Higgyetek az Ő prófétáinak - május 18 - KEDD - Máté 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

 

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

 

Olvasmány – E.G. White Az imádság 7. fejezet 2132. nap

 

7. fejezet (3. rész) – IMA ÉS ENGEDELMESSÉG

A naponkénti kísértések szükségessé teszik az imát. – Az Istenhez való könyörgésben nyert erő az egyéni törekvéssel összekapcsolva, hogy figyelmességre és gondosságra nevelje magát, előkészít a mindennapi kötelességekre, és békességben őrzi meg a lelkületet bármi körülmények között, legyen az mégannyira próbára tevő is. A kísértések, melyeknek napjában ki vagyunk téve, szükségessé teszik az imát. Hogy Isten ereje hit által megtartson minket, óhajaink folyvást emelkedjenek csöndes fohászban segítségért, világosságért, erőért, tudásért. De a gondolkodás és ima mégsem helyettesítheti az idő lelkiismeretes, hű kihasználását. Munka és imádság – mindkettőre szükség van a keresztény jellem tökéletesítéséhez. – Bizonyságtételek 4. kötet, 459. o.

A naponkénti imádság a kudarcokat győzelemmé változtatja. – Ha Istennel naponta kommunikáló személy letér az igazság útjáról, vagy akár egy pillanatig is leveszi tekintetét Jézusról, ez nem azért következik be, mert szándékosan vétkezne, hiszen amint megérti tettének súlyát, azonnal visszatér Jézushoz, és tekintetét ismét rászegezi. Bukása miatt nem lesz kevésbé kedves Istennek, aki tudja, hogy gyermeke állandó kapcsolatban van az Üdvözítővel, és feddés esetén nem fordul el tőle, hanem jóváteszi tévedését, és győz a bűne felett. Levonja a tanulságokat, és őrködik, nehogy újból elbukjon. – Review and Herald, 1896. május 12.

 

Mai Bibliai szakasz: Máté 20

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2020&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2020&version=NT-HU

1-16. versek: Érezted már azt a kísértést, hogy halogasd a döntésedet, hogy elkötelezd magad az Úr követése mellett? Miért ne élvezhetnéd a bűn okozta örömöket (Zsid. 11:25, ApCsel 26:28) egy ideig, és majd csak az utána foglalnál állást Jézus mellett? Hát nem sokkal egyszerűbb ugyanazt a jutalmat megkapni úgy, hogy a munkában csak az utolsó órát dolgozzuk le, mintha egész nap azt csinálnánk? És valóban azok, akik életük utolsó órájában kötelezik el magukat igazán Isten és mások szolgálata mellett, ugyanazt a jutalmat kapják, az örök életet.

A döntéshozatal elhalasztásában az a nagy veszély, hogy a hosszú időn át gyakorolt szokásokat nagyon nehéz megváltoztatni. Nagyon valószínű, hogy a „halálos ágyon” történő megtérés nem lesz valódi, miután egy hosszú életen át mindig azt a döntést hoztuk, hogy „nemmel” válaszoltunk a Szentlélek hívására. Meg lehet változni ilyen gyorsan? Isten tudja, hogy igazából mi lakozik a szívben. Most van itt az üdvösség elfogadásának napja (2 Kor 6:2). „Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat” (Zsid. 10:26 - új prot. ford.).

17-19. versek: A világegyetem Teremtője előtte állt annak az eseménynek, hogy a Sátán gonosz eszközeiként felhasznált emberek kegyetlen módon kivégzik. Még rosszabb, hogy el fogja viselni mindannyiunk bűneinek roppant terhét, akik üdvözülni fogunk; és meg fogja tapasztalni az Istentől való teljes elszakadás borzalmas fájdalmát. De mindezek közepette is képes volt látni a végső diadalt és örömöt, nem csak önmagáért, hanem mindazokért is, akik híven követik tanításait.

20-24. versek: A keresztény élet lényege a mások szolgálata. A Szentírásban olyan sokszor emlegetett „agapé elve” (szeretet) az „Isten szolgálatáért és mások jólétéért történő önzetlen odaadást” jelenti.

A földi életben a megelégedettségünk egyik okozója az lehet, ha a körülöttünk lévők lelki és fizikai szükségleteit szolgálhatjuk. 1János 3:16-18 arra hív bennünket, hogy haljunk meg az önzésünknek, és éljünk másokért. Odaadni az életünket a felebarátunkért azt jelenti, hogy az életünket arra használjuk, hogy a szükségben lévőknek segítsünk (17. vers), egészen addig a pontig, hogy akár nagy személyes áldozatot is hozunk értük. Az irgalmas szamaritánus példázata (Luk 10:25-37) arra emlékeztet bennünket, hogy ki a felebarátunk és mi az igazi jelentése és megnyilvánulása az „agapé elvnek” (Krisztus példázatai 403. oldal az angolban).

A Rómabeliekhez írt levél 6. fejezete azt mondja el, hogy vagy a bűn szolgái, vagy az igaság szolgái vagyunk. Máté 6:24 arról beszél, hogy nem szolgálhatunk két úrnak. Józsué arra hív bennünket, hogy döntsük el még ma, hogy kit akarunk szolgálni (Józsué 24:15). Ha Jézus követjük, akkor készek vagyunk az Ő szolgái lenni, és másokat is szolgálni. A Megváltó a mi szerető Mesterünk.

29-34. versek: Egy friss cikk beszámol egy vakok számára készült látást helyreállító implantátumról. A mai normákhoz képest igazán látványos dolog. Amikor Jézus visszaadta a két vak látását, nem volt szüksége implantátumra, és mégis teljes volt a siker. El tudod képzelni azt az örömöt, amit ezek az emberek éreztek?

Azok számára, akik „normálisan” látunk, van egy másik csoda, amely a mienk lehet. Gondoljunk csak arra, milyen gyönyörben lesz részünk, ha minden földi „vakságunk” egyszer és mindenkorra elmúlik, megláthatjuk Megváltónkat, az egyetlent, akinek minden betegségünkre és bűnünkre van gyógyszere. Kérlek, kérlek, ne hagyd, hogy ennek a világnak a vakító sötétsége megakadályozzon abban, hogy meglásd Megváltódat! Kezdd el most az életed az Ő akaratának megfelelően rendezni! Támaszkodj teljesen Jézusra, tégy erőfeszítéseket, hogy kövesd, és Ő a mennyország örök reményével ajándékoz meg téged (János 14:1-3)

Leo Van Dolson

302. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 7. fejezetéhez (május 16-22.).

„Napról napra minden múló percben erőt kapok a próbáimhoz, Bízva az Atya bölcs adományaiban, Nincs okom az aggodalomra vagy félelemre. Az Ő szívének szeretete mindent felülmúl, Ő adja minden nap azt, amit legjobbnak ítél. Szeretettel, a fájdalom és az öröm részeként, a fáradtságot a békével és a pihenéssel vegyítve.” (532-es ének az angol adventista énekeskönyvben)

Az imádság által szívünket és elménket folyamatosan Istenhez emelhetjük. A nap során azt veszem észre magamon, hogy segítséget kérek, hogy gondolataimat eltereljem magamról, és Isten jó akaratára figyeljek. Amikor frusztráló és bosszantó érzések árasztják el az elmémet, azt tapasztaltam, ha azonnal Istenhez fordulok segítségért, akkor eltűnnek ezek az érzések. Harcban állunk a saját elménkért. Mindvégig résen kell lennünk a gonosszal szemben. Az egyetlen módja, hogy éberek maradjunk, ha a nap során mindig Jézushoz fordulunk segítségért.

Kezdjünk minden reggelt azzal, hogy a ránk következő napot odaszánjuk Istennek és elfogadjuk az Ő tervét, amit gondol életünk felől. A munkahelyemen van egy különleges helyem, ahova elvonulok, ha úgy veszem észre, túl sokat időzöm a saját érzéseimnél. Emlékeztetem magamat, hogy arra hívtak el, hogy segítsek másokon, és szolgáljam akár a munkatársaimat is. Az ént félre kell tenni. Viszont egyedül ez nem valósítható meg. Hidd el nekem, már próbáltam! Szántszándékkal vissza kell hívnom Jézust, hogy hassa át bensőmet az Ő Lelke. Ilyenkor anélkül, hogy tudatában lennék, mi is volt a bosszúság forrása, az hirtelen eltűnik. Többé már nem saját magamon van a fókusz, hanem Jézus kezeire és lábaira összpontosítok. Ily módon ismét béke járja át a szívemet és elmémet.

Uram, taníts meg minket, hogy visszataláljunk hozzád, ha elhagyjuk a szerető jelenlétedet!

Cheri Holmes

sürgősségi osztályon dolgozó nővér, Lynden, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba