Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 15. fejezet 1628. nap
A két tanúbizonyságról a próféta ezt is kijelenti: "És
hallának nagy szózatot az égből, amely ezt mondja vala nékik: Jöjjetek fel ide.
És felmenének az égbe felhőben, és látók őket az ő ellenségeik" (Jel
11:12). Amióta Franciaország háborút indított Isten két tanúbizonysága ellen,
azóta e tanúbizonyságok olyan megbecsülésben részesülnek, mint soha azelőtt.
1804- ben megalakult a Brit és Külföldi Bibliatársulat. Ezt hasonló szervezetek
követték, számos európai fiókintézménnyel. 1816-ban létrejött az Amerikai
Bibliatársulat. A Brit Bibliatársulat megalakulásáig a Biblia ötven nyelven
jelent meg. Azóta sok száz nyelvre és nyelvjárásra lefordították.
Az 1792-es évet megelőző ötven év során a külmisszió nem
sok figyelmet kapott. Nem alakultak új egyesületek, és csak kevés egyház tett
erőfeszítéseket arra, hogy a kereszténységet pogány országokban terjessze. A
XVIII. század vége felé azonban nagy változás történt. Sokan elégedetlenek
lettek a racionalizmus következményeivel, és felismerték, hogy szükség van
mennyei kinyilatkoztatásra és tapasztalatokon alapuló vallásra. Ettől kezdve a
külmisszió rendkívüli fejlődésnek indult.
A nyomtatás tökéletesítése lendületet adott a Biblia
terjesztésének. A különböző országok közötti érintkezési lehetőségek
növekedése, az előítélet és a nemzeti elzárkózás emelte ősi válaszfalak
leomlása és a római pápa világi hatalmának elvesztése utat nyitott Isten Igéje
előtt. Néhány évig a Bibliát korlátozás nélkül árulták Róma utcáin, és most már
eljutott a benépesült földgolyó minden részébe. Emberek milliói fogtak össze a
Biblia elleni harcban, de annyira eredménytelenül, hogy ahol korábban száz
volt, most tízezer, sőt százezer példány van Isten könyvéből. Az egyik korai
reformátornak a keresztény egyházról mondott szavai szerint "a Biblia
olyan üllő, amely már sok kalapácsot elkoptatott. " Így szól az Úr:
"Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet,
mely ellened perbe száll, kárhoztatsz" (Ésa 54:17).
"Istenünk beszéde mindörökre megmarad!"
"Minden Ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig;
hívségből és egyenességből származottak" (Ésa 40:8; Zsolt 111:7-8). Ami
emberi tekintélyen alapszik, meghiúsul; de ami Isten változhatatlan szavának
sziklájára épül, örökké megáll.
Mai Bibliai szakasz: Jób
6
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jób válaszol
barátainak, és igazságos megítélésre vágyik. Azt szeretné, ha az örömei és a
negatív hatások, amik érték, ugyanolyan mérce alá esnének, csak az egyik az
egyik oldalon a másik a másikon. Jób azt mondja, mivel hiányzik életének (jó és
rossz cselekedeteinek) „megfelelő” megítélése, bánata súlyosabb, mint a tenger
homokja. Ezért van Jób harcias hangulatban, és látja úgy, hogy Isten nyilai
sújtják őt (3-4 vers).
Jób megkérdezi vajon az
ökör vagy a szamár, akiről gondot viselnek, bőghet-e élelemért? Megeszi-e
valaki az ízetlen ételt sótlanul? Jób annyira rossz helyzetben van, hogy mint a
hajléktalanok szinte kész lenne élő dolgokat vagy akár disznót is enni, de
mégis viszolyog még az érintésétől is (6-7. vers).
Biztos benne, hogy
Isten segíteni tud rajta. Jól ismerte Isten Igéjét, és a mindennapjaiban
alkalmazta. Lát még jobb napokat? Magában kell keresnie szenvedései okát?
(11-13. vers) Barátaitól sem számíthat kedvességre, még ha a barát rég
elvesztette is a Mindenható iránti tiszteletét? Jób atyjafiai hűtlenek voltak,
és mint a patak elszivárogtak (15. vers). Olyanok akár a havas meder, ami
olvadáskor eltűnik. Az utazók eligazítást várnak tőle, de már nincs ott (17-19.
vers). Látják a borzalmat, és félnek (21. vers).
Jób sosem kért
barátaitól anyagiakat vagy segítséget, sem ellenség sem bármilyen hatalom ellen
(22-23. vers). De most arra kéri őket, mondják meg, hol hibázott. Ők úgy
gondolták, a szavaik a szükséges feddést képviselik egy vétkes barát felé, és
Jób szavai egy olyan valakinek a tipikus válaszreakcióját mutatják, aki
gonoszsága miatt szenved. A barátoknak nem volt túl jó a fellépése. Mosollyal
az arcukon kikészítenek egy barátot, és élvezik, ahogy teljesen megalázkodik.
De Jób szeretné, ha
visszajönnének, és rá figyelnének. Nem fog a szemükbe hazudni. Mivel nincs
benne álnokság, felismeri a ravasz tanácsokat. Annak ellenére, hogy jó anyagi
helyzetben volt, Jób határozottan törekedett megfelelő életstílust kialakítani,
és megtartotta tisztánlátását, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz
között, az élet minden területén.
Drága Urunk, add, hogy életünkben az ítélőképesség a helyén
legyen, hogy keressük az igazságosságot, és a jó cselekedeteket, ahogyan Jób
tette! Ismerve sátán kilétét, tudjuk, hogy biztonságban vagyunk, mert az
életünk teljesen a Te kezedben van. Ámen.
Koot van Wyk
229. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
15. fejezetéhez
(december 22-28.).
A föld történelmének egyik legsötétebb foltja
volt a francia forradalom, az a felbolydulás, amely az amerikaiaknak
ajándékozta a becses Szabadság-szobrukat. De mi vezetett ehhez a forradalomhoz?
És miért kap ez a vérfürdő egy fejezetet abban a könyvben, amelynek oldalait
jellemzően a nagy reformátorok történetének elmesélésének szentelték?
A válasz egyszerű. A francia forradalom
megmutatta a római katolicizmus végeredményét. Tudjátok, Franciaország, vagyis
a frankok voltak az elsők a proto-európai törzsek közül, akik felkarolták az
államegyházi rendszert. És Franciaország volt az első nemzet, amely keresztes
hadjáratot folytatott a saját, békés polgárai ellen. És Franciaország minden
évben elküldte az inkvizíciót a különböző városaiba. Röviden, az egyháznak
megvoltak a módszerei Franciaországban. Képes volt meggyilkolni vagy száműzni
azokat, akik más nézeteket vallottak, vagy akár elszakadtak. (Még az amerikai
egyesült államokbeli Észak- és Dél-Karolinát is eleinte a Franciaországból
száműzött, hithű emberekkel töltötték fel.)
És azt kérdezheted, mi lehetett az eredménye
1290 évnyi, csaknem korlátlan pápai felsőbbségnek Franciaországban? Vajon békés
és szorgalommal teli katolikus intézmények jöttek létre, amelyek pompás
előrelépéseket hoztak a művészetekben és a tudományokban? Vajon hervadhatatlan
hűség alakult ki az egyház felé? Nem, hanem ateista lázadásba torkollott. A
katolicizmus, mint egyházállami rendszer, ha engedik, hogy kiteljesedjen, végül
önmegsemmisüléssel végződik.
És ezért van, hogy a francia forradalom fontos
azok számára, akik ma élnek. Olyan kérdéseket válaszol meg, amelyeknek
válaszokra van szüksége. Láthatjuk, hogy a dolgok merrefelé haladnak, és
kiszállhatunk abból a járműből, amin a sikeres és népszerű mozgalmat követők
utaznak.
Eugene Prewitt
igazgató, Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet,
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés