Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 15. fejezet 1627. nap
A meggyalázott tömegek lelke tele volt régóta halmozódó
keserű emlékekkel. Úgy döntöttek, hogy erőszakkal változtatnak a már
elviselhetetlenné vált gyötrelmes helyzeten, és bosszút állnak azokon, akiket
szenvedésük forrásának tartottak. Az elnyomottak tettekké formálták azt a
leckét, amelyet a zsarnokság idején tanultak, és elnyomóik elnyomóivá lettek.
Ahol Franciaország a reformáció kezdetén a katolicizmus
befolyására felállította az első máglyát, ott állította fel a forradalom az
első nyaktilót. Pontosan azon a helyen, ahol a XVI. században a protestáns hit
első mártírjait elégették, a XVIII. században ott hullt le a nyaktiló első
áldozatainak feje. Franciaország elvetette az evangéliumot, amely gyógyulást
hozott volna neki.
A király, a papság és a nemesség kénytelen volt elviselni
egy felindult nép haragját. A nép bosszúszomját fokozta a király kivégzése. És
azok, akik elrendelték megölését, nemsokára követték a vérpadon. Mindenkit ki
akartak végezni, aki a forradalom ellenzésével gyanúsítható volt. A börtönök
zsúfolásig megteltek. Egy ízben több mint kétszázezer embert tartottak fogva.
Franciaország a szembenálló tömegek hatalmas csataterévé vált. És hogy még
nagyobb legyen a nyomorúság, a nemzet hosszú és kétségbeejtő háborúba
bonyolódott Európa nagyhatalmaival. "Az ország a csőd szélén állt. A
csapatok hangoskodva követelték zsoldjuk ki nem fizetett hátralékát. A
párizsiak éheztek, a tartományokat banditák tarolták le, és az anarchiában és
féktelenségben majdnem megsemmisült a civilizáció. "
A nép túlságosan jól megtanulta a kegyetlenségnek és a
kínzásnak azt a leckéjét, amelyet Róma oly nagy igyekezettel tanított. És
eljött a megtorlás napja. Most azonban nem Jézus követőit vetették börtönbe és
hurcolták máglyára. Őket már régen elpusztították vagy száműzték. A könyörtelen
Róma most érezte azoknak a szörnyű hatalmát, akiket ő tanított meg a véres cselekedetekben
gyönyörködni. "Az üldözés, amelyet Franciaország papsága oly hosszú időn
át folytatott, most nagy súllyal ütött vissza. "
Minden úgy történt, ahogyan Sátán akarta. Az volt a célja a
századok hosszú során át, hogy megtévessze az embereket. Következetesen arra
törekszik, hogy bajt, fájdalmat és szenvedést okozzon; Isten keze munkáját
eltorzítsa és beszennyezze; a jóságos és szerető Isten tervét elrontsa. Majd
mesterkedéseivel elvakítja az embert, és ráveszi arra, hogy azért, amit ő
csinált, Istent hibáztassa, mintha a szenvedést a Teremtő akarta volna. Amikor
pedig az ördögi lelkülettől eldurvult emberek megszabadulnak fogságából,
túlzásokra és kegyetlenségre ösztönzi őket.
Amikor a tévelygés egyik megjelenési formája lelepleződik,
Sátán csupán más álarc alá rejti azt, és a tömegek éppoly mohón fogadják el,
mint azelőtt. Amikor az emberek felismerték Róma félrevezető szándékát, és
Sátán nem tudta általa rávenni őket Isten törvényének áthágására, el akarta
hitetni velük, hogy minden vallás csalás, a Biblia pedig mese.
" Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! Olyan
volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habja. "
"Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!" "Aki pedig
hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak
félelmétől" (Ésa 48:18. 22; Péld 1:33). Csak az az ember lehet igazán
szabad, aki megtartja Isten törvényét.
A hitetlenek és a hitszegők ellenzik és kifogásolják Isten
törvényét; de befolyásuk világossá teszi, hogy az ember jóléte az Isten
törvényének való engedelmesség függvénye. Aki nem akarja megtanulni a leckét
Isten könyvéből, annak meg kell tanulnia a népek történelméből.
Amikor Sátán a katolikus egyház által letérítette az
embereket az engedelmesség útjáról, munkáját olyan jól álcázta, hogy a
következményként jelentkező erkölcsi bukás és szenvedés nem a törvényszegés
következménynek látszott. Isten Lelke olyan mértékben ellensúlyozta Sátán
befolyását, hogy szándékai nem valósulhattak meg teljesen. Az emberek nem
vezették vissza az okból az okozatot, és nem ismerték fel szenvedéseik
forrását.
A forradalom idején a Nemzeti Tanács hivatalosan
érvénytelennek nyilvánította Isten törvényét. A forradalmat követő zavargások
mindenki előtt leleplezték, hogy mi volt az az ok, amely kiváltotta ezt az
okozatot.
Igaz az, amit bölcs Salamon mondott: "Bár
meghosszabbítja életét a bűnös, aki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy
az istenfélőknek lészen jól dolguk, akik az Ő orcáját félik; a hitetlennek
pedig nem lesz jó dolga" (Péld 11:5; Préd 8:12-13). "Gyűlölték a
bölcsességet, és az Úrnak félelmét nem választották. " "Esznek azért
az ő útjuknak gyümölcséből, és az ő tanácsukból megelégednek" (Péld
1:29.31).
Isten hűséges tanúbizonyságainak, akiket "a mélységből
feljövő" istenkáromló hatalom megölt, nem kellett sokáig csendben
maradniuk. "Három és fél nap múlva életnek lelke adaték Istentől őbeléjük,
és lábaikra állának: és nagy félelem esék azokra, akik őket nézik vala"
(Jel 11:11). 1793-ban a Francia Nemzetgyűlés elfogadta azokat a rendeleteket,
amelyek eltörölték a keresztény vallást, és elvették a Bibliát. Ugyanez a
testület három és fél évvel később elfogadta azt a határozatot, amely
érvénytelenítette ezeket a rendeleteket, azaz engedélyezte a Szentírást. A
világ megdöbbent azoknak a súlyos bűncselekményeknek a láttán, amelyek a szent
kinyilatkoztatások elvetésének következményei voltak. Az emberek felismerték az
Istenbe és Igéjébe - az erény és erkölcsösség alapjába - vetett hit
szükségességét. Így szól az Úr: "Kit káromoltál és szidalmazál, és ki
ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz? Izrael Szentje ellen!" (Ésa
37:23). "Azért imé, megismertetem velük ezúttal, megismertetem velük az én
kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy az Úr az én nevem" (Jer 16:21).
Mai Bibliai szakasz: Jób
5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Elifáz úgy gondolja, hogy a megélt
események közvetlen kapcsolatban vannak az egyén életével. Ezért Elifáz szerint
Jób problémája önmaga. Ki mint vet, úgy arat – ez a lényege érvelésének. Jóbnak
nem kell a természetfelettihez folyamodnia segítségért (1. vers), mert az
ostoba és tisztességtelen dolog (2. vers). Az ostobák birtoka elpusztul, a
háborúban meghalnak, és az aratását kifosztják.
A földnek nem áll hatalmában
gonoszságot előidézni. A 7. versben Elifáz gondokat hozó majd ismét felfelé
távozó angyalokról beszél. Ezért az embernek Istent kell keresnie (8. vers),
aki kizárólagos Isten (11-12. vers), és úgy tesz, ahogy kedve szerint való,
beleértve a teremtményeit ért károkat, ezáltal puszta játékszerekké
alacsonyítva őket. Ha éppen össze akarná törni a játékszereit, ki tudná
megakadályozni? Isten korlátlan hatalmának ezen nézete nem biblikus, és
hiányzik belőle az Ő szeretetének kinyilatkoztatása.
Elifáz szerint Isten véletlenszerűen
választja ki az alant lévőket és a gyászolókat (11. vers). Ő aktívan
megakadályozza az emberek próbálkozásait, meggátolja őket a dolgok
helyrehozatalában (12. vers), és a bölcsesség és tervek odavesznek (13. vers).
Ha Isten közbelép, ők nappal is sötétben botorkálnak (14. vers). Isten maga
dönti el, hogy megmenti-e a szükségben lévőket és elesetteket (15. vers). A
szegényeknek viszont van reménysége (16. vers). Tehát minden, ami velünk
történik, Isten nevelése, és nem elvetendő (17. vers).
Elifáz úgy vélte, hogy Isten
fájdalmat mér az emberre, amennyiben Ő azt szükségesnek látja, majd később
meggyógyít, ha úgy gondolja (18 vers). Még ha egy vagy hét baj is lenne, Ő
képes megvédeni a gonosztól (19. vers). Éhség és háború idején Ő őrzi meg az
embert a haláltól (20. vers). Megvédi az embert a pletykáktól, és semmitől sem
kell félnie (21. vers). Nevethetünk a pusztításon és nem kell félnünk a
vadállatoktól (22. vers). Ennek alapja az e világbeli „Isten békéje” megközelítésünk
(23. vers). Ezzel az útmutatással az egyént béke veszi körül, és a Menny nyitva
áll előtte.
Elifáz nem érti a dolgokat teljes
egészében – hiányzik belőle a biblikus látásmód. Egyrészről az önfeláldozás
filozófia gondolata, másrészről pedig az „együnk-igyünk, mert holnap úgyis meghalunk”-elv
a különbség Elifáz és Jób nézete közt.
Drága Istenünk, Hozzád jövünk minden
igényünkkel, nem azért, mert itt a Földön szeretnénk magunknak Mennyet
teremteni, hanem mert Beléd helyezzük a bizalmunkat, hogy Te fogod azt nekünk
elkészíteni végül. Szeretnénk a jelenben élni, a bennünk lévő, jövőre vonatkozó
reménységgel! Ámen.
Koot van Wyk
229. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
15. fejezetéhez
(december 22-28.).
A föld történelmének egyik legsötétebb foltja
volt a francia forradalom, az a felbolydulás, amely az amerikaiaknak
ajándékozta a becses Szabadság-szobrukat. De mi vezetett ehhez a forradalomhoz?
És miért kap ez a vérfürdő egy fejezetet abban a könyvben, amelynek oldalait
jellemzően a nagy reformátorok történetének elmesélésének szentelték?
A válasz egyszerű. A francia forradalom
megmutatta a római katolicizmus végeredményét. Tudjátok, Franciaország, vagyis
a frankok voltak az elsők a proto-európai törzsek közül, akik felkarolták az
államegyházi rendszert. És Franciaország volt az első nemzet, amely keresztes
hadjáratot folytatott a saját, békés polgárai ellen. És Franciaország minden
évben elküldte az inkvizíciót a különböző városaiba. Röviden, az egyháznak
megvoltak a módszerei Franciaországban. Képes volt meggyilkolni vagy száműzni
azokat, akik más nézeteket vallottak, vagy akár elszakadtak. (Még az amerikai
egyesült államokbeli Észak- és Dél-Karolinát is eleinte a Franciaországból száműzött,
hithű emberekkel töltötték fel.)
És azt kérdezheted, mi lehetett az eredménye
1290 évnyi, csaknem korlátlan pápai felsőbbségnek Franciaországban? Vajon békés
és szorgalommal teli katolikus intézmények jöttek létre, amelyek pompás
előrelépéseket hoztak a művészetekben és a tudományokban? Vajon hervadhatatlan
hűség alakult ki az egyház felé? Nem, hanem ateista lázadásba torkollott. A
katolicizmus, mint egyházállami rendszer, ha engedik, hogy kiteljesedjen, végül
önmegsemmisüléssel végződik.
És ezért van, hogy a francia forradalom fontos
azok számára, akik ma élnek. Olyan kérdéseket válaszol meg, amelyeknek
válaszokra van szüksége. Láthatjuk, hogy a dolgok merrefelé haladnak, és
kiszállhatunk abból a járműből, amin a sikeres és népszerű mozgalmat követők
utaznak.
Eugene Prewitt
igazgató, Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet,
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés