Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 14. fejezet 1618. nap
A hit általi megigazulás nagy jelentőségű tana, amelyet Luther
oly világosan tanított, majdnem feledésbe ment, és a katolikusoknak az a
dogmája foglalta el a helyét, amely szerint a jó cselekedetek üdvösségszerző
voltában kell bízni. Whitefield és a két Wesley, akik az államegyház tagjai
voltak, őszintén vágytak arra, hogy Isten tetszését elnyerjék. Azt tanulták,
hogy ezt erényes élettel és a vallási előírások betartásával érhetik csak el.
Wesley Károly egyszer súlyos beteg lett, és úgy érezte, meg fog halni. Ekkor
valaki megkérdezte tőle, hogy mire alapozza az örök életbe vetett reményét.
Wesley így válaszolt: "Legjobb igyekezetemmel szolgáltam Istent. "
Úgy tűnt, hogy barátja, aki ezt a kérdést feltette, nincs egészen megelégedve a
válasszal. Wesley ezt gondolta: "Hát erőfeszítésem nem elegendő alap a
reményre? Megfosztana igyekezetemtől? Semmi másban nem bízhatok!" Ilyen
sűrű sötétség borult arra az egyházra, amely elrejtette az engesztelést,
megfosztotta Krisztust a dicsőségtől, és elfordította az emberek figyelmét
üdvösségük egyedüli reményétől - a keresztre feszített Megváltó vérétől.
Wesley és társai felismerték, hogy az igaz vallás székhelye
a szívben van. Látták, hogy Isten törvénye kiterjed a gondolatokra éppúgy, mint
a szavakra és tettekre. Meggyőződtek arról, hogy a szív szentségére éppúgy
szükség van, mint a helyes magatartásra, és buzgón új életet kezdtek. Nagy
kitartással és imádkozó élettel igyekezték szívük bűneit legyőzni. Önmegtagadó,
könyörületes, alázatos életet éltek, nagyon szigorúan és pontosan betartva minden
olyan szabályt, ami véleményük szerint hozzásegítette őket az Isten tetszését
kiérdemlő, hőn óhajtott szentséghez. De nem érték el azt a célt, amire
törekedtek. Hiába próbáltak megszabadulni a bűn kárhoztatásától, és hiába
igyekeztek megtörni a bűn hatalmát. Épp olyan küzdelem volt ez, mint amilyet
Luther vívott erfurti cellájában. Ugyanazt kérdezték ők is, mint amit Luther:
"Hogyan is lehet igaz a halandó ember Istennél?" (Jób 9:2).
Isten igazságának tüze, amely már majdnem kialudt a
protestantizmus oltárain, újra fellobbant az ősi fáklyától, amelyet századokon
át a cseh keresztények örökítettek tovább. A reformáció után a protestantizmust
Csehországban Róma hordái eltaposták. Mindazok, akik síkra szálltak az igazság
mellett, menekülni kényszerültek. Némelyek közülük Szászországban találtak
menedéket, és ott megőrizték az ősi hitet. E keresztények leszármazottaitól
jutott el a világosság Wesleyhez és társaihoz.
Wesley Jánost és Károlyt lelkésszé szentelésük után az
egyház egy megbízatással Amerikába küldte. A hajó fedélzetén egy morva társaság
is volt. Útközben nagy vihar tört ki. A halállal szembe kerülve Wesley János
érezte, hogy szívéből hiányzik az Istennel való megbékélés bizonyossága. A
németek viszont nyugodtak és bizakodók voltak. Wesleynek mindez idegen volt.
"Már régen észrevettem mélységes buzgóságukat.
Alázatosságuk állandó bizonyságát adták azzal, hogy elvégezték a többi utas
helyett azokat a szolgai munkákat, amelyekre egyetlen angol sem vállalkozna.
Nem vártak és nem fogadtak el fizetséget, mondván, hogy az a szolgálat jót tett
büszke szívüknek, és szeretett Megváltójuk többet cselekedett értük. Nap mint
nap olyan szelídséget tanúsítottak, amelyen semmilyen bántás nem változtatott.
Ha meglökték, megütötték vagy földre taszították őket, felkeltek és tovább
mentek, de panasz nem hagyta el ajkukat. Mindennap próbára tették magukat, hogy
megszabadultak-e a félelemtől, büszkeségtől, haragtól és bosszúállástól.
Zsoltáréneklés közben, amellyel munkájukat kezdték, a hullám felcsapott a
hajóra, darabokra szaggatta a fővitorlát, elborította a hajót, beömlött a
fedélzetek közé. Mintha a hatalmas mélység máris elnyelte volna a hajót. Az
angolok irtózatos sikoltozásba kezdtek. A németek nyugodtan tovább énekeltek.
Egyiküket később megkérdeztem: , Nem féltetek?' Így válaszolt: Istennek hála,
nem!' , Asszonyaitok és gyermekeitek sem féltek?' - kérdeztem. Szelíden
válaszolt: 'Asszonyaink és gyermekeink nem félnek a haláltól.'"
Savannahba érkezve, Wesley egy rövid ideig a morva testvéreknél
maradt. Keresztény magatartásuk mélyen hatott rá. Egyik istentiszteletükről,
amely az anglikán egyház formalizmusának éles ellentéte volt, Wesley ezt írta:
"Annak a mélységes egyszerűségnek és komolyságnak láttán szinte
elfelejtettem az eltelt tizenhét évszázadot, és egy olyan gyülekezetbe
képzeltem magam, amelyben nem volt sem formaság, sem pompa, hanem Pál, a
sátorkészítő és Péter, a halász elnökölt, és a Lélek ereje megmutatkozott.
"
Amikor Wesley visszatért Angliába, egy morva prédikátor tanítása
nyomán jobban megértette a Biblia vallását. Meggyőződött arról, hogy saját
cselekedetei alapján egyáltalán nem számíthat az üdvösségre. Teljesen rá kell
magát bíznia Isten Bárányára, "aki elveszi a világ bűneit. "
Londonban egy morva társaság összejövetelén felolvasták Luther egyik
kijelentését, amely azt ecsetelte, hogy Isten Lelke milyen változást hoz létre
a hivő szívében. Ezt hallva, Wesley szívében hit ébredt: "Különös
melegséget éreztem a szívemben - mondta. - Éreztem, hogy Krisztustól várom az
üdvösséget, egyedül Tőle. Biztos lettem abban, hogy elvette bűneimet, még az
enyémet is, és megváltott engem a bűn és a halál törvényétől. "
Ezt megelőzően Wesley hosszú éveken át keményen és
vigasztalanul küszködött. A szigorú önmegtagadás, a szégyen és megalázottság
évei voltak ezek. De Wesley rendületlenül hű maradt egyetlen szándékához:
kereste Istent. És most megtalálta. Ráébredt arra, hogy a kegyelem, amelynek
elnyeréséért imával és böjttel, jótettekkel és lemondással küzdött, ajándék,
"pénz nélkül és ingyen".
Amikor Krisztusba vetett hite megerősödött, egész lelkében
égett a vágy, hogy mindenütt hirdesse Isten ingyen kegyelmének dicsőséges
evangéliumát. "Az egész világot parókiámnak tartom - mondta -; bárhol
vagyok is, illőnek, helyesnek és kötelességemnek érzem, hogy mindenkinek, aki
kész meghallgatni, hirdessem a megváltás örömhírét. "
Mai Bibliai szakasz: Eszter
6
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az egész könyv fordulópontját egy álmatlan éjszaka
hozta meg. A király nem tudott aludni, így megkérte egyik szolgáját, hogy
olvasson fel neki a királyi történetek emlékkönyvéből. A szolga felolvasta azt
a feljegyzést, ami akkor íródott, amikor Márdokeus meghiúsította a király
elleni merényletet, és a király hirtelen rádöbbent, hogy Márdokeus nem kapott
jutalmat ura életének megmentéséért.
Kora reggel Hámán a királyi udvarban állt. Türelmetlenül várta, hogy a királlyal tanácskozhasson Márdokeus akasztásának időpontjáról. Ám kérését el sem mondhatta, és büszkesége miatt a király szavai alapján téves feltételezések születtek meg agyában. Ahasvérus király megkérdezte, hogy hogyan hálálhatná meg azt, hogy egy ember megmentette az életét. Hámán válasza rövid és tömör volt. Pontosan úgy tűnt, mintha már ezerszer elképzelte volna a jelenetet. Öltöztessék az illetőt a király köntösébe, ültessék lóra, és vonultassák végig a városon, hirdetve, hogy a király jutalmazta meg így. Hámán törekvésének leírása ijesztően hasonlít Lucifer büszke vágyódásához, hogy hasonlítson a Magasságoshoz.
A királynak tetszik a tanács, így hát utasítja Hámánt, hogy mindezt tegye meg Márdokeussal. A következő vers Hámánnal kezd, aki követi a király utasításait. A kezdeti reakciókról nem szól a feljegyezés, de könnyen elképzelhetjük, mi ment végbe Hámán lelkében: sokk, hitetlenkedés, majd később harag, és égető megalázottság.
Hámán hazasiet, fejét eltakarva. A felesége, annak ellenére, hogy nem volt hívő, ismerte Isten hatalmát. Egy kicsit késve ugyan, de összefoglalja, hogy ha Márdokeus zsidó, akkor Hámán nem győzhet felette. Miközben Hámán még mindig a megaláztatástól kínlódik, egy szolga érkezik, hogy elhívja Eszter második vacsorájára. Hámán napja nem éppen úgy alakult, ahogy eltervezte.
Ebben a fejezetben, ami a fordulópontot jelenti, Eszter nem kap szerepet. Ő csak készült a vacsorára. Viszont annak ellenére, hogy Isten személyét nem említi a fejezet, mégis Ő a központi szereplő. Nem csak véletlen egybeesés, hogy a király hall Márdokeus hősiességéről. Ez nem csupán egy jól megírt történet részlete. Isten neve talán nem kerül említésre Eszter könyvében, de soha nincs látószögön kívül. Az Ő terve és cselekedetei miatt íródott meg ez a könyv is, Ő a központi személy, és nem csak Eszter könyvének 6. fejezetében, de a mi életünkben is. Ha halljuk Őt, ha nem, Isten mindig szól hozzánk.
Jean Boonstra
228. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
14. fejezetéhez
(december 15-21.).
Anglia korai éveiben csak a papok és az egyház emberei
olvashatták Isten Igéjét. A legtöbb ember egyszerűen csak követte azt, amit az
egyház mondott, hogy tenniük kell. Sajnálatos módon, a tanítóik az egyház
érdekeihez alakították tanításaikat, nem pedig az Ige igazságának terjesztése
céljához. Az egyházat akarták gyarapítani, és azt, hogy az egyház virágozzon.
De hol gondoltak akkor a lelkekre?
Dicsőség legyen Istennek, amiért volt akkoriban
olyasvalaki, aki áttörte a falakat, és elvitte az Igét az egyszerű emberekhez,
mindenkihez! Ami pedig még inkább bámulatos, hogy Isten még az ellenséget is
felhasználta ahhoz, hogy segítse az ügyet, amikor Durham püspöke Bibliákat
vásárolt, hogy elégesse őket. A pénz, amit adott, a Biblia jobb minőségű
nyomtatását tette lehetővé!
Attól az időtől fogva a mai napig Isten szavának
terjesztése nehézségekkel jár. Isten azonban mindig velünk van, hogy segítséget
nyújtson, amikor azon igyekszünk, hogy figyelmeztessük azokat, akik nem ismerik
az igazságot. A keresztényi élet nem valami gyerekjáték. Ma is előfordul, hogy
a munkásokat üldözik, nevetség tárgyává teszik, vagy akár meg is ölik.
Bár tudjuk, hogy az igazság terjesztése
veszélyes, mégis terjesztjük. Az embereknek rendelkezniük kell a világossággal.
Ellentmondást nem tűrően szükséges, hogy reményt adjunk mindenkinek. „Mert ez
jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden
ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.”
Lubelter Voy Bolodin
Sabah, Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés