és bezárkózott egy kolostorba.
Svájcban, miként Németországban is, sötét napok
köszöntöttek a reformációra. Míg számos kanton elfogadta a reformált vallást,
mások vakbuzgalommal ragaszkodtak Róma tanításaihoz. Az igazságot megismerni
vágyók üldözéséből végül polgárháború lett. Zwingli és sokan mások, akik
követték reformját, elestek Cappel véres mezején. Az iszonyatos katasztrófa
miatt elkeseredett Oecolompadius nemsokára szintén meghalt. Róma örömmámorban
úszott, és úgy látszott, hogy számos helyen visszaszerzi mindazt, amit
elvesztett. De Isten, akinek szándékai örök érvényűek, nem hagyta el ügyét és
népét. Szabadulást hozott. Más országokban támasztott munkásokat, hogy a
reformot továbbvigyék.
Franciaországban már a lutheri reformáció előtt
hajnalodott. A nagy műveltségű Lefevre, a párizsi egyetem idős professzora, a
buzgó, hűséges katolikus azok között volt, akik elsőként látták meg a fényt. Az
ókori irodalom kutatása közben Lefevre figyelme a Bibliára terelődött, és
tanítani kezdte.
Lefevre, aki a szentek lelkes tisztelője volt, vállalkozott
arra, hogy az egyházi legendák alapján megírja a szentek és mártírok
történetét. Ez a feladat nagyon munkaigényes volt, de számottevő részével már
elkészült, amikor elkezdte tanulmányozni a Bibliát - gondolva, hogy segítséget
meríthet belőle. A Bibliában valóban talált szenteket, de nem a római naptár
által megjelölt szenteket. Mennyei fényözön áradt a lelkébe. Csodálkozva és
méltatlankodva hagyta abba maga választotta feladatát, és buzgón kezdte Isten
Igéjét tanulmányozni. A felismert drága igazságot nemsokára tanítani is kezdte.
1512-ben, még mielőtt Luther vagy Zwingli elkezdte volna a
reform munkáját, Lefevre ezt írta: "Isten az, aki hit által adja nekünk az
igazságot, amely egyedül kegyelemből igazít meg az örök életre. " A
megváltás titkain elmélkedve így kiáltott: "Milyen kimondhatatlanul
csodálatos ez a csere! A bűntelent elítélik a bűnös pedig szabad lesz! Az Áldás
viseli az átkot, és az átkozott áldást kap! Az Élet meghal, a halottak pedig
élnek; a Dicsőség sötétségbe burkolózik, és a szégyenkező dicsőségbe
öltözik."
Lefevre azt hirdette, hogy a megváltásért egyedül Istent
illeti a dicsőség, az embernek pedig az a kötelessége, hogy engedelmeskedjék.
"Ha Krisztus egyházának tagja vagy - mondta -, testének is tagja vagy; ha
pedig az Ő testéből való vagy, akkor az isteni természet részese is vagy... Ó,
ha az emberek meg tudnák érteni ezt a kiváltságot, milyen tisztán, erkölcsösen
és szentül élnének, és milyen megvetendőnek ítélnék a világ minden dicsőségét a
bennük lakozó dicsőséghez képest, amelyet testi szem nem láthat. "
Lefevre tanítványai közül néhányan lelkesen hallgatták
tanáruk szavait, és hosszú idővel Lefevre elnémítása után hirdették tovább az
igazságot. Közülük került ki William Farel is. Farel vallásos szülők gyermeke
volt, akit arra tanítottak, hogy feltétlen hittel fogadja el az egyház
tanításait. Pál apostollal együtt ő is elmondhatta önmagáról: "Én a mi
vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem mint farizeus" (Acs
26:5). Mint hű katolikus, izzó buzgóságában elpusztított volna mindenkit, aki
szembe mert helyezkedni az egyházzal. "Dühödt farkasként vicsorítottam a
fogam, amikor meghallottam, hogy valaki a pápa ellen szól" - mondta később
életének erről a szakaszáról. Farel a szentek vakbuzgó imádója volt. Lefevre
társaságában fáradhatatlanul járta Párizs templomait, ájtatoskodott az
oltároknál, és ajándékokkal ékesítette a kegyhelyeket. De ezek a cselekedetek
nem adtak békét lelkének. Bűntudat gyötörte, amit semmilyen vezekléssel sem
tudott elűzni. Mennyei hangként fogadta a reformátor szavait: "Az üdvösség
kegyelemből van. " "Az egyedül Ártatlant elítélik, és a bűnözőt
felmentik. a "Csak Krisztus keresztje nyitja meg a menny kapuit, és zárja
be a pokol kapuit. "'
Farel örömmel elfogadta az igazságot. Páléhoz hasonló
megtérésével a hagyomány szolgaságából az Isten fiainak szabadságához tért.
"A gyilkos szívű ragadozó farkas helyett szelíd, ártatlan bárány tért
vissza csendesen - mondta -, aki teljesen visszavette szívét a pápától, és
Jézus Krisztusnak adta. "
Míg Lefevre a saját tanítványai között terjesztette tovább
a világosságot, Farel, aki úgy buzgólkodott Krisztus ügyében, mint hajdan a
pápáéban, a nyilvánosság előtt hirdette. Az egyik egyházi méltóság, Meaux
püspöke csakhamar csatlakozott hozzá. Más tanítók is, akiket tehetségükért és
műveltségükért nagyra értékeltek, az evangélium hirdetői közé léptek, és
híveket szereztek minden osztályból – a kézművesek és parasztok otthonától a
királyi palotáig. I. Ferencnek, az akkori uralkodónak a nővére is elfogadta a
reformált vallást. Egy ideig úgy tűnt, hogy a király és az anyakirálynő is
pártfogolja. A reformátorok reményekkel telten várták azt az időt, amikor
Franciaország elfogadja az evangéliumot.
De reményeik nem váltak valóra. Krisztus követőire
megpróbáltatás és üldözés várt. Ezt azonban az irgalmas Isten eltakarta előlük.
Eleinte békés időszak következett, hogy megerősödve fogadhassák a vihart - és a
reformáció gyorsan haladt előre. Meaux püspöke buzgón dolgozott körzetében, és
tanította mind a papságot, mind a népet. Eltávolította a tudatlan és
erkölcstelen papokat, és amennyire csak lehetett, művelt és kegyes embereket
állított a helyükre. A püspök nagyon szerette volna, ha népe kézbe kapja Isten
Igéjét, és ez nemsokára meg is valósult. Lefevre vállalkozott az Újtestamentum
lefordítására. És pontosan akkor, amikor Luther német Bibliája kikerült a
wittenbergi nyomdából, a francia Újtestamentum megjelent Meaux-ban. A püspök
fáradságot és költséget nem sajnálva terjesztette egyházközségeiben, és Meaux
parasztjainak csakhamar saját Bibliájuk lett.
Mai Bibliai szakasz: Nehémiás
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez az egész fejezet az
Istenben való bizalomról szól. Nehémiás nemcsak abból a szempontból bízott
Istenben, hogy Ő a megfelelő szavakat adja majd neki, amikor a királlyal
beszél, hanem abban is hitt, hogy a király szívét meg fogja annyira lágyítani,
hogy kedvezően válaszoljon a felvetésére. Isten képes rá! És, mintha a
Jeruzsálembe való visszatérésre való engedélykérés nem lett volna elég,
Nehémiás egy levelet kér a királytól, amiben jóváhagyja az ő Istentől kapott
szenvedélyes szándékát, hogy újjáépítse Jeruzsálem falait. Isten munkálkodik a
királyban és megadja még ezt is. Ámen!
Ahogy az lenni szokott,
nem mindenki örül annak, ha valaki belekezd valamibe Istenért. Mindig is
ellenállás várt azokra, akik Isten akaratát próbálták kivitelezni. Sátán indít
arra embereket, hogy hátráltassák Isten művét. Ebben az esetben sátán
Szanballat és Tóbiás ammonita tisztviselőket használta fel, hogy
szembeszálljanak Nehémiással.
Nehémiás válasza ez
volt: „Maga a menny Istene ad nekünk sikert...” (20. vers - új prot. ford.). Amikor Isten akaratának teljesítésére
indulunk el, a fejlődés és siker kulcsa az, hogy teljesen Istenre bízzuk
magunkat.
Ezen felül Nehémiás egy
körültekintő munkás volt, aki nem kezdett el mindaddig dolgozni, amíg nem
végzett egy teljes kárfelmérést azért, hogy felmérje az elvégzendő munka
nagyságát. Alaposságra van szükség valahányszor Isten munkáját végezzük.
Ábrahám Istene, segíts nekünk a Te művedet mindig körültekintően
és gondosan végezni!
Pardon
Mwansa
226. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
12. fejezetéhez
(december 1-7.).
Európa valamennyi országának megvolt a saját
reformációs mozgalma. Franciaországnak is, habár mindössze csekély mértékű
együttműködése volt más országok, mint pl. Németország, reformmozgalmainak
vezetőivel.
És annak ellenére, hogy ez a két mozgalom
egymástól teljesen független volt, a Szentírásban ugyanazt a fényt találták, és
ugyanazt a fényt vitték el az embereknek. Isten úgy akarta, hogy az emberek
egyidejűleg lássák a fényt, ahogy kezd kivilágosodni Európa valamennyi részén.
Így aztán mindenki láthatta, hogy a hatalmas mozgalom felülről jött, Istentől.
Malajziai missziós hallgatóként rendkívül
lenyűgözött Kálvin János élete. Szellemi emberként neki volt elég bölcsessége,
hogy az idősebb teológusok hibáit kijavítsa. Azonban ahelyett, hogy csupán
teológiai vitákat folytatott volna velük, alázatos, házról házra járó munkát is
végzett. Kereste azokat, akik érezték az igazság szükségét. És talált is ilyen
személyeket.
Nagy meglepetésemre, nem az volt a legnagyobb
dolog, amit Kálvin tett az evangélium előmozdítására, hogy vitákba bonyolódott
azokkal, akik úgy gondolták, hogy már birtokolják az igazságot! Hanem az, hogy
a keresőkkel az otthonaikban találkozott.
„Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten
és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő
nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” (Jakab 1:27)
Timothy Chin
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés