Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 13. fejezet 1613. nap
Svéd ifjak, akik Wittenberg kútjából ittak, elvitték az
élet vizét honfitársaiknak. Ketten a svéd reformáció vezetői közül, Olaf és
Laurentius Petri, egy orebroi kovács fiai, akik Luther és Melanchton
tanítványai voltak, a megtanult igazságot szorgalmasan továbbadták. Akárcsak a
nagy reformátor, Olaf is felrázta a népet lelkesedésével és ékesszólásával.
Laurentius pedig, miként Melanchton, művelt, meggondolt és higgadt volt.
Mindketten buzgó, nagy teológiai tudású, kegyes emberek voltak. Rendíthetetlen
bátorsággal hirdették az igazságot. A katolikusok támadása nem maradt el.
Papjaik nyugtalanságot szítottak a tudatlan, babonás nép között. Olaf Petrit
gyakran megtámadta a csőcselék, és több alkalommal épp hogy csak megmenekült. E
reformátorokat azonban a király pártfogolta és védte.
A római egyház uralma alatt a nép elnyomásban élt, és
elszegényedett. Nem volt Bibliájuk. És mivel pusztán szimbólumokból és
szertartásokból álló vallásuk volt, amely nem gyújtott világosságot lelkükben,
visszatértek pogány elődeik szokásaihoz és babonás hiedelmeihez. A nemzet
civakodó pártokra oszlott. A folytonos viszálykodás növelte mindnyájuk
nyomorát. A király reformációt akart mind az államon, mind az egyházon belül,
és örömmel fogadta e jó képességű emberek segítségét a Róma elleni harcában.
A svéd királynak és vezető embereinek jelenlétében Olaf
Petri nagyon ügyesen védte a reformált vallás tanításait Róma képviselőivel
szemben. Kijelentette, hogy az egyházatyák tanításait csak akkor szabad
elfogadni, ha megegyeznek a Szentírással; hogy a Biblia olyan világosan és
egyszerűen tárja fel az alapvető hitelveket, hogy mindenki megértheti őket.
Krisztus ezt mondta: "Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki
küldött engem" (Jn 7:16). Pál pedig kijelentette, hogy átkozott lenne, ha
bármilyen más evangéliumot hirdetne, mint amit kapott (Gal 1:8). "Akkor
hogyan merészelnek mások kényük-kedvük szerint dogmákat csinálni - mondta a
reformátor -, és azt mondani, hogy ezeknek a megtartása szükséges az
üdvösséghez. "
Bebizonyította, hogy az egyház rendelkezései nem
érvényesek, ha ellenkeznek Isten parancsolataival. Képviselte a nagy protestáns
elvet, amely szerint "a Biblia és csakis a Biblia" a hit és a
gyakorlat egyedüli mércéje.
Mai Bibliai szakasz: Eszter
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Eszter története
mindenkire hatással van. Az egyik
dobozban, amiben gyermekeink iskolai emlékeit őrizzük, van egy rajz az akkor
még kicsi lányunktól. Az egyszerű feladat így szólt: „Rajzold le a kedvenc
bibliai szereplődet!” Alatta Natalie gyönyörű rajza egy fiatal nőről, aki a
király díszes jogara felé nyújtja kezét.
Eszter könyve Isten
kezének munkájáról szól, az Ő előrelátásáról és népéről való gondviseléséről.
Érdekes módon Isten nevét egyetlen egyszer sem említi Eszter könyve. És mégis,
szeretete és vezetése világosan, mintegy aranyfonalként húzódik végig rajta,
ami csodálatossá teszi ezt a beszámolót.
A Szentírás más helyein Isten jelenléte félreérthetetlen és akarata
vitathatatlan. Eszter könyvében Isten csendben, hűségesen és folyamatosan
dolgozik az egyébként közönséges embereken keresztül, hogy véghezvigye
akaratát. Legtöbbünk életében így nyilvánul meg akarata és vezetése. Talán
ezért is olyan megnyerő Eszter könyve.
Isten keze munkája
világosan látszik Eszter könyvének két fő részében. Az első a nagy küzdelem
témája. Az egyének és a végeredmény egy egyetemes történetet mutatnak be. És
nem lehet nem észrevenni Eszter könyve másik fő témáját, a visszafordulást.
Eszter könyvében újra meg újra felbukkan a jövő egyéni és közösségi megújulásának
témája. Nem véletlen, hogy ezek a megújulások Isten csendes munkájának
következményei.
Eszter első fejezetében
megismerkedünk Ahasvérussal (görögül Xerxes), a Perzsa Birodalom királyával, és
a jelenet rögtön leleplezi előttünk személyiségét. A király éppen egy hat
hónapig zajló ünnepségsorozatot tart birodalma dicsőségének tiszteletére. Majd
a király még egy egyhetes fesztivállal is megörvendezteti fővárosa – Susán
– lakóit, kicsiket és nagyokat. Ez a
pazarlás, szertelenség és tékozlás még mai modern értelmünkkel is nehezen
felfogható.
Míg a férfiak
mértéktelenül ettek és ittak, Vásti királyné a nők számára tartott ünnepséget.
A férfiak ünnepének utolsó napján a király elküldte eunuchjait, hogy kísérjék
hozzá Vástit. A király a végére tartogatta a legjobbat, és örömére szolgált
megmutatni nagyra becsült trófeáját, gyönyörű feleségét.
Vásti nem örült ennek,
és elutasította részeg férje kívánságát. Könnyen elképzelhetjük a jelenetet,
amint Ahasvérus király megkapta a visszautasító választ. Feldühödve tanácsadóihoz
fordult és a véleményüket kérte. Emberei rábeszélték, hogy torolja meg Vásti
tettét a királyság, és Perzsia összes házasságának érdekében. A király
megfosztotta Vástit királynői hatalmától, és kiadott egy rendeletet a férjek
tiszteletéről, ami kötelező érvényű lett az egész birodalomban.
Szerencsére mi olyan
királyt szolgálunk, aki nem olyan büszke, kicsapongó, gyarló és követelőző,
mint Ahasvérus. A világmindenség Istene eléggé szeret minket és eléggé bízik
bennünk ahhoz, hogy szabad akaratot adjon nekünk. Soha nem követelte meg, hogy
becsüljük Őt, de soha senki nem érdemelte meg a tiszteletet és megbecsülést
jobban, mint a mi Királyunk.
Jean Boonstra
227. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
13. fejezetéhez
(december 8-14.).
Amikor a reformációra gondolunk, könnyedén
eszünkbe jutnak a következő nevek: Luther, Melanchthon és Zwingli. Ritkán
hallunk azonban Menno Simonsról, Tausenről vagy a Petri fivérekről. Ezek az
emberek voltak a reformáció hősei rendre Hollandiában, Dániában, illetve
Svédországban. Luther és a reformáció hatással volt rájuk és formálta őket, ők
pedig elvitték az evangélium fényét a szülőföldjükre. A Hollandiában
bekövetkezett reakció a római oldalról egyike volt a bibliai hit valaha volt
legerőszakosabb üldözéseinek. Dániában és Svédországban azonban az evangélium
viszonylag békés fogadtatásban részesült. Svédország aztán a protestantizmus
erődítményévé is fejlődött. Ezen férfiak által az evangélium nagy győzelmet
arathatott északon.
Milyen készségekre volt feltétlenül szükség
ehhez? Először is, mindannyian olyan emberek voltak, akik az igazságot félelem
nélkül keresték, kerül, amibe kerül. Tanulmányozták a Bibliát, a reformátorok
írásait, sőt, még személyes képzésben is részesültek (Tausen és Petri). Azután
hazautaztak, és azt prédikálták, amit megtanultak. Nem a helyzetük volt az, ami
sikeressé tette őket, hanem az erőfeszítéseik.
Ezeket az egyszerű elveket bármelyikünk magáévá
teheti. Mi is kutathatjuk a Szentírást, akár egy rejtett kincset, és ki is
képeztethetjük magunkat arra, hogy megosszuk az evangéliumot másokkal. Így
aztán megoszthatjuk a jó hírt másokkal, bárhová is küld minket Isten. A
reformáció idején az evangéliumnak nem volt szüksége sajátos körülményekre vagy
módszerekre, annál inkább viszont olyan emberekre, akik hajlandóak teljes
szívvel keresni az igazságot, és utána másoknak továbbadni.
Ugyanilyen módon az evangélium ma is eljuthat a
föld minden sarkába. Az egyetlen kérdés, ami maradt, az az, hogy hajlandó
vagy-e megosztani?
Mario Arambasic
Momento Medien, München, Németország
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés