Higgyetek az Ő prófétáinak - május 29 - SZOMBAT - Márk 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 8. fejezet 2143. nap

8. fejezet (7. rész) – A GYŐZEDELMES IMÁDSÁG

Imádkozzatok és várjátok az ígéret teljesedését! – Ha nem nyerünk azonnal választ imánkra, ne fáradjunk bele a várakozásba, ne veszítsük el lábunk alól a talajt. Kapaszkodjunk az ígéretbe: „Hű az, aki elhívott titeket, s Ő meg is cselekszi azt.” (1Thess 5:24) Akár a követelődző özvegy, sürgesd a kérésedet, légy szilárd célkitűzésedben. Fontos-e, amit kérsz, és nagyon lényeges? Bizony az. Ne ingadozz hát, mert lehet, hogy hited kerül vizsgára. Ha értékes dolgot kívánsz, érdemes erősen, komolyan, kitartóan ostromolni érte az eget. Tied az ígéret, virrassz hát és imádkozzál.

Légy állhatatos, akkor választ nyersz imádra. Hisz Isten ígérte meg. Ha nehezen kapod meg, többre becsülöd, amikor megkaptad. Az ige világosan mondja, hogy ha kételkedsz, ne is várj el semmit az Úrtól. Támaszkodjunk szilárdan az ígéretre. Ha tehát kértek, az Úr bőven, szemrehányó szavak nélkül meg fogja adni. – Bizonyságtételek 2. kötet, 131. o.

Isten nem küld el válasz nélkül. – Ha kísértések és megpróbáltatások jönnek ránk, járuljunk Istenhez és küzdjünk Ővele imában. Isten nem enged minket üresen távozni, hanem kegyelmet és erőt ad, hogy győzhessünk, és az ellenség hatalmát megtörjük. – Tapasztalatok és látomások, 46. o.

Az ima élő hit nélkül értéktelen. – A hit nem érzés. „A hit pedig a remélt dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid 11:1) Az igazi hitnek semmi köze az elbizakodottsághoz, amely fölött csak az győzhet, akinek valódi hite van, mert Sátán az elbizakodottsággal utánozza az igazi hitet.

A hit bízik Isten ígéreteiben, és megtermi az engedelmesség gyümölcseit. Az elbizakodottság is igényt tart az ígéretekre, azonban úgy használja fel azokat, amint Sátán tette: törvényáthágásait mentegeti velük. A hit arra segítette volna ősszüleinket, hogy bízzanak Isten szeretetében, és engedelmeskedjenek parancsainak. Az elbizakodottság azonban arra ösztönözte őket, hogy hágják át az Úr törvényét – abból a feltevésből kiindulva, hogy Isten nagy szeretete úgyis megóvja őket a bűn következményeitől. Az nem hit, amely igényt tart a menny javaira anélkül, hogy teljesítené azokat a feltételeket, amelyek alapján a kegyelem elnyerhető.

Az őszinte hit alapja az ígéretekben és a Szentírás feltételeiben rejlik. Semmit sem ér vallásról beszélni hétköznapi módon, imádkozni lelki éhség és élő hit nélkül. A Krisztusba vetett névleges hit, amely Őt csak mint a világ Üdvözítőjét fogadja el, a lelket soha nem gyógyítja meg. Az a hit, amely az üdvösséghez vezet, értelmi helyeslése az igazságnak. Aki teljes ismeretre vár, mielőtt hitét gyakorolná, nem kaphat áldást Istentől.

Nem elég, hogy higgyük, amit mondanak Krisztusról, nekünk Krisztusban kell hinnünk. Csak az a hit használ, amely befogadja Őt mint személyes Megváltót, aki az Ő érdemeit nekünk tulajdonítja. Sokan a hitről úgy beszélnek, mint egy véleményről. A megmentő hit azonban egy esemény, amely által azok, akik Krisztust elfogadják, Istennel lépnek szövetségre. Az igazi hit élet. Az élő hit az erő növekedését jelenti, és bizalmat, amely által a lélek győző hatalommá lesz. – Az evangélium szolgái, 260–261. o.

Az ima legyőzi Sátánt. – A hitből fakadó ima a keresztény nagy erőssége, és egész bizonyosan győz Sátán ellen. Ezért sugallja az ördög, hogy semmi szükségünk az imára. Irtózik szószólónk, Jézus nevétől, és amikor hozzá fordulunk segítségért, Sátán serege megriad. Ha elhanyagoljuk a könyörgést, Sátán malmára hajtjuk a vizet, mert könnyebben elhisszük hazug csodáit. – Bizonyságtételek 1. kötet, 296. o.

Ima által születnek a legnagyobb győzelmek. – A legnagyobb győzelmek, amelyeket Isten országának ügyében aratunk, nem hosszadalmas érvelésnek, kitűnő felszereléseknek, hatalmas befolyásnak és pénzbőségnek köszönhetők, hanem Isten „fogadótermében” születnek, amikor az emberek tusakodva megragadják a Mindenható erős karját. – Az evangélium szolgái, 259. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Márk 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%203&version=NT-HU

Jézus kijelentése, hogy Ő Isten Fia végül az életébe került (Mt 26:63-67). Márk 3. fejezete bemutatja a vitát, amely már Jézus szolgálatának korai szakaszában is jelen volt személyét és csodatévő erejének forrását illetően. A 7-12. versekben olvashatjuk, hogy nagy tömeg követte Jézust a csodák miatt, amiket véghezvitt. Amikor ördögi lelkeket űzött ki, azok így kiáltottak: „Te vagy az Istennek Fia” (11. vers). De Jézus csendre intette őket. Ez a túl korai kinyilatkoztatás veszélyeztette volna szolgálatát.

A személyét és erejét érintő kérdések elkísérték Jézust, bárhová is ment. A 20-30. versekben egy hozzá sereglő, nagy tömegről olvasunk, amely miatt sem Neki, sem tanítványainak nem volt ideje enni. A tömeg eszeveszett viselkedése miatt Jézus ki volt téve annak, hogy lázítónak titulálják. Az átlagos szemlélő számára úgy tűnhet, hogy kontroll nélküli volt az élete. A saját családja is azt nyilatkozta róla, hogy „magán kívül van” (21. vers).

Az egyik írástudónak is megvolt az elmélete: „Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.” (22. vers). Ez a megnyilvánulás eredményezte Jézus jól ismert válaszát: „És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház ” (25. vers).

Végül ott voltak azok, akik úgy döntöttek, követik Jézust, mert meggyőződtek róla, hogy Isten Fia. Méltó volt rá, hogy kövessék, nemcsak mert csodákat tett, hanem sokkal inkább azért, mert az Atya nevében szólt, és kijelentette Isten akaratát. Jézusnak ezen követői a családja tagjaivá váltak. Ahogy kijelentette: „Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám” (35. vers). Micsoda kiváltság számunkra, hogy Jézus családjának tagjaivá válhatunk, ha szeretjük és elfogadjuk Őt Istenünknek és Megváltónknak!

David Smith

303. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 8. fejezetéhez (május 23-29.).

A kommunikációnak kulcsszerepe van mindenféle kapcsolatban. Isten képére teremtettünk, amiből arra következtethetünk, hogy Isten is szeret beszélgetni. Tudja, mit gondolunk, mégis vágyik arra, hogy elmondjuk neki közvetlenül. Azt találtam a Bibliában, hogy amikor Isten az emberekhez beszélt, gyakran kérdéseket tett föl. Isten vágyik arra, hogy hallja, amint hozzá beszélünk és elmondjuk az érzéseinket.

Nemrégiben elszomorított egy közeli kapcsolatomban a kommunikáció hiánya. Fájdalmas volt, és meglehetősen szomorú voltam miatta. A helyzetet Isten elé tártam imában. Ő elkezdte megmutatni nekem, hogy Ő is így érzi magát, amikor nem töltök elég időt a vele való személyes beszélgetéssel. Mélyen bántja Őt. Mondj el Jézusnak mindent, beleértve, hogy érzel, aztán kérd meg Őt, hogy segítsen olyan jellemet kialakítani, amellyel Ő szeretné, hogy rendelkezz. Mondd el neki az összes szükségletedet, félelmedet, örömödet és szomorúságodat. Úgy találtam, hogy ha elképzelem, hogy egy dobozba teszem mindazt, ami aggaszt, és átadom a Megváltómnak, Ő elveszi azt a terhet. Ő megígéri, hogy segít cipelni a terheinket és békét ad nekünk! Valahányszor megtesszük, igazi béke és nyugalom vesz rajtunk erőt és tölti meg a szívünket. Talán nem csak egyszer kell megismételnem ezt az eljárást, de Ő még sosem hagyott cserben!

„Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok, vagy amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok!” (Az imádság, 76. o.)

Cheri Holmes

sürgősségi osztályon dolgozó nővér, Lynden, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba