2019. december 4., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 4 - SZERDA - Nehémiás 5


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 12. fejezet 1604. nap

Isten gondoskodott arról, hogy Párizs újabb buzdítást kapjon az evangélium elfogadására. Lefevre és Farel felhívását elvetették, de a nagy főváros minden társadalmi osztálya újra hallhatta az üzenetet. A király politikai meggondolásból még mindig nem állt teljesen Róma pártjára a reformáció ellen. Margit még mindig reménykedett a protestantizmus franciaországi diadalában, és azt akarta, hogy Párizs hallja a reformált vallás igehirdetését. A király távol volt, és megbízott egy protestáns lelkészt, hogy prédikáljon a város templomaiban. Mivel azonban a pápai méltóságok ezt megtiltották, a hercegnő kitárta a palotát. Egy termet berendezett kápolnának, és közhírré tette, hogy mindennap egy meghatározott órában prédikáció lesz, amelyre minden rendű és rangú ember hivatalos. Tömegek özönlöttek az istentiszteletekre. Nemcsak a kápolna, hanem az előcsarnokok és a folyosók is zsúfolásig megteltek. Nap mint nap ezrek gyűltek össze - nemesek, államférfiak, jogászok, kereskedők és kézművesek. A király ahelyett, hogy betiltotta volna az összejöveteleket, elrendelte két párizsi templom megnyitását. Soha azelőtt nem rázta fel Isten Igéje ennyire a várost. Mintha Isten az emberekre lehelte volna az élet lelkét. Mértékletesség, tisztaság, rend és szorgalmas munka foglalta el a részegeskedés, kicsapongás, viszály és semmittevés helyét.

De a papság sem tétlenkedett. A király még mindig nem volt hajlandó közbelépni, hogy betiltsa a prédikálást, ezért a papok a csőcselékhez fordultak. Minden eszközt megragadtak, hogy a tudatlan és babonás tömeg félelmét és fanatizmusát felkeltsék. Párizs pedig vakon hallgatva hamis tanítóira, az ősi Jeruzsálemhez hasonlóan nem ismerte fel meglátogatásának idejét, sem azokat a dolgokat, amelyek békességét szolgálták volna. Két évig prédikálták Isten Igéjét a fővárosban, és bár sokan elfogadták az evangéliumot, a többség elutasította. Ferenc csak a saját céljai elérése érdekében tanúsított türelmet, és a katolikusoknak sikerült visszaszerezni hatalmukat. A templomokat ismét bezárták, és a máglyát felállították.

Kálvin még mindig Párizsban volt. Tanulással, elmélkedéssel, imával készült későbbi munkájára, és tovább terjesztette a világosságot. Végül gyanús lett. A hatóságok elhatározták, hogy megégetik. Kálvin visszavonultan élt, és biztonságban érezte magát. Nem is gondolt a veszélyre, amikor barátai azzal a hírrel rontottak szobájába, hogy a katonák útban vannak, és le akarják tartóztatni. Ebben a pillanatban hangos kopogás hallatszott a külső bejáratnál. Nem volt egy pillanat vesztegetni való idő sem. Néhány barátja feltartóztatta a katonákat az ajtónál, mások pedig segítették Kálvint leereszkedni az ablakból. A reformátor sietett, és egy munkásnak, a reform egyik hívének a hajlékában húzódott meg. Majd vendéglátójának ruhájával álcázva magát, vállára vett egy kapát, és útnak indult. Dél felé haladva ismét Margit birtokán talált menedéket.

Néhány hónapig maradt ott. Befolyásos barátai védelme alatt biztonságban volt. Mint korábban, most is tanulással foglalta el magát. De vágyott arra, hogy Franciaországban hirdesse Isten evangéliumát, és nem tudott sokáig tétlen maradni. Mihelyt a vihar némileg alábbhagyott, új munkaterületet keresett Poitiers-ben. Itt volt egyetem, ahol az új nézetek már korábban kedvező fogadtatásra találtak. Minden rendű és rangú ember örömmel hallgatta az evangéliumot. Kálvin nem a templomban prédikált, hanem a fő magisztrátus házában, vagy a saját szállásán, és néha a város egyik parkjában hirdette az örök élet igéit azoknak, akik hallani akarták. Egy idő után, amint a hallgatók száma nőtt, biztonságosabbnak látszott a városon kívül összejönni. Egy mély és szűk hegyszoros barlangja lett összejövetelük helye, amit a fák és a kiugró sziklák még jobban elszigeteltek. A városból különböző útvonalakon kis csapatok jöttek ki ide. E félreeső helyen olvasták és tanulták a Bibliát. Franciaország protestánsai itt tartottak először úrvacsorát. Ez a kis gyülekezet számos hűséges evangélistát adott.

Kálvin még egyszer visszatért Párizsba. Még most sem tudta feladni azt a reményt, hogy Franciaország mint nemzet elfogadja a reformációt. De a munka majdnem minden lehetősége bezárult előtte. Az evangéliumot tanítani annyit jelentett, mint rálépni arra az útra, amely egyenesen a máglyához vezet. Kálvin végül elhatározta, hogy Németországba megy. Alighogy elhagyta Franciaországot, kitört a vihar a protestánsok felett. Ha ott maradt volna, minden bizonnyal ő is az egyetemes pusztítás áldozatává válik.

A francia reformátorok, akik vágytak arra, hogy országuk lépést tartson Németországgal és Svájccal, elhatározták, hogy az egész nemzetet felébresztő merész csapást mérnek Róma babonáira. Ezért egy éjszaka egész Franciaországban olyan plakátokat függesztettek ki, amelyek támadták a misét. E lelkes, de balga cselekedet azonban a reform előbbrevitele helyett bajba sodorta nemcsak a reform hirdetőit, hanem híveit is egész Franciaországban. Ez adta meg a katolikusoknak azt, amire régóta vágytak: ürügyet az eretnekek - mint a trón biztonságát és a nemzet békéjét veszélyeztető lázítók - kiirtásának követelésére.

Egy titkos kéz - hogy meggondolatlan baráté vagy ravasz ellenségé-e, sohasem derült ki - az egyik plakátot a király lakosztályának ajtajára ragasztotta. A király elborzadt. A plakát kíméletlenül támadta a századok hosszú során át tisztelt babonákat. E példátlan merészség, hogy a nyílt és vakmerő fogalmazványt a királyi udvarban terjesztették, felkeltette az uralkodó haragját. Megdöbbenésében egy darabig csak reszketve és szótlanul állt. Majd haragját félelmetes szavakkal fejezte ki: "El kell fogni mindenkit, kivétel nélkül, aki lutheranizmussal gyanúsítható! Mindet kiirtom!" A kocka el volt vetve. A király elhatározta, hogy teljesen Róma mellé áll.

Azonnal intézkedett, hogy minden párizsi lutheránust letartóztassanak. Elfogtak egy szegény kézművest, a reformált vallás egyik követőjét, aki össze szokta hívni a hivőket a titkos összejövetelekre. Azonnali máglyahalállal fenyegetve megparancsolták neki, hogy vezesse el a pápai küldöttet a város minden protestánsának otthonába. Rémülten riadt vissza e becstelen feladattól, de annyira félt a lángoktól; hogy végül megadta magát, és testvéreinek árulója lett. Morfin, a királyi detektív az árulóval, a papok, a tömjénezők, a szerzetesek és a katonák kíséretében, az oltáriszentséget követve, lassan és csendesen haladt át a város utcáin. A felvonulás látszólag a "szentség " tiszteletére történt, engesztelésként, amiért a protestálók megsértették a misét. E látványos felvonulás azonban halálos szándékot takart. Ha lutheránus háza elé értek, az áruló egy szót sem szólt, csak jelt adott. A menet megállt. Morfin belépett a házba, a családot kihurcolták és megbilincselték, majd a félelmetes csapat továbbment, újabb áldozatokat keresve. Egy házat sem kíméltek, "sem nagyot, sem kicsit,... még a párizsi egyetem kollégiumait sem... Morin az egész várost megremegtette... Rémuralom volt. "

Az áldozatokat kegyetlen kínzásokkal ölték meg. Külön rendelkezésre a tüzet fékezni kellett, hogy szenvedésük tovább tartson. De a protestánsok győzőkként haltak meg. Állhatatosságuk rendíthetetlen, békességük felhőtlen volt. Üldözőik, akik képtelenek voltak megtörni kitartásukat, legyőzve érezték magukat. "Párizs minden negyedében vesztőhelyek álltak, és napról napra fellobbantak a lángok, hogy a kivégzések megsokszorozásával az eretnekeket egy re jobban megfélemlítsék. Végül mégis az evangélium javára vált az üldözés. Egész Párizs láthatta, micsoda embereket képesek formálni az új tanok. A mártírok máglyáihoz nem volt hasonló szószék. Az a békés öröm, amely ezeknek az embereknek az arcán felragyogott, amikor a... vesztőhely felé haladtak; hősiességük, ahogyan a felcsapó lángok közepén álltak; a bántások szelíd megbocsátása sokakban a haragot részvétté, a gyűlöletet szeretetté változtatta, s ellenállhatatlan ékesszólással képviselte az evangélium ügyét. "

Mai Bibliai szakasz: Nehémiás 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az Istentől elhívott vezetőknek bátorságra van szükségük a valódi megújuláshoz, hogy az Úr dicsőségére megbirkózzanak a nehéz helyzetekkel. Nehémiás bátor vezető volt, aki képes volt a nagyon nehéz helyzetekkel is szembenézni.

Az életben általában a gazdagok szabályozzák és ellenőrzik az ügyeket. Erősek, mert van pénzük. Nehémiás idejében a szegények zálogba adták gazdag zsidó társaiknak a földjüket, a gyermekeiket és mindenüket, hogy gabonát tudjanak venni. Nehémiás felszólította a gazdagokat (a nemeseket), hogy adják vissza a népnek földjeiket, házaikat, és ne támasszanak semmilyen hitelkövetelést, ahogyan azt az Úr Mózesen keresztül megmondta.  A nemesek beleegyeztek ebbe.

A jó vezető jó példával vezet. Bár Nehémiásnak joga volt ugyanazt a gyakorlatot folytatni, amit az előző kormányzók követtek, miszerint adókat szedtek a néptől, ő úgy döntött, hogy ezt nem teszi, mert már így is túl sok teher volt a szegényeken. Inkább példát mutatott azzal, hogy sok zsidót meghívott az asztalához, hogy vele étkezzenek. Azért tette ezt, mert túl sok volt a követelés a néppel szemben.

Mennyei Atyánk, kérünk olyan vezetőket emelj fel ezekben az utolsó napokban, akik nevén nevezik a bűnt, és jó példájukkal vezetik népedet!

Pardon Mwanza

226. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  12. fejezetéhez (december 1-7.).

Európa valamennyi országának megvolt a saját reformációs mozgalma. Franciaországnak is, habár mindössze csekély mértékű együttműködése volt más országok, mint pl. Németország, reformmozgalmainak vezetőivel.

És annak ellenére, hogy ez a két mozgalom egymástól teljesen független volt, a Szentírásban ugyanazt a fényt találták, és ugyanazt a fényt vitték el az embereknek. Isten úgy akarta, hogy az emberek egyidejűleg lássák a fényt, ahogy kezd kivilágosodni Európa valamennyi részén. Így aztán mindenki láthatta, hogy a hatalmas mozgalom felülről jött, Istentől.

Malajziai missziós hallgatóként rendkívül lenyűgözött Kálvin János élete. Szellemi emberként neki volt elég bölcsessége, hogy az idősebb teológusok hibáit kijavítsa. Azonban ahelyett, hogy csupán teológiai vitákat folytatott volna velük, alázatos, házról házra járó munkát is végzett. Kereste azokat, akik érezték az igazság szükségét. És talált is ilyen személyeket.

Nagy meglepetésemre, nem az volt a legnagyobb dolog, amit Kálvin tett az evangélium előmozdítására, hogy vitákba bonyolódott azokkal, akik úgy gondolták, hogy már birtokolják az igazságot! Hanem az, hogy a keresőkkel az otthonaikban találkozott.

„Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” (Jakab 1:27)


Timothy Chin
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója
Malajzia
Fordította Gősi Csaba

3 megjegyzés:

  1. Isten nem áldozatokat szeretne látni, hanem irgalmat egymás iránt.
    Hós 6/6: “Mert én irgalmasságot akarok és nem áldozatot, és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatokat”

    Nem a törvény cselekedetét, a bűneik miatt elhozott állatok vérét, hanem az egymás iránt mutatott együttérzést a bajban, és egymás segítését a szükségben.

    Nem egymást legyőzve van igyekvésünk a Mennyek országa felé, hanem testvéreinkkel együttesen, hogy Isten egész népe eljuthasson színe elé, hogy az úton haladva egymás kezét szorítsuk, ne pedig egymás torkát.

    Isten a mi tengernyi bűnünket – a tízezer tálentum adósságot – elengedi, ha megvalljuk neki, mert hű és Igaz Ő.
    I Jn 1/9: “Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

    Isten népe Nehémiás felszólítására és példamutatására elengedte a számon tartott adósságokat.
    Minket is erre tanít ez a történet, hogy a mi Isten által elengedett adósságunk – megbocsátott bűneink – bennünket is arra indítson, hogy engedjük el egymásnak az adósságokat, mindazokat a sérelmeket, bántásokat, bűnöket, amiket egymás rovására teszünk.

    VálaszTörlés