Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 14. fejezet 1621. nap
",Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább hogy
betöltsem'... Jézus itt kétségkívül azt mondja - következetesen mindahhoz, amit
előtte és utána mondott -: azért jöttem, hogy megszilárdítsam a maga
teljességében az emberi magyarázatokkal szemben; azért jöttem, hogy
megvilágítsam azt, ami sötét, vagy homályos; azért jöttem, hogy feltárjam
minden részének igazi és teljes horderejét, hogy megmutassam a benne levő
összes parancsolat hosszúságát, szélességét és teljes nagyságát, minden ágának
a magasságát és mélységét, felfoghatatlan tisztaságát és lelkiségét. "
Wesley a törvény és az evangélium tökéletes harmóniáját
hirdette: "A törvény és az evangélium között tehát olyan szoros kapcsolat
van, amilyen csak elképzelhető. A törvény egyrészt állandóan utat készít az
evangéliumnak, és figyelmünket reá irányítja; másrészt az evangélium állandóan
a törvény tökéletesebb betöltésére befolyásol bennünket. A törvény például azt
kívánja, hogy szeressük Istent, szeressük felebarátainkat, legyünk szelídek,
alázatosak és szentek. Mi pedig érezzük, hogy erre nem vagyunk képesek. Igen,
,ez embereknél lehetetlen', de ismerjük azt az isteni ígéretet, hogy Ő ad
nekünk ilyen szeretetet, és alázatossá, szelíddé és szentté tesz minket.
Ragadjuk meg az evangéliumot, ezt az örömüzenetet, és hitünk szerint ,a
törvénynek igazsága beteljesül bennünk' a Jézus Krisztusba vetett hit által!...
Krisztus evangéliumának legtekintélyesebb ellenségei között
vannak azok - mondta Wesley -, akik nyíltan és kifejezetten magát a törvényt
kárhoztatják', és , a törvény ellen szólnak'; akik arra biztatják az embereket,
hogy szegjék meg a törvényt, hígítsák fel, lazítsák fel, bontsák meg
parancsait, és ne csak egyet, a legkisebbet vagy a legnagyobbat, hanem az
összes parancsolatot... E nagy csalást kísérő körülményekben az a legmeglepőbb,
hogy azok, akik ennek áldozatul esnek, valóban azt hiszik, hogy Krisztust
dicsőítik, ha megváltoztatják törvényét, és hogy Őt magasztalják fel, miközben
megcsorbítják tanításait. Igen, úgy tisztelik, miként Júdás, amikor így szólt:
, Üdvöz légy, Mester, és megcsókolta Őt.' Jézus jogosan válaszolhatná
bármelyiküknek: ,Csókkal árulod-e el az embernek Fiát?' Ez nem más, mint
csókkal elárulni Őt: beszélni véréről, és elvenni koronáját; tüzet gyújtani a
törvény valamely részével az evangélium előbbrevitelének ürügyén. Nem, valóban
nem lehet senki sem mentes e vád alól, aki úgy prédikál a hitről, hogy
megpróbálja közvetlenül vagy közvetve félretenni a törvény bármely részét; aki
úgy prédikálja Krisztust, hogy semmibe veszi vagy valamiképpen gyengíti Isten
legkisebb parancsolatát. "
Azoknak, akik azt hangoztatták, hogy "az evangélium
prédikálása a törvény minden rendeltetését betölti", Wesley így válaszolt:
"Ezt teljes mértékben tagadjuk. Ez nem tölti be a törvény legfontosabb
rendeltetését - nevezetesen az emberek bűntudatra ébresztését, és azoknak a
fölébresztését, akik még mindig a pokol határán alszanak. " Pál apostol
kijelenti, hogy "a bűn ismerete a törvény által vagyon", "és
ameddig az ember nem ébred tudatára annak, hogy bűnös, nem érzi igazán, hogy
szüksége van Krisztus engesztelő vérére... ,Nem az egészségeseknek van
szükségük orvosra' - miként maga az Úr mondja -, hanem a betegeknek.' Ezért
orvost ajánlani az egészségeseknek, vagy legalábbis a magukat egészségesnek
képzelőknek, nevetséges dolog. Először meg kell győzni őket arról, hogy
betegek, máskülönben nem köszönik meg fáradozásaitokat. Éppen ilyen nevetséges
dolog Krisztust ajánlani azoknak, akiknek a szíve ép, mert még sosem tört
össze. "
Tehát miközben Wesley Isten kegyelmének evangéliumát
prédikálta, Mesteréhez hasonlóan igyekezett "naggyá tenni a törvényt és
dicsőségessé". Híven végezte azt a munkát, amit Isten bízott reá, és dicső
volt az az eredmény, amelyet megláthatott. Hosszú, több mint nyolcvan évig
tartó életének végén, amelyből fél évszázadnál többet vándorlelkészként
töltött, nyilvántartott követőinek száma meghaladta a félmilliót. De hogy
mekkora volt az a tömeg, amely munkája nyomán a bűn rontásából és mélységéből
magasztosabb és tisztább életre jutott, és mennyi volt azoknak a száma, akik
tanítása által mélységesebb és gazdagabb tapasztalatokat szereztek, azt csak
akkor fogjuk megtudni, amikor az egész üdvözült család Isten országában lesz.
Wesley élete felbecsülhetetlenül értékes tanulságot kínál minden kereszténynek.
Bárcsak tükröznék a ma gyülekezetei Krisztus e szolgájának hitét és
alázatosságát, lankadatlan buzgalmát, önfeláldozását és odaadását!
Mai Bibliai szakasz: Eszter
9
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Eljött a nap, amit Hámán és
tanácsadói a zsidók kiirtására sorsoltak ki. Az új rendelettel kezükben azonban
a zsidóknak a kormányzattól kapott meghatalmazásuk volt arra, megvédjék
magukat. A harc elkezdődött. A kormányzati tisztviselők szerte az országban
buzgón a király új főemberének, Márdokeusnak a kedvében akartak járni, ezért
készségesen segítették az izraelitákat, akik le is győzték minden ellenségüket.
A fővárosban ötszáz embert öltek
meg, köztük Hámán tíz fiát is. Márdokeus rendelete azt is kimondta, hogy a
zsidók szabadon elvihetik a harc folyamán a zsákmányt. Ők azonban nem vettek el
semmit ellenségeiktől, sem vagyontárgyaikat, sem pénzüket, sem ékszereiket.
Küzdelmük lényege nem maga a háborúskodás volt, hanem saját, és családtagjaik
életének megóvása.
A fővárosban folyó dúlás és
pusztítás az egyébként közönyös király figyelmét is felkeltette. A nap vége
felé megkérdezte Esztert, hogy elégedett-e, és van-e még valami további
kívánsága. Eszter azt kérte, hogy a rendeletet terjesszék ki még egy napra
Susánban, s hogy Hámán fiainak holttesteit akasszák fel. Talán amiatt aggódott
Eszter, hogy a második napon Hámán családtagjai vagy barátai megpróbálnak
ellenszegülni a törvénynek, és a zsidókat ez készületlenül éri, így nem tudják
megvédeni magukat? Talán. Vagy egy gyenge pillanatában túl kényszeresen
törekedett a megtorlásra? A második napon további háromszáz ember halt meg, és
Hámán fiait felakasztották.
Országszerte 75000 ember halt meg
a zsidók ellenségei közül. A zsidók közül mindenki sértetlenül vészelte át a
küzdelmet, és hálásan ünnepeltek. Örömüket azzal fejezték ki, hogy apró
ajándékokat adtak egymásnak, és alamizsnát osztogattak a szegényeknek.
Márdokeus pihenőnapot hirdetett,
és ünnepet alapított. A Biblia más feljegyzéseiben Isten hirdette ki az
ünnepeket, de itt úgy tűnik, Márdokeus az Isten szószólója. Ez tehát Purim
ünnepének eredete. (Az ünnep a pur
(sorsvetés) szó után kapta nevét.) A zsidó nép minden évben két napig ünnepli a
nagy fordulat emlékét. A bánat örömre fordult, a gyász pedig vigalomra.
Márdokeus a zsidó nép hivatalos szószólójaként szerepelt, Eszter pedig
megerősítette és támogatta javaslatait.
Márdokeusnak és Eszternek
birodalom-szerte tisztelettel és hódolattal adóztak. Szó szerint felül kellett
írniuk a médek és perzsák törvényét, amit soha nem lehetett megváltoztatni.
Ezzel sokak életét mentették meg. Isten készséges, alázatos szolgákként tudta
felhasználni Esztert és Márdokeust. Purim ünnepét ma kevéssé ismerik, és igen
kevesen ünneplik meg. Talán már nem olyan népszerű, de Eszter története és
népének küzdelme fiatalok és idősek számára egyaránt drága és emlékezetes
marad, ami soha nem feledhető.
Jean
Boostra
228. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
14. fejezetéhez
(december 15-21.).
Anglia korai éveiben csak a papok és az egyház emberei
olvashatták Isten Igéjét. A legtöbb ember egyszerűen csak követte azt, amit az
egyház mondott, hogy tenniük kell. Sajnálatos módon, a tanítóik az egyház
érdekeihez alakították tanításaikat, nem pedig az Ige igazságának terjesztése
céljához. Az egyházat akarták gyarapítani, és azt, hogy az egyház virágozzon.
De hol gondoltak akkor a lelkekre?
Dicsőség legyen Istennek, amiért volt akkoriban
olyasvalaki, aki áttörte a falakat, és elvitte az Igét az egyszerű emberekhez,
mindenkihez! Ami pedig még inkább bámulatos, hogy Isten még az ellenséget is
felhasználta ahhoz, hogy segítse az ügyet, amikor Durham püspöke Bibliákat
vásárolt, hogy elégesse őket. A pénz, amit adott, a Biblia jobb minőségű
nyomtatását tette lehetővé!
Attól az időtől fogva a mai napig Isten szavának
terjesztése nehézségekkel jár. Isten azonban mindig velünk van, hogy segítséget
nyújtson, amikor azon igyekszünk, hogy figyelmeztessük azokat, akik nem ismerik
az igazságot. A keresztényi élet nem valami gyerekjáték. Ma is előfordul, hogy
a munkásokat üldözik, nevetség tárgyává teszik, vagy akár meg is ölik.
Bár tudjuk, hogy az igazság terjesztése
veszélyes, mégis terjesztjük. Az embereknek rendelkezniük kell a világossággal.
Ellentmondást nem tűrően szükséges, hogy reményt adjunk mindenkinek. „Mert ez
jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden
ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.”
Lubelter Voy Bolodin
Sabah, Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés