Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 12. fejezet 1604. nap
Isten gondoskodott arról, hogy Párizs újabb buzdítást
kapjon az evangélium elfogadására. Lefevre és Farel felhívását elvetették, de a
nagy főváros minden társadalmi osztálya újra hallhatta az üzenetet. A király
politikai meggondolásból még mindig nem állt teljesen Róma pártjára a
reformáció ellen. Margit még mindig reménykedett a protestantizmus
franciaországi diadalában, és azt akarta, hogy Párizs hallja a reformált vallás
igehirdetését. A király távol volt, és megbízott egy protestáns lelkészt, hogy
prédikáljon a város templomaiban. Mivel azonban a pápai méltóságok ezt
megtiltották, a hercegnő kitárta a palotát. Egy termet berendezett kápolnának,
és közhírré tette, hogy mindennap egy meghatározott órában prédikáció lesz,
amelyre minden rendű és rangú ember hivatalos. Tömegek özönlöttek az
istentiszteletekre. Nemcsak a kápolna, hanem az előcsarnokok és a folyosók is
zsúfolásig megteltek. Nap mint nap ezrek gyűltek össze - nemesek, államférfiak,
jogászok, kereskedők és kézművesek. A király ahelyett, hogy betiltotta volna az
összejöveteleket, elrendelte két párizsi templom megnyitását. Soha azelőtt nem
rázta fel Isten Igéje ennyire a várost. Mintha Isten az emberekre lehelte volna
az élet lelkét. Mértékletesség, tisztaság, rend és szorgalmas munka foglalta el
a részegeskedés, kicsapongás, viszály és semmittevés helyét.
De a papság sem tétlenkedett. A király még mindig nem volt
hajlandó közbelépni, hogy betiltsa a prédikálást, ezért a papok a csőcselékhez
fordultak. Minden eszközt megragadtak, hogy a tudatlan és babonás tömeg
félelmét és fanatizmusát felkeltsék. Párizs pedig vakon hallgatva hamis
tanítóira, az ősi Jeruzsálemhez hasonlóan nem ismerte fel meglátogatásának
idejét, sem azokat a dolgokat, amelyek békességét szolgálták volna. Két évig
prédikálták Isten Igéjét a fővárosban, és bár sokan elfogadták az evangéliumot,
a többség elutasította. Ferenc csak a saját céljai elérése érdekében tanúsított
türelmet, és a katolikusoknak sikerült visszaszerezni hatalmukat. A templomokat
ismét bezárták, és a máglyát felállították.
Kálvin még mindig Párizsban volt. Tanulással, elmélkedéssel,
imával készült későbbi munkájára, és tovább terjesztette a világosságot. Végül
gyanús lett. A hatóságok elhatározták, hogy megégetik. Kálvin visszavonultan
élt, és biztonságban érezte magát. Nem is gondolt a veszélyre, amikor barátai
azzal a hírrel rontottak szobájába, hogy a katonák útban vannak, és le akarják
tartóztatni. Ebben a pillanatban hangos kopogás hallatszott a külső bejáratnál.
Nem volt egy pillanat vesztegetni való idő sem. Néhány barátja feltartóztatta a
katonákat az ajtónál, mások pedig segítették Kálvint leereszkedni az ablakból.
A reformátor sietett, és egy munkásnak, a reform egyik hívének a hajlékában
húzódott meg. Majd vendéglátójának ruhájával álcázva magát, vállára vett egy
kapát, és útnak indult. Dél felé haladva ismét Margit birtokán talált
menedéket.
Néhány hónapig maradt ott. Befolyásos barátai védelme alatt
biztonságban volt. Mint korábban, most is tanulással foglalta el magát. De
vágyott arra, hogy Franciaországban hirdesse Isten evangéliumát, és nem tudott
sokáig tétlen maradni. Mihelyt a vihar némileg alábbhagyott, új munkaterületet
keresett Poitiers-ben. Itt volt egyetem, ahol az új nézetek már korábban
kedvező fogadtatásra találtak. Minden rendű és rangú ember örömmel hallgatta az
evangéliumot. Kálvin nem a templomban prédikált, hanem a fő magisztrátus
házában, vagy a saját szállásán, és néha a város egyik parkjában hirdette az
örök élet igéit azoknak, akik hallani akarták. Egy idő után, amint a hallgatók
száma nőtt, biztonságosabbnak látszott a városon kívül összejönni. Egy mély és
szűk hegyszoros barlangja lett összejövetelük helye, amit a fák és a kiugró
sziklák még jobban elszigeteltek. A városból különböző útvonalakon kis csapatok
jöttek ki ide. E félreeső helyen olvasták és tanulták a Bibliát. Franciaország
protestánsai itt tartottak először úrvacsorát. Ez a kis gyülekezet számos
hűséges evangélistát adott.
Kálvin még egyszer visszatért Párizsba. Még most sem tudta
feladni azt a reményt, hogy Franciaország mint nemzet elfogadja a reformációt.
De a munka majdnem minden lehetősége bezárult előtte. Az evangéliumot tanítani
annyit jelentett, mint rálépni arra az útra, amely egyenesen a máglyához vezet.
Kálvin végül elhatározta, hogy Németországba megy. Alighogy elhagyta
Franciaországot, kitört a vihar a protestánsok felett. Ha ott maradt volna,
minden bizonnyal ő is az egyetemes pusztítás áldozatává válik.
A francia reformátorok, akik vágytak arra, hogy országuk
lépést tartson Németországgal és Svájccal, elhatározták, hogy az egész nemzetet
felébresztő merész csapást mérnek Róma babonáira. Ezért egy éjszaka egész
Franciaországban olyan plakátokat függesztettek ki, amelyek támadták a misét. E
lelkes, de balga cselekedet azonban a reform előbbrevitele helyett bajba
sodorta nemcsak a reform hirdetőit, hanem híveit is egész Franciaországban. Ez
adta meg a katolikusoknak azt, amire régóta vágytak: ürügyet az eretnekek -
mint a trón biztonságát és a nemzet békéjét veszélyeztető lázítók - kiirtásának
követelésére.
Egy titkos kéz - hogy meggondolatlan baráté vagy ravasz
ellenségé-e, sohasem derült ki - az egyik plakátot a király lakosztályának
ajtajára ragasztotta. A király elborzadt. A plakát kíméletlenül támadta a
századok hosszú során át tisztelt babonákat. E példátlan merészség, hogy a
nyílt és vakmerő fogalmazványt a királyi udvarban terjesztették, felkeltette az
uralkodó haragját. Megdöbbenésében egy darabig csak reszketve és szótlanul
állt. Majd haragját félelmetes szavakkal fejezte ki: "El kell fogni
mindenkit, kivétel nélkül, aki lutheranizmussal gyanúsítható! Mindet
kiirtom!" A kocka el volt vetve. A király elhatározta, hogy teljesen Róma
mellé áll.
Azonnal intézkedett, hogy minden párizsi lutheránust
letartóztassanak. Elfogtak egy szegény kézművest, a reformált vallás egyik
követőjét, aki össze szokta hívni a hivőket a titkos összejövetelekre. Azonnali
máglyahalállal fenyegetve megparancsolták neki, hogy vezesse el a pápai
küldöttet a város minden protestánsának otthonába. Rémülten riadt vissza e
becstelen feladattól, de annyira félt a lángoktól; hogy végül megadta magát, és
testvéreinek árulója lett. Morfin, a királyi detektív az árulóval, a papok, a
tömjénezők, a szerzetesek és a katonák kíséretében, az oltáriszentséget
követve, lassan és csendesen haladt át a város utcáin. A felvonulás látszólag a
"szentség " tiszteletére történt, engesztelésként, amiért a
protestálók megsértették a misét. E látványos felvonulás azonban halálos
szándékot takart. Ha lutheránus háza elé értek, az áruló egy szót sem szólt, csak
jelt adott. A menet megállt. Morfin belépett a házba, a családot kihurcolták és
megbilincselték, majd a félelmetes csapat továbbment, újabb áldozatokat
keresve. Egy házat sem kíméltek, "sem nagyot, sem kicsit,... még a párizsi
egyetem kollégiumait sem... Morin az egész várost megremegtette... Rémuralom
volt. "
Az áldozatokat kegyetlen kínzásokkal ölték meg. Külön
rendelkezésre a tüzet fékezni kellett, hogy szenvedésük tovább tartson. De a
protestánsok győzőkként haltak meg. Állhatatosságuk rendíthetetlen, békességük
felhőtlen volt. Üldözőik, akik képtelenek voltak megtörni kitartásukat,
legyőzve érezték magukat. "Párizs minden negyedében vesztőhelyek álltak,
és napról napra fellobbantak a lángok, hogy a kivégzések megsokszorozásával az
eretnekeket egy re jobban megfélemlítsék. Végül mégis az evangélium javára vált
az üldözés. Egész Párizs láthatta, micsoda embereket képesek formálni az új
tanok. A mártírok máglyáihoz nem volt hasonló szószék. Az a békés öröm, amely
ezeknek az embereknek az arcán felragyogott, amikor a... vesztőhely felé
haladtak; hősiességük, ahogyan a felcsapó lángok közepén álltak; a bántások
szelíd megbocsátása sokakban a haragot részvétté, a gyűlöletet szeretetté
változtatta, s ellenállhatatlan ékesszólással képviselte az evangélium ügyét.
"
Mai Bibliai szakasz: Nehémiás
5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az Istentől elhívott
vezetőknek bátorságra van szükségük a valódi megújuláshoz, hogy az Úr
dicsőségére megbirkózzanak a nehéz helyzetekkel. Nehémiás bátor vezető volt,
aki képes volt a nagyon nehéz helyzetekkel is szembenézni.
Az életben általában a
gazdagok szabályozzák és ellenőrzik az ügyeket. Erősek, mert van pénzük.
Nehémiás idejében a szegények zálogba adták gazdag zsidó társaiknak a
földjüket, a gyermekeiket és mindenüket, hogy gabonát tudjanak venni. Nehémiás
felszólította a gazdagokat (a nemeseket), hogy adják vissza a népnek
földjeiket, házaikat, és ne támasszanak semmilyen hitelkövetelést, ahogyan azt
az Úr Mózesen keresztül megmondta. A
nemesek beleegyeztek ebbe.
A jó vezető jó példával
vezet. Bár Nehémiásnak joga volt ugyanazt a gyakorlatot folytatni, amit az
előző kormányzók követtek, miszerint adókat szedtek a néptől, ő úgy döntött,
hogy ezt nem teszi, mert már így is túl sok teher volt a szegényeken. Inkább példát
mutatott azzal, hogy sok zsidót meghívott az asztalához, hogy vele étkezzenek.
Azért tette ezt, mert túl sok volt a követelés a néppel szemben.
Mennyei Atyánk, kérünk olyan vezetőket emelj fel ezekben az
utolsó napokban, akik nevén nevezik a bűnt, és jó példájukkal vezetik népedet!
Pardon Mwanza
226. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
12. fejezetéhez
(december 1-7.).
Európa valamennyi országának megvolt a saját
reformációs mozgalma. Franciaországnak is, habár mindössze csekély mértékű
együttműködése volt más országok, mint pl. Németország, reformmozgalmainak
vezetőivel.
És annak ellenére, hogy ez a két mozgalom
egymástól teljesen független volt, a Szentírásban ugyanazt a fényt találták, és
ugyanazt a fényt vitték el az embereknek. Isten úgy akarta, hogy az emberek
egyidejűleg lássák a fényt, ahogy kezd kivilágosodni Európa valamennyi részén.
Így aztán mindenki láthatta, hogy a hatalmas mozgalom felülről jött, Istentől.
Malajziai missziós hallgatóként rendkívül
lenyűgözött Kálvin János élete. Szellemi emberként neki volt elég bölcsessége,
hogy az idősebb teológusok hibáit kijavítsa. Azonban ahelyett, hogy csupán
teológiai vitákat folytatott volna velük, alázatos, házról házra járó munkát is
végzett. Kereste azokat, akik érezték az igazság szükségét. És talált is ilyen
személyeket.
Nagy meglepetésemre, nem az volt a legnagyobb
dolog, amit Kálvin tett az evangélium előmozdítására, hogy vitákba bonyolódott
azokkal, akik úgy gondolták, hogy már birtokolják az igazságot! Hanem az, hogy
a keresőkkel az otthonaikban találkozott.
„Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az
Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő
nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” (Jakab 1:27)
Timothy Chin
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlésIsten nem áldozatokat szeretne látni, hanem irgalmat egymás iránt.
VálaszTörlésHós 6/6: “Mert én irgalmasságot akarok és nem áldozatot, és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatokat”
Nem a törvény cselekedetét, a bűneik miatt elhozott állatok vérét, hanem az egymás iránt mutatott együttérzést a bajban, és egymás segítését a szükségben.
Nem egymást legyőzve van igyekvésünk a Mennyek országa felé, hanem testvéreinkkel együttesen, hogy Isten egész népe eljuthasson színe elé, hogy az úton haladva egymás kezét szorítsuk, ne pedig egymás torkát.
Isten a mi tengernyi bűnünket – a tízezer tálentum adósságot – elengedi, ha megvalljuk neki, mert hű és Igaz Ő.
I Jn 1/9: “Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
Isten népe Nehémiás felszólítására és példamutatására elengedte a számon tartott adósságokat.
Minket is erre tanít ez a történet, hogy a mi Isten által elengedett adósságunk – megbocsátott bűneink – bennünket is arra indítson, hogy engedjük el egymásnak az adósságokat, mindazokat a sérelmeket, bántásokat, bűnöket, amiket egymás rovására teszünk.