Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 15. fejezet 1623. nap
A két tanúról még ezt is mondja a próféta: "Ezek az a
két olajfa, és a két gyertyatartó, amelyek a földnek Istene előtt
állanak". "Az én lábamnak szövétneke - mondja a zsoltáríró - a Te
igéd, és ösvényemnek világossága" (Jel 11:4; Zsolt 119:105). A két tanúbizonyság
az ó- és újtestamentumi Szentírást jelképezi. Mindkettő nagy súllyal tesz
bizonyságot Isten törvényének eredetéről és örökérvényűségéről. Mindkettő
tanúsítja a megváltás tervét is. Az ótestamentumi előképek, áldozatok és
próféciák előremutatnak az eljövendő Megváltóra. Az Újtestamentum evangéliumai
és apostoli levelei hírt adnak arról a Megváltóról, aki pontosan úgy jött el,
ahogy az előképek és a próféciák előre jelezték.
"Prófétáljanak, gyászruhákba öltözve,
ezerkétszázhatvan napig. " Ennek az időszaknak nagyobb részében Isten
tanúbizonyságai az ismeretlenség homályában maradtak. A pápai hatalom el akarta
rejteni a nép elől az Igazság Igéjét, és hamis tanúkkal cáfoltatta meg
bizonyságtevését. Amikor a vallási és világi hatóság betiltotta a Bibliát;
amikor igazságait kiforgatták, és mindent megtettek, amit csak ember és démon
megtehet, hogy a nép figyelmét eltereljék róla; amikor azokat, akik hirdetni
merték szent igazságait, hitükért üldözték, elárulták, kínozták, börtönbe
vetették, vértanúvá tették, vagy arra kényszerítették, hogy fellegvárakban és a
föld barlangjaiban és üregeiben keressenek menedéket - akkor a hű
tanúbizonyságok gyászruhában prófétáltak. De a bizonyságtevés az 1260 éves
időszak alatt sem szűnt meg. Voltak a legsötétebb időkben is hűséges emberek,
akik szerették Isten szavát, és féltették becsületét. E hű szolgák
bölcsességet, erőt és képességet kaptak Isten igazságának hirdetéséhez.
"És ha valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő
szájukból, amely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy
kell annak megöletni" (Jel 11:5). Az ember nem tiporhatja sárba Isten
szavát büntetlenül. A Jelenések könyvének záró fejezetéből megtudhatjuk, mit jelent
ez a félelmetes ítélet: "Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv
prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzátesz, e könyvben
megírt csapásokat veti Isten arra; és ha valaki elvesz e prófétálás könyvének
beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent
városból, és azokból, amik e könyvben megírattak" (Jel 22:18-19).
Ilyen figyelmeztetésekkel óvja Isten az embert attól, hogy
bármit is változtasson kinyilatkoztatásain és parancsain. E komoly intések
azoknak szólnak, akik befolyásukkal arra késztetnek embereket, hogy Isten
törvényét könnyen vegyék. Ezekkel meg akarja félemlíteni azokat, akik
tiszteletlenül kijelentik: nem sokat számít, hogy engedelmeskednek-e Isten törvényének,
vagy nem. Félelmes felelősséget vesznek magukra azok az emberek, akik saját
nézeteiket Isten kinyilatkoztatásai fölé emelik; akik a Szentírás világos
kijelentéseit saját érdekeiknek vagy a világ igényeinek megfelelően értelmezik.
Az írott Ige, Isten törvénye megméri minden ember jellemét, és mindenkit
elítél, aki e tévedhetetlen próba mérlegén könnyűnek bizonyul.
"Mikor elvégzik az ő bizonyságtételüket. " A két
tanúbizonyság gyászruhában való prédikálásának ideje 1798-ban ért véget. Amikor
közeledett homályban végzett munkálkodásuk vége, "a mélységből feljövő
fenevad"-dal jelképezett hatalom háborút indított ellenük. Európa számos
országában az egyházon és az államon uralkodó hatalmasságokat évszázadokon át
Sátán irányította a pápaság közvetítésével. Itt azonban a sátáni hatalom új
megjelenési formáját látjuk.
Róma a Biblia iránti tisztelet ürügyén azt a politikát
folytatta, hogy a Bibliát egy ismeretlen nyelv börtönébe zárta, és elrejtette
az emberek elől. Róma uralkodása alatt a tanúbizonyságok "gyászruhába
öltözve" prófétáltak. De támadt egy másik hatalom - a "mélységből
feljövő fenevad" -, hogy nyílt, nevén nevezett háborút indítson Isten
szava ellen.
"Ama nagy város", amelynek utcáin a
tanúbizonyságokat megölték, és ahol holttestük feküdt, "lélek
szerint" Egyiptom. A bibliai történelemben jelentkező nemzetek közül a
legvakmerőbben Egyiptom tagadta az élő Isten létezését, és szállt szembe
parancsaival. Egy uralkodó sem mert Egyiptom királyánál nyíltabban és
fölényesebben fellázadni a menny tekintélye ellen. Amikor Mózes az Úr nevében
átadta az üzenetet, a fáraó kevélyen válaszolt: "Kicsoda az Úr, hogy
szavára hallgassak, és elbocsássam az Izraelt? Nem ismerem az Urat, és nem is
bocsátom el Izraelt" (2Móz 5:2). Ez istentagadás. Az Egyiptommal jelképezett
nemzet hasonlóképpen megtagadta az élő Isten kívánalmait, és hasonló hitetlen
és kihívó magatartást tanúsított. "Ama nagy város"-t "lélek
szerint" Sodomához is hasonlítja a próféta. Sodorna törvényrontó
romlottsága különösképpen erkölcstelenségében mutatkozott meg. Ez a bűn annak a
nemzetnek is kiemelkedő jellemvonása volt, amelyre ráillik e szentírási
minősítés.
A próféta szavai szerint tehát nem sokkal 1798 előtt olyan
erők támadnak, amelyek harcot indítanak a Biblia ellen. Abban az országban,
ahol Isten két tanújának bizonyságtevését elnémítják, megmutatkozik a fáraó
istentagadása és Sodorna erkölcstelensége.
"Ahol a mi Urunk is megfeszíttetett. "
Franciaország a próféciának ezt a részét is betöltötte. Egy országban sem
gyűlölték jobban Krisztust, mint itt. Egy országban sem ütközött az igazság
elkeseredettebb és kegyetlenebb ellenállásba. Az üldözéssel, amellyel
Franciaország az evangélium hitvallóit büntette, Krisztust tanítványai
személyében feszítette meg.
Mai Bibliai szakasz: Jób
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jób Ábrahám kortársa
lehetett, aki körülbelül Krisztus előtt 2000-ben született. Tisztán látott az
áldozatok fontosságával kapcsolatosan, valamint az engesztelő áldozatok, és a
mennyei szentély kérdésében is. Ezek mind szükségesek az üdvösség útjának
megértéséhez. Mózes nagyformátumú történelmi leírásában Jóbot módos gazdaként
mutatja be. 7000 juha, 3000 tevéje volt, valamint 500 marha és 500 nőstény
szamár is hozzátartozott hatalmas gazdaságához, ami nagyon komoly vagyon volt.
Jób fiai és lányai gyakorta
mentek vendégségbe egymás házához. Tudjuk, hogy nem fogyasztottak alkoholt, sem
pedig sertéshúst ezeken az alkalmakon. Ugyan Jób nem tudott semmi olyasmiről,
amivel gyermekei bűnt követtek volna el, mégis imádkozott és áldozott értük már
kora reggel (ulay hatheu) „...hátha vétkeztek az én fiaim”
(Jób 1:5). Amikor a bor szót (13. vers) a Biblia negatív értelemben használja,
akkor erjedt borról van szó, de amikor nem említi romboló hatását, akkor a
szőlővessző tiszta gyümölcséről beszél.
Tudjuk, hogy Isten
minden cselekedetét a szentélyből irányítja, és hogy ez volt az a hely, ahová
Istennek fiai és sátán is mentek, hogy Istennel beszéljenek (6. vers). Sátánnak
bejárása volt Krisztushoz kereszthalála előtt, de azután már nem (Ellen G.
White: A megváltás története.
Budapest, 2000, Advent Kiadó. 20-21. oldal). Jób könyvében sátán célja az volt,
hogy beszámoljon Isten teremtményeinek érdemeiről és még inkább bűnösségükről.
Amikor Isten Fia megkérdezte sátánt, hogy látta-e Jóbot, hogy milyen tökéletes
(8. vers), akkor válasza nemleges volt. Sátán nem nagyon figyelt a jó dolgokra.
Istent okolta, és azt mondta, hogy Jób csak azért hűséges, mert Isten különös
mértékben megáldotta, nagy vagyont adott neki, és kiemelte kortársai közül (10.
vers). Szeretett volna lehetőséget kapni arra, hogy elbuktassa.
Sátán azt gondolta,
hogy Jób fellázadna Isten ellen, ha a dolgok visszájára fordulnának az
életében. Gyors egymásutánban hatalmas csapások sorozata érte Jóbot, a Sabeusok
elhajtották marháit és szamarait, tűz emésztette meg a juhokat és Jób szolgáit,
a káldeusok elhajtották a tevéit, hatalmas szél döntötte Jób gyermekeire
elsőszülött bátyjuk házát. Mind odavesztek. Megdöbbenésében Jób hat dolgot
tett: felállt, megszaggatta ruháit, megborotválta a fejét, a földre esett,
imádta Istent, szólt és áldotta az Istent beszédében. Isten elégedett volt Jób
reakciójával, Sátán viszont nem. Jób ugyanis nem vétkezett, és nem vádolta
Istent.
Drága Istenünk!
Azt kérted tőlünk, hogy
így imádkozzunk: „Ne vígy minket kisértésbe”. Most már tudjuk, hogy miért. Add
nekünk Jób erejét, hogy jó időkben is, és próbáink közepette is azt tudjuk
mondani: „Áldott legyen az Isten, mert minden nehézségemet ő öleli át
irgalmával. Éppúgy, ahogy engem is életem minden napján.” Jézus nevében, ámen.
Koot van Wyk
229. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
15. fejezetéhez
(december 22-28.).
A föld történelmének egyik legsötétebb foltja
volt a francia forradalom, az a felbolydulás, amely az amerikaiaknak
ajándékozta a becses Szabadság-szobrukat. De mi vezetett ehhez a forradalomhoz?
És miért kap ez a vérfürdő egy fejezetet abban a könyvben, amelynek oldalait
jellemzően a nagy reformátorok történetének elmesélésének szentelték?
A válasz egyszerű. A francia forradalom
megmutatta a római katolicizmus végeredményét. Tudjátok, Franciaország, vagyis
a frankok voltak az elsők a proto-európai törzsek közül, akik felkarolták az
államegyházi rendszert. És Franciaország volt az első nemzet, amely keresztes
hadjáratot folytatott a saját, békés polgárai ellen. És Franciaország minden
évben elküldte az inkvizíciót a különböző városaiba. Röviden, az egyháznak megvoltak
a módszerei Franciaországban. Képes volt meggyilkolni vagy száműzni azokat,
akik más nézeteket vallottak, vagy akár elszakadtak. (Még az amerikai egyesült
államokbeli Észak- és Dél-Karolinát is eleinte a Franciaországból száműzött,
hithű emberekkel töltötték fel.)
És azt kérdezheted, mi lehetett az eredménye
1290 évnyi, csaknem korlátlan pápai felsőbbségnek Franciaországban? Vajon békés
és szorgalommal teli katolikus intézmények jöttek létre, amelyek pompás
előrelépéseket hoztak a művészetekben és a tudományokban? Vajon hervadhatatlan
hűség alakult ki az egyház felé? Nem, hanem ateista lázadásba torkollott. A
katolicizmus, mint egyházállami rendszer, ha engedik, hogy kiteljesedjen, végül
önmegsemmisüléssel végződik.
És ezért van, hogy a francia forradalom fontos
azok számára, akik ma élnek. Olyan kérdéseket válaszol meg, amelyeknek
válaszokra van szüksége. Láthatjuk, hogy a dolgok merrefelé haladnak, és
kiszállhatunk abból a járműből, amin a sikeres és népszerű mozgalmat követők
utaznak.
Eugene Prewitt
igazgató, Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet,
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés