Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 12. fejezet 1607. nap
Farel e látogatásban Isten kezét ismerte fel. Bár Genf
elfogadta a reformált vallást, de még sok volt az elvégzetlen munka. Az emberek
nem csoportosan, hanem egyénenként térnek Istenhez. A szívnek és a léleknek a
Szentlélek ereje által, nem pedig a zsinatok rendeletei által kell megújulnia.
Genf népe megtagadta ugyan Róma tekintélyét, de a Róma uralma alatt
elburjánzott bűnöket nehezebb volt megtagadni. Az evangélium tiszta elveinek
megalapozása és a nép felkészítése arra, hogy a Gondviselés által kijelölt
helyét méltóképpen betölthesse, nem volt könnyű feladat e városban.
Farel Kálvinban olyan embert látott, akivel együtt tud
dolgozni. Isten nevében ünnepélyesen, felkérte a fiatal evangélistát, hogy
maradjon Genfben, és dolgozzék ott. Kálvin ijedten tiltakozott. Félénk és
békeszerető lénye visszariadt a kemény, szabadgondolkodó, vehemens genfiektől.
Gyönge egészsége és tanulni vágyó természete miatt igyekezett félrehúzódni.
Mivel azt hitte, hogy tollával tudja a legjobban szolgálni a reform ügyét,
szeretett volna egy csendes menedéket találni, ahol tanulhat, és a sajtó útján
taníthatja és építheti a gyülekezeteket. De Farel komoly intésében a menny
hívását hallotta meg, és nem merte visszautasítani. Úgy tűnt - mondta -,
"hogy Isten keze nyúlt le a mennyből, megragadta és visszavonhatatlanul
arra a helyre állította, amelyet oly türelmetlenül el akart hagyni".
Ebben az időben nagy veszélyek környékezték a protestáns
ügyet. A pápa átkokat szórt Genfre, és hatalmas nemzetek pusztítással
fenyegették a várost. Hogyan álljon ellen ez a kis város a nagy hatalmú
papságnak, amely oly sokszor térdre kényszerített királyokat és császárokat?
Hogyan állhat meg a világ nagy legyőzőjének seregeivel szemben?
Az egész keresztény világban félelmes ellenség fenyegette a
protestantizmust. A reformáció első győzelmei már a múlté voltak, és Róma új
erőket vont össze, remélve, hogy a reformációt megsemmisítheti. Ebben az időben
alakult meg a jezsuiták rendje, a pápaság legkegyetlenebb, leggátlástalanabb és
leghatékonyabb védelmezőinek rendje. A földi kötelékektől és emberi érdekektől
elzárt, logikátlan, természetes érzésekkel szemben érzéketlen szerzetesek,
akiknek a lelkiismerete teljesen eltompult, nem ismertek más szabályt és más köteléket,
csak a rendjükét, és más feladatot, mint rendjük hatalmának kiterjesztését.
Krisztus evangéliuma képessé tette követőit a veszélyek fogadására és a
szenvedések elviselésére. Nem törte le őket a hideg, az éhség, a kemény munka
és a szegénység. Magasra emelték az igazság zászlaját a kínpad, a börtön és a
máglya kilátásával is. Ezeknek az erőknek a leküzdése érdekében a jezsuitizmus
olyan fanatizmusra inspirálta követőit, amely hasonló veszélyek elviselésére
tette őket képessé, és arra, hogy a csalás valamennyi fegyverével lépjenek fel
az igazság hatalma ellen. Semmilyen bűn nem volt olyan nagy, hogy el ne
kövessék; semmilyen csalás oly súlyos, hogy ne tegyék meg; semmilyen fondorlat
olyan nehéz, hogy ne vállalkozzanak rá. Örök szegénységet és szolgaságot
fogadtak, de tudatosan keresték a gazdagságot és hatalmat, és mindent
megtettek, hogy a protestantizmust megdöntsék, és a pápai felsőbbséget
visszaállítsák.
Amikor rendjük tagjaiként jelentek meg, kegyességet
színleltek. Elmentek a börtönökbe és a kórházakba; szolgáltak a betegeknek és a
szegényeknek; a világ megtagadását színlelték, és Jézus szent nevét viselték,
aki széjjeljárt, hogy jót tegyen. De a feddhetetlenség látszata mögött sokszor
a legbűnösebb és legszörnyűbb szándékokat rejtegették. A rend egyik alapelve
volt, hogy a cél szentesíti az eszközt. E szabály szerint a hazugság, lopás,
hamis eskü, gyilkosság nemcsak megbocsátható, de dicséretes is, ha az egyház
érdekeit szolgálja. A jezsuiták különböző címek mögé rejtőzve befurakodtak az
állami hivatalokba, felkapaszkodtak a királyi tanácsosok székébe, és
alakították a népek politikáját. Szolgák lettek, hogy gazdájuk után
kémkedjenek. A fejedelmek és nemesek fiai számára főiskolákat, a köznép számára
pedig iskolákat alapítottak, és a protestáns szülők gyermekeit bevonták a
katolikus szertartások megtartásába. A katolikus istentisztelet minden külső
pompájának és csillogásának az volt a célja, hogy megzavarja az emberek lelkét,
elkápráztassa és foglyul ejtse képzeletüket. Így azt a szabadságot, amelyért az
atyák fáradoztak és véreztek, a fiak elárulták. A jezsuiták hamar behálózták
egész Európát, és amerre jártak, a katolicizmus új életre kelt.
Hatalmuk növelésére egy bulla látott napvilágot, amely
elrendelte az inkvizíció visszaállítását. Az általános felháborodás ellenére,
amellyel a bullát fogadták még a katolikus országokban is, a pápai hatalmat
elismerő uralkodók újra felállították ezt a rettenetes törvényszéket,
kegyetlenkedéseivel együtt. E kegyetlenkedéseket, amelyek szörnyűségük miatt
nem viselhették el a nappali fényt, megismételték föld alatti titkos
börtönökben. Sok országban a nemzet legjobbjainak ezrei, a legtisztábbak, a
legnemesebbek, a legértelmesebbek és legműveltebbek, kegyes és buzgó lelkészek,
szorgalmas és hazaszerető polgárok, ragyogó tudósok, tehetséges művészek, ügyes
kézművesek estek az inkvizíció áldozatául, vagy voltak kénytelenek külföldre
menekülni.
Ilyen eszközöket alkalmazott Róma, hogy kioltsa a
reformáció világosságát; hogy elvegye az emberektől a Bibliát; hogy visszahozza
a sötét középkor tudatlanságát és babonaságát. De Isten áldása és azoknak a
nemes lelkű embereknek a munkája nyomán, akiket Isten Luther utódaiul
támasztott, a protestantizmus nem bukott meg. Nem a fejedelmek jóindulatának és
fegyvereinek köszönhette erejét. A legkisebb országok, a legjelentéktelenebb és
leggyengébb nemzetek váltak bástyáivá. Ilyen volt Genf, bár az ellenség
körülvette és el akarta pusztítani; ilyen volt Spanyolországtól északra a
tenger homokpadjain Hollandia, amely az akkori legnagyobb és leggazdagabb
birodalom zsarnoksága ellen küzdött; ilyen volt a sivár, terméketlen
Svédország, amely a reformációban sikereket ért el.
Kálvin majdnem harminc éven át dolgozott Genfben. Először
azért, hogy a Biblia erkölcsiségéhez ragaszkodó gyülekezetet alapítson; majd
pedig azért, hogy egész Európában előmozdítsa a reformációt. Népvezéri
eljárásai nem voltak hibátlanok, tanításai sem voltak tévedéstől mentesek. De
eszköz volt azoknak az igazságoknak a terjesztésében, amelyek az ő korában
különlegesen fontosak voltak; eszköz volt a protestantizmus elveinek a
katolicizmus sebesen visszatérő áradatával szembeni megőrzésében, és eszköz
volt abban is, hogy a katolikus tanítások által táplált gőg és romlottság
helyébe a reformált gyülekezetekben az élet egyszerűsége és tisztasága lépett.
Genfből a reformált tanításokat terjesztő tanítók és
kiadványok kerültek ki. Az üldözöttek minden országból innen vártak
eligazítást, tanácsot és bátorítást. Kálvin városa egész Nyugat-Európa üldözött
reformátorainak menedéke lett. A századokon át tartó irtózatos viharok elől
futó menekültek Genf kapuihoz jöttek. Az éhező, megsebzett, otthonukat és
családjukat elvesztett menekülteket itt melegen fogadták, és szeretettel
gondozták. Ők pedig itt otthonra lelve ügyességükkel, tudásukkal és kegyes
életükkel javára szolgáltak a városnak, amely befogadta őket. Sokan, akik itt
kerestek menedéket, visszatértek hazájukba, hogy szembeszálljanak Róma
zsarnokságával. Knox János, a bátor skót reformátor; számos angol puritán;
Hollandia és Spanyolország protestánsai és a francia hugenották Genfből vitték
az igazság fáklyáját szülőföldjükre, hogy fényt gyújtsanak a sötétben.
Mai Bibliai szakasz: Nehémiás
8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Nehémiás feljegyzi, hogyan gyűlt össze a nép
a hetedik hónapban, és kérte meg Ezsdrás papot arra, hogy olvasson fel nekik
Isten Igéjéből, amit ő meg is tett. Kora reggeltől délig olvasott. Azután
dicsőítette az Urat, a hatalmas Istent, és az egész nép így válaszolt: „Ámen! Ámen!”
A reformációt és megújulást mindig Isten
Igéjének tanulmányozása előzi meg. Mindig! Az emberek szíve akkor rendül meg,
és akkor vágyakoznak szívük és lelkük átalakulása után, amikor az írott Igéből
meghallják és megértik Isten akaratát. Ha Isten Igéjét gyakrabban
olvasnák és tanítanák az embereknek, akkor olyan reformáció és megújulás
következne be, amit sosem látott még a világ. Azért látunk olyan kevés esetben
valódi reformációt és megújulást, mert Isten szavát elhanyagolják.
Amikor a nép Isten szavát olvasva új
felfedezésekre jut, Isten dicsősége feltárul előttük. Így történt ez akkor is
Isten gyermekei életében: miközben az Igét hallgatták, újra felfedezték a
hetedik hónap ünnepeinek jelentőségét.
Az emberek sírtak. Gyászoltak és keseregtek.
Amikor az emberek nyitott szívvel hallgatják Isten szavát, bánkódni kezdenek
azon, hogy eltértek az Úr akaratától, és a Szentlélek vágyat ébreszt szívükben
az igaz és nemes dolgok iránt. Ennek eredményeképp pedig visszafordulnak
Istenhez, és akaratát cselekszik. Isten pedig túláradó örömet teremt szívükben.
Ábrahámnak
Istene, mennyei Atyánk, segíts, hogy Igédet olvasva megtapasztaljuk a lelki
ébredést!
Pardon Mwanza
226. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
12. fejezetéhez
(december 1-7.).
Európa valamennyi országának megvolt a saját
reformációs mozgalma. Franciaországnak is, habár mindössze csekély mértékű
együttműködése volt más országok, mint pl. Németország, reformmozgalmainak
vezetőivel.
És annak ellenére, hogy ez a két mozgalom egymástól
teljesen független volt, a Szentírásban ugyanazt a fényt találták, és ugyanazt
a fényt vitték el az embereknek. Isten úgy akarta, hogy az emberek egyidejűleg
lássák a fényt, ahogy kezd kivilágosodni Európa valamennyi részén. Így aztán
mindenki láthatta, hogy a hatalmas mozgalom felülről jött, Istentől.
Malajziai missziós hallgatóként rendkívül
lenyűgözött Kálvin János élete. Szellemi emberként neki volt elég bölcsessége,
hogy az idősebb teológusok hibáit kijavítsa. Azonban ahelyett, hogy csupán teológiai
vitákat folytatott volna velük, alázatos, házról házra járó munkát is végzett.
Kereste azokat, akik érezték az igazság szükségét. És talált is ilyen
személyeket.
Nagy meglepetésemre, nem az volt a legnagyobb
dolog, amit Kálvin tett az evangélium előmozdítására, hogy vitákba bonyolódott
azokkal, akik úgy gondolták, hogy már birtokolják az igazságot! Hanem az, hogy
a keresőkkel az otthonaikban találkozott.
„Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az
Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő
nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” (Jakab 1:27)
Timothy Chin
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏
VálaszTörlésÁMEN!
VálaszTörlés