Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 12. fejezet 1603. nap
A máglyánál Berquin megkísérelt néhány szót szólni az
emberekhez, de a szerzetesek, félve a hatástól, kiabálni kezdtek, a katonák
pedig fegyvereiket csörgették, és lármájuk elnyomta a mártír hangját. A művelt
Párizs legmagasabb skolasztikus és egyházi tekintélye 1529-ben így
"mutatott gonosz példát 1793 népének arra, hogyan kell a haldoklók szent
szavait a vérpadon elfojtani".
Berquin megfulladt, és testét megemésztették a lángok.
Halálhíre elszomorította a reformáció barátait egész Franciaországban. De
példája nem ment feledésbe. "Mi is szívesen vállaljuk a halált - mondták
az igazság tanúi -, szemünket az eljövendő életre függesztve. "
A meauxi üldözés alatt a reformált vallás hirdetői, akiknek
megtiltották, hogy prédikáljanak, máshová mentek. Egy idő után Lefevre
Németországba távozott. Farel visszatért szülővárosába, Kelet-Franciaországba,
hogy terjessze a világosságot ott, ahol gyermekéveit töltötte. A Meaux-ban
történtek híre már oda is eljutott, és az igazság, amit bátran és lelkesen
hirdetett, hallgatókra talált. Farelt a hatóságok igyekeztek elhallgattatni,
majd kiűzték a városból. Nem dolgozhatott tovább nyilvánosan, de bejárta a
völgyeket és falvakat. Magánházakban és félreeső mezőkön tanított. Menedéket
talált az erdőkben és a sziklás barlangokban, gyermekkora kedves tanyáin. Isten
nagyobb próbákra készítgette. "A keresztet, az üldözést és Sátán
fondorlatait, amelyekre előre figyelmeztettek, nem kívántam - szólt -, ezek
sokkal keményebbek, mintsem magamtól elhordozhatnám őket. De Isten az én Atyám,
Ő adott és mindig fog adni annyi erőt, amennyire szükségem van."
Mint az apostolok korában, az üldözés most is "inkább
az evangélium terjedését" szolgálta (Fil l:l2). A Párizsból és Meaux-ból
kiűzöttek "szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét" (Acs 8:4).
A világosság így talált utat Franciaország sok távoli vidékére.
Isten új munkásokat készített fel műve előbbrevitelére.
Párizs egyik iskolájában tanult egy komoly, csendes ifjú, aki bizonyságát adta
jó képességeinek és éles eszének. Nem kevésbé tűnt ki feddhetetlen életével,
mint szellemi frissességével és a vallás iránti szeretetével. Lángelméje és
szorgalma csakhamar az iskola büszkeségévé tette, és bízvást jósolták, hogy
Kálvin János az egyház egyik legtehetségesebb és legnevesebb védelmezője lesz.
De egy mennyei fénysugár behatolt még a skolasztika és a babona falai közé is,
amelyek Kálvint körülzárták. Borzadással hallgatta az új tant, egyáltalán nem
kételkedve abban, hogy az eretnekek megérdemelték a tűzhalált. Akaratlanul is
szemtől szembe került az eretnekséggel, és arra kényszerült, hogy próbára
tegye, milyen hatalma van a katolikus teológiának a protestáns tanítással
vívott csatában.
Kálvin egyik unokatestvére, aki a reformátorok mellé állt,
Párizsban volt. A két rokon gyakran találkozott, és megbeszélték egymással a
keresztény világot felkavaró dolgokat. "Csak két vallás van a világon -
mondta a protestáns Olivetan. Az egyik vallás az, amit az emberek találtak ki.
Ezekben az ember ceremóniákkal és jó cselekedetekkel akarja menteni magát. A
másik vallás a Biblia vallása, amely azt tanítja, hogy üdvösségre kizárólag
Isten ingyen kegyelméből juthat az ember. "
"Egyik új tanotok sem kell nekem - kiáltotta Kálvin -,
azt hiszed, hogy mindig tévedésben éltem?"
De olyan gondolatok támadtak benne, amelyektől hiába
próbált szabadulni. Amikor egyedül volt szobájában, eltűnődött unokatestvére szavain,
és bűntudat fogta el. Közbenjáró nélkül látta magát a szent és igazságos Bíró
előtt. A szentek közbenjárása, a jó cselekedetek, az egyházi szertartások nem
tudtak engesztelést szerezni a bűnért. Nem látott maga előtt mást, csak a
kétségbeejtő örök sötétséget. Az egyház doktorai hiába próbáltak enyhíteni
terhén. Hiába gyónt meg, hiába vezekelt; ezek nem tudták megbékíteni Istennel.
E meddő küzdelem idején történt, hogy Kálvin a város egyik
forgalmas terén szemtanúja volt egy eretnek elégetésének. Csodálattal töltötte
el az a béke, ami a vértanú arcán nyugodott. A rettenetes haláltusában és az
egyház még rettenetesebb kárhoztatása alatt, e mártír hitet és bátorságot
tanúsított. A fiatal diák, aki a legszigorúbban követte az egyház
rendelkezéseit, lesújtva állította szembe ezt a maga kétségbeesett és gyászos
hangulatával. Tudta, hogy az eretnekek a Bibliára építik hitüket. Elhatározta,
hogy kutatni fogja a Szentírást, és megpróbálja kideríteni boldogságuk titkát.
A Bibliában Kálvin megtalálta Krisztust. "Ó, Atyám! -
kiáltotta. Az Ő áldozata lecsillapította haragodat; az Ő vére eltörölte
tisztátalanságomat; keresztje hordozta átkomat; halála engesztelést szerzett
nekem! Sok haszontalan ostobaságot eszeltünk ki magunknak, de Te fáklyaként
helyezted elém Igédet, és érintetted szívemet, hogy Jézus megmentő érdemén
kívül minden más érdemet utálatosnak tartsak. "
Kálvin korábban papnak készült. Még csak tizenkét éves
volt, amikor egy kis templom káplánja lett. A püspök lenyírta a fiú haját,
ahogy azt az egyházi kánon előírja. Nem volt felszentelve, és nem teljesített
papi feladatokat, de a papság tagja lett, hivatalos címe volt, és fizetést is
kapott.
Most pedig, érezve, hogy soha nem tudna pap lenni, jogot
kezdett tanulni. Végül azonban felhagyott szándékával, és elhatározta, hogy az
evangéliumnak szenteli életét. De vonakodott az evangélium szolgálatától.
Természettől fogva félénk volt, és félt attól a súlyos felelősségtől, ami a
prédikátori hivatással jár, és szeretett volna még tovább tanulni. Barátainak
komoly kérlelésére végül is vállalta. "Csodálatos - mondta -, hogy valaki,
aki ilyen alacsony származású, ilyen magas méltóságra emelkedjék. "
Kálvin szerényen kezdte el munkáját, és szavai olyanok
voltak, mint a harmat, amely felüdíti a földet. Elhagyta Párizst, és egy vidéki
városba ment. Margit hercegnő, aki szerette az evangéliumot, pártfogolta
Kálvint, és védelmébe vette követőit. Kálvin még fiatal volt, szelíden és
szerényen viselkedett. Munkáját úgy kezdte, hogy az embereket otthonukban
kereste fel. A háznép körülvette, ő pedig felolvasott a Bibliából, és feltárta
a megváltás igazságait. Hallgatói továbbadták a jó hírt másoknak. A tanító a
nagyvárost elhagyva csakhamar felkereste az eldugott kisvárosokat és
falucskákat. Mind kastélyba, mind kunyhóba bebocsátást kapott, és haladt előre
templomok alapját rakva le, amelyek később olyan embereket adtak, akik bátran
bizonyságot tettek az igazságról.
Néhány hónap múlva Kálvint ismét Párizsban találjuk, ahol
szokatlan nyugtalanság volt a művelt emberek és a diákok körében. Az ókori
nyelvek tanulása közben az emberek eljutottak a Bibliához, és sokan, akiknek
szívét addig még nem érintették igazságai, most lelkesen beszéltek róluk, és
még a katolicizmus védelmezőivel és vitába szálltak. Kálvinnak, aki jóllehet
ügyesen vitázott a teológiai kérdésekben, szentebb küldetése volt, mint ezeknek
a hangoskodó teológusoknak.
Az emberek figyelme felébredt, és itt volt az ideje annak,
hogy feltárja nekik az igazságot. Míg az egyetemek termei hangosak voltak a
teológiai viták lármájától, Kálvin házról házra járva megnyitotta a Bibliát az
emberek előtt, és beszélt nekik Krisztusról, a megfeszítettről.
Mai Bibliai szakasz: Nehémiás
4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
„A mi Istenünk fog
harcolni értünk.”
ez volt Nehémiás meggyőződése az ellenség támadásainak közepette. Ez a fajta
hit az, ami megtartja Isten népét a nehézségek idején.
Minél nagyobb erőfeszítéseket
tett Isten népe, hogy Isten akaratát teljesítsék, az ellenség annál inkább
megkétszerezte erőfeszítéseit munkájuk akadályozására. Sátán nem támadja
azokat, akik semmivel nem zavarják a sötétség birodalmát, annál inkább azokat,
akik Isten akaratát teljesítik.
Azt gondolhatnánk, hogy
mivel Nehémiás imádkozott Istenhez, és bízott az Úrban, neki és a népnek semmit
sem kellett tenniük az ügy érdekében. Nem ez volt a helyzet. Ehelyett Nehémiás
mindenhová úgy állította az építőmunkásokat, hogy egyik kezükben dárda volt, a
másikkal pedig dolgoztak.
Fontos megtanulnunk,
hogy Isten elvárja gyermekeitől, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg a
maguk részéről, miközben teljesen Őrá néznek, és az Ő védelmében bíznak. Mivel
így cselekedtek, Isten harcolt értük, és ők győzedelmeskedtek ellenségeik
felett.
A vezetők bátorító
szavai hatásosak a nehéz időkben. Nehémiás a következő szavakkal bátorította a
népet: „Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek…” (14.
vers)
Atyánk, kérünk, adj
nekünk erőt, hogy a magunk részét meg tudjuk tenni, miközben Rád tekintünk!
Pardon Mwanza
226. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
12. fejezetéhez
(december 1-7.).
Európa valamennyi országának megvolt a saját
reformációs mozgalma. Franciaországnak is, habár mindössze csekély mértékű
együttműködése volt más országok, mint pl. Németország, reformmozgalmainak
vezetőivel.
És annak ellenére, hogy ez a két mozgalom
egymástól teljesen független volt, a Szentírásban ugyanazt a fényt találták, és
ugyanazt a fényt vitték el az embereknek. Isten úgy akarta, hogy az emberek
egyidejűleg lássák a fényt, ahogy kezd kivilágosodni Európa valamennyi részén.
Így aztán mindenki láthatta, hogy a hatalmas mozgalom felülről jött, Istentől.
Malajziai missziós hallgatóként rendkívül
lenyűgözött Kálvin János élete. Szellemi emberként neki volt elég bölcsessége,
hogy az idősebb teológusok hibáit kijavítsa. Azonban ahelyett, hogy csupán
teológiai vitákat folytatott volna velük, alázatos, házról házra járó munkát is
végzett. Kereste azokat, akik érezték az igazság szükségét. És talált is ilyen
személyeket.
Nagy meglepetésemre, nem az volt a legnagyobb
dolog, amit Kálvin tett az evangélium előmozdítására, hogy vitákba bonyolódott
azokkal, akik úgy gondolták, hogy már birtokolják az igazságot! Hanem az, hogy
a keresőkkel az otthonaikban találkozott.
„Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az
Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő
nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” (Jakab 1:27)
Timothy Chin
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés