Higgyetek az Ő prófétáinak - december 9 - HÉTFŐ - Nehémiás 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 13. fejezet 1609. nap

Ekkor kezdte el Róma az üldözést. De a máglyák és kínzások ellenére a hivők száma egyre növekedett, akik rendíthetetlenül hirdették, hogy a Biblia a vallás egyetlen csalhatatlan tekintélye. "Az embert nem szabad arra kényszeríteni, hogy higgyen, hanem prédikálással kell megnyerni. "

Hollandiában Luther tanításai kedvező talajra találtak, és buzgó, odaadó emberek prédikálni kezdték az evangéliumot. Menno Simons is az egyik holland tartományból származott. Római katolikus nevelésben részesült, és pappá szentelték, de egyáltalán nem ismerte a Bibliát. Nem is akarta olvasni, mert félt, hogy eretnekké teszi. Amikor önkéntelenül kételkedni kezdett az átlényegülés tanában, e kételyben Sátán kísértését látta. Imával és gyónással igyekezett megszabadulni tőle, de hiába. Kicsapongással próbálta elhallgattatni lelkiismeretének vádoló szavát, de nem sikerült. Egy idő után kutatni kezdte az Újtestamentumot. Az Újtestamentum és Luther írásainak olvasása nyomán elfogadta a reformált vallást. Nem sokkal ezután egy szomszédos faluban tanúja volt egy ember lefejezésének, akinek azért kellett meghalnia, mert újra megkeresztelkedett. Mennot ez az eset arra késztette, hogy keresse meg a Bibliában a gyermekkeresztségről szóló tanítást, de nyomát sem találta. Azt azonban látta, hogy a Szentírás szerint a keresztség feltételei: a bűnbánat és a hit.

Menno kilépett a katolikus egyházból, és életét a felismert igazságok tanítására szentelte. Időközben mind Németországban, mind Hollandiában fanatikus emberek léptek fel. Képtelen és lázító tanokat hirdettek, amelyek sértették a rendet és az illendőséget. Erőszakoskodtak és lázítottak. Menno látta, hogy ezek a mozgalmak milyen szörnyűségekhez fognak vezetni. Erélyesen elítélte a fanatikusok téves tanításait és eszelős elgondolásait. Sokan voltak azonban olyanok, akiket a fanatikusok megtévesztettek ugyan, mégsem fogadták el a veszedelmes tanokat. A kereszténység ősi formájának még sok hitvallója volt; ez a valdens tanítások gyümölcse. Menno nagy buzgalommal és jó eredménnyel dolgozott köztük.

Mai Bibliai szakasz: Nehémiás 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Nehemi%C3%A1s+10&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Nehemi%C3%A1s+10&version=KAR

„Esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak” (29. vers). Hol tanulták meg a léviták, papok, énekesek, kapuőrök, hogy hogyan járjanak Isten törvényében? Isten szavából tanulták meg, amit Mózes, Isten szolgája jegyzett le.

Az Ige szerint a nép Isten melletti döntése a következő konkrét elhatározásokat foglalta magába: (1) Nem fogják a lányaikat feleségül adni a föld más népeihez, és a fiaiknak se vesznek feleségeket onnan; (2) Ha a föld lakói árut, vagy bármilyen gabonát hoznak, hogy szombatnapon eladják, az izraeliták nem fogják megvenni szombaton, vagy más szent napon; (3) megadják a tizedet és adományaikat, és minden hetedik évben lemondanak a föld terméséről, nyugodni hagyják, és elengedik a kint levő tartozásokat.

Miközben az emberek véleményeket formálnak ott, ahol Isten szava világos, Isten törvényében járni azonban csak egy úton lehet, és csak azt kell követni, még ha kényelmetlen is. Nem volt könnyű az izraelitáknak, akik összegyűltek ott, hogy döntést hozzanak Isten követése mellett ezen a három területen, de mégis készségesen szövetséget kötöttek Istennel, és ezt jelenti Isten törvényében járni.

Istenünk, alázz meg minket akár még ma, hogy így a Te törvényedben járhassunk.

Pardon Mwanza

227. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  13. fejezetéhez (december 8-14.).

Amikor a reformációra gondolunk, könnyedén eszünkbe jutnak a következő nevek: Luther, Melanchthon és Zwingli. Ritkán hallunk azonban Menno Simonsról, Tausenről vagy a Petri fivérekről. Ezek az emberek voltak a reformáció hősei rendre Hollandiában, Dániában, illetve Svédországban. Luther és a reformáció hatással volt rájuk és formálta őket, ők pedig elvitték az evangélium fényét a szülőföldjükre. A Hollandiában bekövetkezett reakció a római oldalról egyike volt a bibliai hit valaha volt legerőszakosabb üldözéseinek. Dániában és Svédországban azonban az evangélium viszonylag békés fogadtatásban részesült. Svédország aztán a protestantizmus erődítményévé is fejlődött. Ezen férfiak által az evangélium nagy győzelmet arathatott északon.

Milyen készségekre volt feltétlenül szükség ehhez? Először is, mindannyian olyan emberek voltak, akik az igazságot félelem nélkül keresték, kerül, amibe kerül. Tanulmányozták a Bibliát, a reformátorok írásait, sőt, még személyes képzésben is részesültek (Tausen és Petri). Azután hazautaztak, és azt prédikálták, amit megtanultak. Nem a helyzetük volt az, ami sikeressé tette őket, hanem az erőfeszítéseik.

Ezeket az egyszerű elveket bármelyikünk magáévá teheti. Mi is kutathatjuk a Szentírást, akár egy rejtett kincset, és ki is képeztethetjük magunkat arra, hogy megosszuk az evangéliumot másokkal. Így aztán megoszthatjuk a jó hírt  másokkal, bárhová is küld minket Isten. A reformáció idején az evangéliumnak nem volt szüksége sajátos körülményekre vagy módszerekre, annál inkább viszont olyan emberekre, akik hajlandóak teljes szívvel keresni az igazságot, és utána másoknak továbbadni.

Ugyanilyen módon az evangélium ma is eljuthat a föld minden sarkába. Az egyetlen kérdés, ami maradt, az az, hogy hajlandó vagy-e megosztani?

Mario Arambasic

Momento Medien, München, Németország

Fordította Gősi Csaba