Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 12. fejezet 1606. nap
Ünnepélyes eskü hangzott el az eretnekség kiirtására abban
az impozáns székesegyházban, ahol csaknem három évszázaddal később az a nemzet,
amely elfeledkezett az élő Istenről, trónra emelte az ész istennőjét. A menet
újra indulásra készen állt, és Franciaország képviselői elindultak, hogy
elkezdjék azt a munkát, amelyre felesküdtek. "Egymáshoz közel vérpadokat
állítottak fel, hogy egyes protestáns keresztényeket elevenen megégessenek. A
rőzsét a király közeledtekor kellett meggyújtani, hogy a menet megálljon, és
lássa a kivégzést. "
A kínzások részletei, amelyeket Krisztus e tanúi
elviseltek, túl szívfájdítóak ahhoz, hogy felidézzük őket. De az áldozatok nem
ingadoztak. Egyikük, amikor hite megtagadására bíztatták, így válaszolt:
"Csak azt hiszem, amit a próféták és az apostolok egykor prédikáltak, amit
a szentek serege hitt. Bizalmamat Istenbe helyezem, aki a pokol minden
hatalmának ellenáll. "
A menet meg-megállt a kínzóhelyeknél. Amikor a kiindulási
ponthoz, a királyi palotához érkeztek, a tömeg szétoszlott, a király és a
főpapok pedig a nap eseményeivel elégedetten visszavonultak, és gratuláltak
önmaguknak, azt kívánva, hogy az elkezdett munka az eretnekség teljes
megsemmisüléséig tartson.
Franciaország elutasította a békesség evangéliumát, és
teljesen elzárkózott tőle. Ez rettenetes következményekkel járt. 1793. január
21-én, kétszázötvennyolc évvel azután, hogy Franciaország teljesen elkötelezte
magát a reformátorok üldözésére, egy másik menet - és egészen más szándékkal -
haladt át Párizs utcáin. "Ismét a király volt a főszereplő. Nagy zűrzavar
és ordítozás közepette, ismét áldozatokért kiáltottak; ismét fekete vérpadok
emelkedtek, és a nap eseményei borzalmas kivégzésekkel zárultak. XVI. Lajost,
aki börtönőreivel és hóhéraival kézitusát vívott, a vesztőhelyre vonszolták, és
nagy erővel leszorították, míg a bárd lesújtott, és levált feje a vérpadon
elgurult. " Nem a király volt az egyetlen áldozat. Vesztőhelyéhez közel,
kétezer-nyolcszáz ember pusztult el guillotine által a rémuralom véres napjaiban.
A reformáció nyitott Bibliát kínált a világnak. Felfedte
Isten törvényének előírásait, érintve az emberek lelkiismeretét. A Végtelen
Szeretet megismertette az emberekkel a menny törvényeit és elveit. Isten így
szólt: "Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti
bölcsességetek és értelmetek a népek előtt, akik meghallják majd mind e
rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
" (5Móz 4:6). Amikor Franciaország elutasította a menny ajándékát,
elhintette a zűrzavar és pusztulás magvait. Az ok és okozat törvényének
elkerülhetetlen következménye lett a forradalom és a rémuralom.
Hosszú idővel a plakátok keltette üldözés előtt a bátor és
buzgó Farel kénytelen volt elmenekülni szülőföldjéről. Svájcban keresett menedéket,
és Zwingli munkatársaként segített a mérleget a reformáció javára billenteni.
Későbbi éveit itt töltötte, de továbbra is jelentős befolyása volt a
franciaországi reformációra. Száműzetésének első éveiben különösen arra
törekedett, hogy az evangéliumot hazájában terjessze. Sok időt töltött azzal,
hogy honfitársainak hirdette az igét az országhatár közelében. Fáradhatatlan
éberséggel figyelte a küzdelmet, és tanácsaival, bátorító szavaival segítette.
Száműzött társai segítségével lefordította a német reformátorok írásait
franciára, és a francia nyelvű Bibliával együtt nagy példányszámban kinyomatta
őket. Ezekből a művekből a könyvterjesztők sok példányt eladtak
Franciaországban. A könyvárusok olcsón jutottak a könyvekhez, és így a haszon
lehetővé tette munkájuk folytatását.
Farel egyszerű tanítónak álcázva kezdte el svájci munkáját.
Visszavonult egy félreeső parókiára, és gyermekeket tanított. A szokásos
tantárgyak mellett óvatosan bevezette őket a Biblia igazságaiba, remélve, hogy
a gyermekek útján szüleikhez is hozzáférkőzhet. Egyesek hittek, de megjelentek
a papok, hogy megállítsák a munkát, és a vidék babonás népét Farel munkája
ellen ingerelték. "Ez nem lehet Krisztus evangéliuma - hangoztatták a
papok -, hiszen prédikálása nem békét, hanem háborút hoz. " Amikor az
egyik városban üldözték, Farel egy másikba menekült, akárcsak az első
tanítványok. Faluról falura, városról városra járt, gyalog, éhezve, fázva,
elcsigázva és életét mindenütt veszélynek téve ki. Prédikált a vásártereken,
templomokban, olykor a katedrálisok szószékén. Néha üresen találta a templomot.
Olykor prédikációját kiabálás és gúnyolódás szakította félbe. Még a szószékről
is lerángatták. A csőcselék nemegyszer rátámadt, és majdnem halálra verte. De ő
csak ment előre. Bár sokszor elutasították, újra és újra felvette a harcot, és
látta, hogy falvak és városok, a pápaság erődjei, egyik a másik után
kinyitották kapuikat az evangélium előtt. Az a kis egyházközség, ahol először
munkálkodott, csakhamar elfogadta a reformált vallást. A két város - Morat és
Neuchatel - szintén megszüntette a katolikus szertartásokat, és eltávolította
templomaiból a bálványokat.
Farel már régen szerette volna a protestánsok zászlaját
Genfben kitűzni. Ha ezt a várost megnyerné, ez lehetne a reformáció
franciaországi, svájci és olaszországi központja. Ezzel a céllal addig
folytatta munkáját, amíg számos környező várost és falucskát megnyert. Majd
egyetlen társával Genfbe ment. De csak kétszer engedték meg, hogy prédikáljon.
A papok, miután hiába próbálták elítéltetni a polgári hatóságokkal, az egyházi
tanács elé idézték. A tanácskozáson palástjuk alá rejtett fegyverekkel jelentek
meg, azzal az elhatározással, hogy megölik. A termen kívül furkósbotokkal és
kardokkal felszerelt dühös csőcseléket gyűjtöttek össze, hogy Farel semmiképpen
se maradjon életben, ha a tanácstól sikerülne is elmenekülnie. A magisztrátusok
és a felfegyverzett katonák jelenléte azonban megmentette. Másnap reggel
társával együtt egy tavon át biztonságos helyre vitték. Így végződött a Genf
evangélizálására tett első kísérlete.
Legközelebb névtelenebb eszköz próbálta meg ugyanezt: egy
fiatalember, akinek oly egyszerű volt a megjelenése, hogy még a reform
állítólagos követői is hidegen bántak vele. Mit tehet egy ilyen ember ott, ahol
Farelt elutasították? Miként állhat ellen ilyen bátortalan, tapasztalatlan
ember annak a viharnak, amely elől a legerősebb és legbátrabb is kénytelen volt
elmenekülni? "Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel, azt
mondja a Seregeknek Ura" (Zak 4:6). "A világ erőteleneit választotta
ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. " "Mert az
Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az
embereknél" (lKor 1:27.25.).
Froment tanítóként kezdte munkáját. A gyermekek otthon
elmondták, amit az iskolában tanultak. És csakhamar a szülők is eljöttek, hogy
hallgassák a Biblia magyarázatát, mígnem a tanterem megtelt figyelő
hallgatókkal. Az ingyen terjesztett Újtestamentum és a traktátok sok olyan
emberhez is eljutottak, akik nem merték nyíltan meghallgatni az új tanokat. Egy
idő után azonban ennek a munkásnak is menekülnie kellett, de az igazság,
amelyet tanított, megragadta az embereket. A reformáció gyökeret vert, és egyre
erősödött, egyre terjedt. A prédikátorok visszatértek, és munkájuk nyomán
Genfben a protestáns hit végül megalapozódott.
Amikor Kálvin viszontagságos vándorlás után átlépte Genf
kapuit, a város már állást foglalt a reformáció mellett. Amikor szülőhelyén
tett utolsó látogatása után útban volt Bázel felé, látta, hogy a közvetlen
odavezető utat elállja V. Károly serege. Ezért kénytelen volt a Genfen áthaladó
kerülő utat választani.
Mai Bibliai szakasz: Nehémiás
7
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Még az istenfélő
emberek között is vannak, akik hitükkel különösen kiemelkednek a többiek közül.
Ilyen volt Hanániás, aki azon két ember közül volt az egyik, akiket Nehémiás
Jeruzsálem kormányzásával megbízott. Az Ige azt mondja róla: „ő megbízhatóbb és istenfélőbb volt sok
embernél” (2. vers – új prot. ford.). Isten sok áldásban részesíti azokat a
vezetői feladatokat ellátó embereket, akik tisztelik Őt és példamutató hívő
életet élnek.
Nehémiás az ötödik
versben elismeri, hogy Istentől kapott egy gondolatot. Miután teljesen felépültek Jeruzsálem falai és a kapuk is a
helyükre kerültek, a városnak be kellett volna népesülnie, hiszen igen kevesen
éltek Jeruzsálemben. Isten továbbra is adott bölcsességet Nehémiásnak annak
érdekében, hogy szolgálatát végezhesse, és Isten templomának, valamint
Jeruzsálemnek a biztonságát garantálja.
A bölcsesség, amire
Nehémiásnak szüksége volt, Istentől származott és Nehémiás készséggel elismerte
ezt. Minden jó dolog az Úrtól származik, aki a bölcsesség és az élet forrása,
és akik Őt imádják, mindig el fogják ismerni, hogy a jó dolgok – beleértve a
bölcs gondolatokat is – mind Istentől származnak. A valódi alázat minden sikert
és bölcsességet Istennek tulajdonít.
Mennyei Atyám, tégy képessé arra, hogy alázattal
szívünkben, Érted éljünk!
Pardon Mwanza
226. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
12. fejezetéhez
(december 1-7.).
Európa valamennyi országának megvolt a saját
reformációs mozgalma. Franciaországnak is, habár mindössze csekély mértékű
együttműködése volt más országok, mint pl. Németország, reformmozgalmainak
vezetőivel.
És annak ellenére, hogy ez a két mozgalom
egymástól teljesen független volt, a Szentírásban ugyanazt a fényt találták, és
ugyanazt a fényt vitték el az embereknek. Isten úgy akarta, hogy az emberek
egyidejűleg lássák a fényt, ahogy kezd kivilágosodni Európa valamennyi részén.
Így aztán mindenki láthatta, hogy a hatalmas mozgalom felülről jött, Istentől.
Malajziai missziós hallgatóként rendkívül
lenyűgözött Kálvin János élete. Szellemi emberként neki volt elég bölcsessége,
hogy az idősebb teológusok hibáit kijavítsa. Azonban ahelyett, hogy csupán
teológiai vitákat folytatott volna velük, alázatos, házról házra járó munkát is
végzett. Kereste azokat, akik érezték az igazság szükségét. És talált is ilyen
személyeket.
Nagy meglepetésemre, nem az volt a legnagyobb
dolog, amit Kálvin tett az evangélium előmozdítására, hogy vitákba bonyolódott
azokkal, akik úgy gondolták, hogy már birtokolják az igazságot! Hanem az, hogy
a keresőkkel az otthonaikban találkozott.
„Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az
Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő
nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” (Jakab 1:27)
Timothy Chin
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés