Higgyetek az Ő prófétáinak - május 19 - SZERDA - Máté 21

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

 

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

 

Olvasmány – E.G. White Az imádság 7. fejezet 2133. nap

 

7. fejezet (4. rész) – IMA ÉS ENGEDELMESSÉG

Krisztus Isten felé közvetíti imáinkat. – Krisztus az összekötő kapocs Isten és ember között. Urunk személyes közbenjárását ígérte. Igazságos tetteinek összes érdemét latba veti a könyörgőért. Esedezik az emberért, és az ember, isteni segítségre szorulva, Isten jelenlétében könyörög magáért; igénybe veszi annak tekintélyét, aki életét adta a világ életéért. Mikor elismerjük Isten előtt, hogy nagyra becsüljük Krisztus érdemeit, kellemes illat járul másokért mondott imáinkhoz. Amikor a Megváltó érdemein át közelítjük meg Istent, Krisztus szorosan maga mellé vesz, emberi karjával átölel bennünket, és isteni karjával megragadja a végtelen Isten trónját. A kezünkben lévő füstölőbe édes illatként helyezi érdemeit, hogy támogassa kéréseinket. Megígéri, hogy meghallgatja könyörgéseinket és válaszol rájuk.

Igen, Krisztus az ima közvetítője ember és Isten között. Ő az áldások közvetítője is. Istenségét egyesíti az emberivel. Az ember feladata, hogy együttműködjék vele lelkének megmentésén, majd komoly, kitartó erőfeszítést tegyen, hogy mentse a halálukon lévőket. – Bizonyságtételek 8. kötet, 178. o.

Ahogy a főpap a kegyelem trónjára hintette a frissen ontott vért, miközben a kellemes illatú tömjén Isten előtt a magasba szállt; amikor megvalljuk bűneinket, és Krisztus engesztelő vérének közbenjárásáért könyörgünk, a mi imáink is Üdvözítőnk jellemének érdemeivel emelkednek a mennybe. Gyarlóságunk dacára nem szabad megfeledkeznünk, hogy van Valaki, aki leveheti rólunk a bűn terhét, és türelmetlenül vágyik a bűnös üdvözítésére. Vérével fizetett mindenki bűnéért. Isten színe előtt őszintén bevallott minden bűnt megbocsát. Ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” – Review and

Herald, 1896. szeptember 29.

 

Mai Bibliai szakasz: Máté 21

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2021&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2021&version=NT-HU

Ez a fejezet Jézus életének utolsó, megpróbáltatásait és halálát megelőző eseményeihez visz bennünket. A fejezet a Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulással kezdődik, és bevezeti azt a témát, amely a 22. fejezet 14. verséig vezet el bennünket. Jézus nyilvánosan Zakariás 9:9 Messiás Királyával azonosítja magát. A nép nagyon izgatott volt, az emberek részéről szeretet és támogatás nyilatkozott meg Jézus irányába. Ezután Jézus bemegy a templomba, mint Messiás Király, és átveszi az irányítást. Kikergeti a pénzváltókat, ugyanakkor örömmel köszönti a vakot és sántát, akiket meggyógyít. Megengedi a gyermekeknek, hogy dicsőítő hozsannát kiáltsanak. Ezek és ezekhez hasonló cselekedetek követték volna egymást, amelyek megszerettették volna Jézust a néppel, de a papok nem nézték jó szemmel, ahogy megtört a tiszteletteljes rendtartás, melyet ők alakítottak ki, és nehezményezték, hogy jól jövedelmező pénzváltó tevékenységük oda lett. Nagyon szembeötlő a nép imádatának és a vallási vezetők rosszindulatának éles kontrasztja.

Jézus elhagyja a templomot, és útban Bethánia felé elmegy egy fügefa mellett. A levelek azt hirdetik, hogy a fa tele van gyümölccsel, azonban  terméketlen. Ez olyan volt, mint az emberek szeretete és támogatása, amely gyümölcstelennek és hamisnak bizonyult, hiszen ugyanaz a tömeg egy kicsit később „feszítsd meg”-et kiáltott. Isten nem hivalkodó nyilvános dicsőítést szeretne látni, hanem személyes életünkben az igaz kegyesség csendes gyümölcseit.

Jézus a „valódi gyümölcsökre” mutat rá, szembeállítva azt a vallási vezetők véleményével, amikor megkérdőjelezték Jézus hatalmát és tekintélyét a Templomban való intézkedéseivel kapcsolatban. Jézus azzal a történettel illusztrálta ezt, amikor az egyik fiú erősen hangoztatja, hogy meg fogja tenni, amire apja utasította, de sohasem tette meg. Ezzel ellentétben a másik fiú úgy tűnik, mintha ellenszegülne apja parancsának, de megvallja bűnét, amit gyakorlati, valós eredmény, őszinte tett követ. Nemigen mutatkozik nagyszerűnek, de végül ő cselekszi meg apja akaratát.

Ezt a példázatot két másik követi, amelyekben a hitvallás és a cselekedetek ellentétben állnak egymással. Az elsőben a szőlőskert bérlői vallják azt, hogy milyen hűségesek a tulajdonoshoz, mégis megverik a gazda szolgáit, és megölik a fiát.

A menyegzői vacsora példázata zárja a fejezetet. Jézus történetében hétköznapi emberek vehettek részt a menyegzői vacsorán azon előkelő hivatalosok helyett, akik kifogásokat keresve távolmaradtak. És mégis, egyikőjük nem akarta fölvenni az ingyenes menyegzői ünnepi ruhát.

A tanítás világos: az istentisztelet külsőségei értelmetlenek, ha nem párosulnak gyakorlattal. Bűnös emberek gyakran mutatnak be hatásos istentiszteleteket, hogy a gyakorlati kegyességet helyettesítsék velük. A tanulság is egyértelmű: Isten jobban szereti a jó gyümölcsöket, mint a hivalkodó, de gyümölcstelen lombot. Törekedjünk arra, hogy mi is inkább jó gyümölcsöket teremjünk, ahelyett, hogy ugyan színvonalas, de mégis külsőséges istentiszteletekkel próbálnánk leplezni gyümölcstelenségünket. Istenünk tisztelete sokkal több kell, hogy legyen puszta szavaknál.

Stephen Bauer

302. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 7. fejezetéhez (május 16-22.).

„Napról napra minden múló percben erőt kapok a próbáimhoz, Bízva az Atya bölcs adományaiban, Nincs okom az aggodalomra vagy félelemre. Az Ő szívének szeretete mindent felülmúl, Ő adja minden nap azt, amit legjobbnak ítél. Szeretettel, a fájdalom és az öröm részeként, a fáradtságot a békével és a pihenéssel vegyítve.” (532-es ének az angol adventista énekeskönyvben)

Az imádság által szívünket és elménket folyamatosan Istenhez emelhetjük. A nap során azt veszem észre magamon, hogy segítséget kérek, hogy gondolataimat eltereljem magamról, és Isten jó akaratára figyeljek. Amikor frusztráló és bosszantó érzések árasztják el az elmémet, azt tapasztaltam, ha azonnal Istenhez fordulok segítségért, akkor eltűnnek ezek az érzések. Harcban állunk a saját elménkért. Mindvégig résen kell lennünk a gonosszal szemben. Az egyetlen módja, hogy éberek maradjunk, ha a nap során mindig Jézushoz fordulunk segítségért.

Kezdjünk minden reggelt azzal, hogy a ránk következő napot odaszánjuk Istennek és elfogadjuk az Ő tervét, amit gondol életünk felől. A munkahelyemen van egy különleges helyem, ahova elvonulok, ha úgy veszem észre, túl sokat időzöm a saját érzéseimnél. Emlékeztetem magamat, hogy arra hívtak el, hogy segítsek másokon, és szolgáljam akár a munkatársaimat is. Az ént félre kell tenni. Viszont egyedül ez nem valósítható meg. Hidd el nekem, már próbáltam! Szántszándékkal vissza kell hívnom Jézust, hogy hassa át bensőmet az Ő Lelke. Ilyenkor anélkül, hogy tudatában lennék, mi is volt a bosszúság forrása, az hirtelen eltűnik. Többé már nem saját magamon van a fókusz, hanem Jézus kezeire és lábaira összpontosítok. Ily módon ismét béke járja át a szívemet és elmémet.

Uram, taníts meg minket, hogy visszataláljunk hozzád, ha elhagyjuk a szerető jelenlétedet!

Cheri Holmes

sürgősségi osztályon dolgozó nővér, Lynden, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba