Higgyetek az Ő prófétáinak - május 16 - VASÁRNAP - Máté 18

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

 

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

 

Olvasmány – E.G. White Az imádság 7. fejezet 2130. nap

 

7. fejezet (1. rész) – IMA ÉS ENGEDELMESSÉG

Imádkozzatok és dolgozzatok! – Ne üljetek karba tett kézzel! Ne várjátok tétlenül a sanyargattatás idejét anélkül, hogy bármit tennénk a gonosz elhárításáért. Egyesített kiáltásunk emelkedjék az ég felé! Imádkozzatok és dolgozzatok, dolgozzatok és imádkozzatok! De ne meggondolatlanul! Tanuljátok meg, hogyan lehettek szelídebbek és alázatosabbak, mint valaha. – Válogatott bizonyságtételek 2. kötet, 370–371. o.

Imádkoznunk, dolgoznunk és hinnünk kell, és az Úr majd megadja nekünk a sikert. – Evangelizálás, 438. o.

Küzdenetek kell nehézségekkel, terheket kell hordoznotok, tanácsot adnotok, terveznetek és kiviteleznetek, állandóan Istenhez tekintve fel segítségért. Imádkozzatok, dolgozzatok, dolgozzatok és imádkozzatok, mint Krisztus iskolájának tanulói! Tanuljatok Jézustól! – Bizonyságtételek lelkészeknek, 498–499. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Máté 18

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2018&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2018&version=NT-HU

Sokunknak az élet egy nagyon zsúfolt, naponkénti rohanós küzdelem. Rengeteg fontos dolgunk van, amelyre oda kell figyelnünk, és gyakran csak úgy végigrohanunk a napi rutinfeladatokon. Az 1-5. versekben Jézus arra sürget, hogy térjünk vissza a bizalom, az ártatlanság és a szolgálatkészség sokkal egyszerűbb és természetesebb életformájára. Arra hívja fel a figyelmünket, hogy bízzuk magunkat teljesen Isten jóságára, alkalmazkodjunk akaratához és találjunk megelégedettséget a menny sok áldásában. Egy kisgyermek ártatlan perspektívájához hív vissza bennünket.    

Ha egy nem túlbonyolított, nem túlzsúfolt gyermeki látásunk van az élet prioritásairól, jobban meg tudjuk érteni az Isten dolgait. Ez nem arra bátorít bennünket, hogy gyerekes módon viselkedjünk, hanem a Krisztuséhoz hasonló egyszerűségre hív, ami gyakran fellelhető egy kisgyermekben. 

A 6-9. versekben Jézus egy figyelmeztetést közöl. Azt akarja, hogy tegyük fel a kérdést önmagunknak: nem vezetünk-e félre valamilyen módon másokat lelkileg? Nem bátorítod-e a házastársadat, gyermekedet, barátodat, gyülekezeti hittestvéredet arra, hogy összekeverje az Istenhez való hűségét a világi élvezetekkel? Micsoda borzasztó dolog lenne az ítélet napján, ha hozzájárultál volna akár csak egy ember lelki veszteségéhez is! Ha vezetői pozícióban vagy, még nagyobb a kockázata és felelőssége annak, hogy másokat félrevezetsz. 

Ez nem egy szószerinti parancs, hogy amputáld vagy távolítsd el bizonyos testrészeidet. Inkább arról szól, hogy el kell szakadnunk, mindattól, ami bennünket és másokat rosszra ösztönöz.  

A következő három vers (15-17) azt mondja el nekünk, hogy ha egy hittestvérünk vétkezik, beszélnünk kell vele; Lukács 17:3 pedig azt mondja, hogy „dorgáljuk meg” a testvérünket bűne miatt. Ez egy erős kifejezés. Ez azt az elképzelést tartalmazza, hogy felelősséget hordozunk egymás rossz magaviseletéért. Ez magába foglalja azt, hogy kedvesen, meggondoltan és nagyon óvatosan rámutatunk a bűnös magatartásra a legnagyobb segítő szándékkal. A mások figyelmeztetésének a szolgálatát imádságos szívvel kell előkészítni és tapintatosan kell kivitelezni.

A 21-35. verseknek kettős tanulsága van. Elsősorban arra emlékeztetnek, hogy Isten megbocsátó kapacitása óriási és mindre kiterjedő. Viszont a mi felelősségünk és előjogunk az, hogy ezt a megbocsátó lelkületet gyakoroljuk másokkal, éppúgy, ahogy a mi szerető és együttérző Istenünk nekünk is megbocsát újra és újra. 

Egy kedves barátom rámutatott nekem arra, hogy amikor Jézus azt mondja, hogy hetvenszer hétszer is megbocsássunk, egy folyamatos megbocsátani akaró lelkületről beszélt. Ha arra gondolunk, hogy Isten hányszor kész volt nekünk megbocsátani, mi is készek leszünk megbocsátó lelkületet tanúsítani mások felé.

Emlékezzünk arra, hogy eljön az az idő, amikor Isten már nem fog megbocsátani (Dán 5:26 és Jel 22:11), de az igazak fénylenek, mint a csillagok örökkön örökké (Dán 12:3 és Mt 13:43),

Leo Van Dolson

302. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 7. fejezetéhez (május 16-22.).

„Napról napra minden múló percben erőt kapok a próbáimhoz, Bízva az Atya bölcs adományaiban, Nincs okom az aggodalomra vagy félelemre. Az Ő szívének szeretete mindent felülmúl, Ő adja minden nap azt, amit legjobbnak ítél. Szeretettel, a fájdalom és az öröm részeként, a fáradtságot a békével és a pihenéssel vegyítve.” (532-es ének az angol adventista énekeskönyvben)

Az imádság által szívünket és elménket folyamatosan Istenhez emelhetjük. A nap során azt veszem észre magamon, hogy segítséget kérek, hogy gondolataimat eltereljem magamról, és Isten jó akaratára figyeljek. Amikor frusztráló és bosszantó érzések árasztják el az elmémet, azt tapasztaltam, ha azonnal Istenhez fordulok segítségért, akkor eltűnnek ezek az érzések. Harcban állunk a saját elménkért. Mindvégig résen kell lennünk a gonosszal szemben. Az egyetlen módja, hogy éberek maradjunk, ha a nap során mindig Jézushoz fordulunk segítségért.

Kezdjünk minden reggelt azzal, hogy a ránk következő napot odaszánjuk Istennek és elfogadjuk az Ő tervét, amit gondol életünk felől. A munkahelyemen van egy különleges helyem, ahova elvonulok, ha úgy veszem észre, túl sokat időzöm a saját érzéseimnél. Emlékeztetem magamat, hogy arra hívtak el, hogy segítsek másokon, és szolgáljam akár a munkatársaimat is. Az ént félre kell tenni. Viszont egyedül ez nem valósítható meg. Hidd el nekem, már próbáltam! Szántszándékkal vissza kell hívnom Jézust, hogy hassa át bensőmet az Ő Lelke. Ilyenkor anélkül, hogy tudatában lennék, mi is volt a bosszúság forrása, az hirtelen eltűnik. Többé már nem saját magamon van a fókusz, hanem Jézus kezeire és lábaira összpontosítok. Ily módon ismét béke járja át a szívemet és elmémet.

Uram, taníts meg minket, hogy visszataláljunk hozzád, ha elhagyjuk a szerető jelenlétedet!

Cheri Holmes

sürgősségi osztályon dolgozó nővér, Lynden, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba