Higgyetek az Ő prófétáinak - május 17 - HÉTFŐ - Máté 19

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

 

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

 

Olvasmány – E.G. White Az imádság 7. fejezet 2131. nap

 

7. fejezet (2. rész) – IMA ÉS ENGEDELMESSÉG

Az ima a menny terve a bűn elleni harc sikeréért. – Vannak sokan, akik igyekszenek Isten törvényének engedelmeskedni, de csak kevés békét és örömet élveznek. Ez a hiányuk onnan ered, hogy a hitet nem gyakorolják. Életük sivár, mintha kiszáradt pusztaságban járnának. Keveset igényelnek, holott sokat kívánhatnának, mivel Isten ígéretei korlátlanok. Ilyen hívők nem nyújtanak helyes képet a megszentelt életről, mely az igazság iránti engedelmesség által érhető el. Az Úr kívánsága, hogy valamennyi gyermeke boldog, elégedett és engedelmes legyen. A hívők ezeket az áldásokat akkor nyerik el, ha hitüket gyakorolják. Hit által kiegyenlíthető a jellem minden fogyatékossága; megtisztítható minden foltja, helyrehozható minden hibája; fejleszthető minden jó vonása.

Az ima a menny elrendelt eszköze, hogy a bűn ellen sikeresen küzdjünk és keresztény jellemet fejlesszünk. Az isteni befolyások, melyek válaszként imáinkra hatásukat éreztetik, véghezviszik a kérelmező lelkében mindazt, amiért Istenhez könyörög. Kérhetjük bűneink bocsánatát, a Szentlelket; kérhetünk Krisztushoz hasonló lelkületet, bölcsességet és erőt, hogy művét munkálhassuk; kérhetünk minden általa megígért adományt, mert ígérete így szól: „Kérjetek és megadatik néktek!” – Az apostolok története, 563–564. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Máté 19

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2019&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2019&version=NT-HU

1-10. vers: Egy férfi és felsége közötti házassági egységet Isten egy egész életre kiterjedő elkötelezettségnek szánta. Ha egy házaspár istenfélő életet él, soha nem lesz szükségük a válásra. Minden kettejük közötti problémára megoldást találnak, ha Jézus tanításait követik. Az ember bűnös természete miatt azonban Isten a paráznaság esetében engedélyt ad a válásra. De még ilyen körülmények között is gyakran jobb választás a kibékülés (1Móz 1:27; 2:24; 5Móz 24:1-4). 

Felmerülhet viszont a kérdés: a paráznaságra nem a megkövezés volt a büntetés? Gyakorlatilag igen, de Isten törvényei kegyelemmel vannak körülvéve, és a megkövezés általi büntetést nagyon ritkán vagy szinte egyáltalán nem gyakorolták. A megkövezés lehetősége a paráznaság bűnének komolyságát hangsúlyozta, de a bűnösség bizonyításának a feltételei majdnem lehetetlenné tették ezt a büntetést törvényesen kiszabni (3Móz 20:10; 4Móz 5:11-31; 5Móz 17:6; 19:15; 22:13-30; Zsolt 51; Hós 1:2-3; Jn 8:1-11; Zsid 10:28). A Misna szerint a halálos büntetést csak a 23 bíróból álló Szanhedrin ítélete után lehetett végrehajtani, és négyféle halálbüntetés jöhetett számításba” (Louis Jacobs: The Jewish Religion [A zsidó vallás], 66. oldal. „Halálos büntetés” címszó)  

11-12. vers: Egyes keresztények úgy döntenek, hogy egyedülálló életet élnek azért, hogy úgy szolgálják Istent, hiszen így nem akadályozza őket a család és a házastárs iránti kötelesség. Azok számára, akik el tudnak képzelni maguknak egy ilyen életformát, egyedi lehetőségek adódhatnak arra, hogy másoknak szolgáljanak. Azoknak, akik nem tudnának így élni, ott van a házasság intézménye (1Kor 7:1-7).

13-15. vers: A kisgyermekek és csecsemők ártatlansága olyan, hogy ott lesznek a mennyben még akkor is, ha a szüleik nem. Akkor, amikor „újjá születünk” és „Isten gyermekévé” leszünk a Szentlélek munkája által, megkapjuk az igazság folt nélküli ruháját (Jer 31:15-17; Mt 2:18; Szemelvények Ellen G. White írásaiból. Budapest, 2000, Advent Kiadó. 2. kötet, 241. oldal).

16-22. vers: A Jézus előtt térdet hajtó gazdag ifjú a legfontosabb kérdést tette fel (Mk 10:17-21). Sok mai keresztény hite szerint, Jézusnak egyszerűen így kellett volna válaszolnia: „higgy, csak higgy és üdvözülsz”. Ehelyett azonban Jézus szánalommal tekintett rá és azt mondta, hogy tartsa meg a parancsolatokat, adja el mindenét, amije van, adja a szegényeknek, jöjjön és kövesse Őt.

Ha csak egyszerűen hiszünk Jézusban, az még nem ment meg bennünket. A hitünknek olyannak kell lennie, ami arra késztet, hogy a legfőbb prioritásunk az legyen, hogy Istent szolgáljuk. Az egyik legfontosabb és legkézenfekvőbb módja annak, hogy Őt szolgáljuk az, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel – idő, képesség, pénz – az evangéliumot terjesszük, és mások szükségleteit szolgáljunk (lásd Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 420-422. oldal).   

23-30. vers: Ha a gazdagok kényelmet és kielégülést találnak a földi életben, nehezükre esik feladni azt, amijük van azért, hogy kövessék Jézust. A gazdagsághoz társul az a kötelesség, hogy megosszák és nagylelkűen adjanak belőle másoknak is. Minden Istené, mi csak ideiglenes gondnokok vagyunk. Mint Isten tárházának a sáfárai azzal az ünnepélyes felelősséggel lettünk felruházva, hogy használjuk azt, amink van mások szolgálatára, legyen az kevés vagy sok. Ha saját nyereségünkre és élvezeteinkre használjuk azt, amink van, megfosztunk másokat Isten nagylelkűségének áldásaitól. 

Leo Van Dolson

302. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 7. fejezetéhez (május 16-22.).

„Napról napra minden múló percben erőt kapok a próbáimhoz, Bízva az Atya bölcs adományaiban, Nincs okom az aggodalomra vagy félelemre. Az Ő szívének szeretete mindent felülmúl, Ő adja minden nap azt, amit legjobbnak ítél. Szeretettel, a fájdalom és az öröm részeként, a fáradtságot a békével és a pihenéssel vegyítve.” (532-es ének az angol adventista énekeskönyvben)

Az imádság által szívünket és elménket folyamatosan Istenhez emelhetjük. A nap során azt veszem észre magamon, hogy segítséget kérek, hogy gondolataimat eltereljem magamról, és Isten jó akaratára figyeljek. Amikor frusztráló és bosszantó érzések árasztják el az elmémet, azt tapasztaltam, ha azonnal Istenhez fordulok segítségért, akkor eltűnnek ezek az érzések. Harcban állunk a saját elménkért. Mindvégig résen kell lennünk a gonosszal szemben. Az egyetlen módja, hogy éberek maradjunk, ha a nap során mindig Jézushoz fordulunk segítségért.

Kezdjünk minden reggelt azzal, hogy a ránk következő napot odaszánjuk Istennek és elfogadjuk az Ő tervét, amit gondol életünk felől. A munkahelyemen van egy különleges helyem, ahova elvonulok, ha úgy veszem észre, túl sokat időzöm a saját érzéseimnél. Emlékeztetem magamat, hogy arra hívtak el, hogy segítsek másokon, és szolgáljam akár a munkatársaimat is. Az ént félre kell tenni. Viszont egyedül ez nem valósítható meg. Hidd el nekem, már próbáltam! Szántszándékkal vissza kell hívnom Jézust, hogy hassa át bensőmet az Ő Lelke. Ilyenkor anélkül, hogy tudatában lennék, mi is volt a bosszúság forrása, az hirtelen eltűnik. Többé már nem saját magamon van a fókusz, hanem Jézus kezeire és lábaira összpontosítok. Ily módon ismét béke járja át a szívemet és elmémet.

Uram, taníts meg minket, hogy visszataláljunk hozzád, ha elhagyjuk a szerető jelenlétedet!

Cheri Holmes

sürgősségi osztályon dolgozó nővér, Lynden, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba