Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 13. fejezet 1612. nap
Tausen Kölnbe ment, amely akkor - mint ahogy ma is - a
katolicizmus egyik bástyája volt. Itt hamar megundorodott a teológusok
miszticizmusától. Ez idő tájt hozzájutott Luther írásaihoz. Csodálkozva és
élvezettel olvasta őket, és nagyon szeretett volna közvetlen a reformátortól
tanulni. Ha ezt teszi, kockázatot vállul, mert megsérti kolostorbeli
felettesét, és elveszti támogatását. De csakhamar döntött, és nem sokkal ezután
beiratkozott a wittenbergi egyetemre.
Amikor visszatért Dániába, ismét abba a kolostorba vonult,
ahonnan elindult. Senki sem gyanította, hogy Luther követője lett. Nem árulta
el titkát, de igyekezett társait - előítéletük felkeltése nélkül - tisztább
hitre és szentebb életre vezetni. Feltárta előttük a Bibliát, és megmagyarázta
igazi értelmét. Végül pedig Krisztusról prédikált, aki a bűnös igazsága és
üdvösségének egyedüli reménye. A rendfőnök, aki abban reménykedett, hogy Tausen
Róma bátor védelmezője lesz, mérhetetlen haragra gerjedt. Azonnal átvitték
Tausent egy másik kolostorba. Bezárták egy cellába, és szigorúan szemmel
tartották.
Új őrzőinek rémületére nemsokára számos szerzetes a
protestantizmus hívének vallotta magát. Tausen a cella rácsain keresztül megismertette
társaival az igazságot. Ha ezek a dán atyák tudták volna, mi az egyház szándéka
az eretnekséggel, Tausen többé nem hallathatta volna hangját. De ahelyett, hogy
eltemették volna valamelyik földalatti börtönben, elűzték a kolostorból. Most
már nem volt hatalmukban. Egy éppen akkor kiadott királyi rendelet védelmet
biztosított az új tan hirdetőinek. Tausen prédikálni kezdett. A templomok
kinyíltak előtte, és az emberek özönlöttek prédikációira. Mások is prédikálták
Isten Igéjét. A dán nyelvre lefordított Újtestamentum széltében-hosszában
terjedt. Bár a katolikusok ennek meghiúsítására törekedtek, erőfeszítéseik
mégis e munka kiterjesztését eredményezték, és Dánia csakhamar hitet tett a
reformált vallás mellett.
Mai Bibliai szakasz: Nehémiás
13
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Fontos témára helyezi a
hangsúlyt ez a fejezet. Mózes könyveit olvasva „új hitet” fedeztek fel.
Felismerték, hogy sem az ammoniták, sem a moábiták nem csatlakozhatnak soha
Isten szövetségéhez.
A jelenvaló igazság nem
mozdulatlan. A jelenvaló igazság dinamikus. A jelenvaló igazság mindig új, és a
korszakokon át változhatatlan igazságot folytatja. A XV. századi reformátor,
Luther Márton számára a „jelenvaló igazság” a Szentírás tekintélyén alapult és
azon, hogy a hit általi megigazulás egyedül Jézus Krisztus által lehetséges. Az
adventista úttörők számára a jelenvaló igazság többek között tartalmazta a
szentély tanát, a szombat igazságát és Jézus második eljöveteléről szóló
tanítást.
Ha Isten népe folytatja
a Szentírás tanulmányozását és világosságért imádkozik, Isten még több
igazságot mutat meg nekik. A Biblia olyan, mint egy aranybánya és csak azok
kapnak még több világosságot Istentől, akik sokat időznek vele és mélyebbre
ásnak. A kulcs az, hogy minden igazság a Szentíráson alapul.
Nehémiás lelki
vezetőképessége abban mutatkozik meg, ahogyan Isten népét három fő területen
vezette:
(1) a tizedfizetéssel
támogatták Isten munkáját, (2) a szombat helyes megtartása, (3)
elkötelezettség, hogy nem házasodnak idegen asszonyokkal. A nagy vezetők mindig
megújulásra vezetik Isten népét, amely az Isten akaratához való hűséghez vezet.
Mennyei Atyánk, kérünk, olyan vezetőket küldj nekünk
egyházunk minden szintjére, akik véghezviszik a megújulást és a reformációt!
Pardon Mwanza
227. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
13. fejezetéhez
(december 8-14.).
Amikor a reformációra gondolunk, könnyedén
eszünkbe jutnak a következő nevek: Luther, Melanchthon és Zwingli. Ritkán
hallunk azonban Menno Simonsról, Tausenről vagy a Petri fivérekről. Ezek az
emberek voltak a reformáció hősei rendre Hollandiában, Dániában, illetve
Svédországban. Luther és a reformáció hatással volt rájuk és formálta őket, ők
pedig elvitték az evangélium fényét a szülőföldjükre. A Hollandiában
bekövetkezett reakció a római oldalról egyike volt a bibliai hit valaha volt
legerőszakosabb üldözéseinek. Dániában és Svédországban azonban az evangélium
viszonylag békés fogadtatásban részesült. Svédország aztán a protestantizmus
erődítményévé is fejlődött. Ezen férfiak által az evangélium nagy győzelmet
arathatott északon.
Milyen készségekre volt feltétlenül szükség
ehhez? Először is, mindannyian olyan emberek voltak, akik az igazságot félelem
nélkül keresték, kerül, amibe kerül. Tanulmányozták a Bibliát, a reformátorok
írásait, sőt, még személyes képzésben is részesültek (Tausen és Petri). Azután
hazautaztak, és azt prédikálták, amit megtanultak. Nem a helyzetük volt az, ami
sikeressé tette őket, hanem az erőfeszítéseik.
Ezeket az egyszerű elveket bármelyikünk magáévá
teheti. Mi is kutathatjuk a Szentírást, akár egy rejtett kincset, és ki is
képeztethetjük magunkat arra, hogy megosszuk az evangéliumot másokkal. Így
aztán megoszthatjuk a jó hírt másokkal,
bárhová is küld minket Isten. A reformáció idején az evangéliumnak nem volt
szüksége sajátos körülményekre vagy módszerekre, annál inkább viszont olyan
emberekre, akik hajlandóak teljes szívvel keresni az igazságot, és utána
másoknak továbbadni.
Ugyanilyen módon az evangélium ma is eljuthat a
föld minden sarkába. Az egyetlen kérdés, ami maradt, az az, hogy hajlandó
vagy-e megosztani?
Mario Arambasic
Momento Medien, München, Németország
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés