Higgyetek az Ő prófétáinak - május 8 - SZOMBAT - Máté 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

 

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 5. fejezet 2122. nap

 

5. fejezet (7. rész) – ISTEN IMÁRA VONATKOZÓ ÍGÉRETEI

Ima folytán erőt nyerünk a győzelemhez. – Fel kell öltenünk Istenünk minden fegyverét, és minden pillanatban felkészülten kell állnunk a harcra a sötétség hatalmasságaival. Ha kísértések és megpróbáltatások jönnek ránk, járuljunk Istenhez, és küzdjünk Ővele imában. Isten nem enged minket üresen távozni, hanem kegyelmet és erőt ad, hogy győzhessünk, és az ellenség hatalmát megtörjük. – Tapasztalatok és látomások, 46. o.

A kapott áldások egyenes arányban vannak hitünkkel. – El ne mulasszátok összhangba hozni könyörgéseitekkel életeteket, hogy elnyerhessétek a kért áldásokat. Ne hagyjátok meggyöngülni hiteteket, mert az elnyert áldás a hittel arányos. „Legyen a ti hitetek szerint.” „Bármit kértek bizalommal, megkapjátok.” (Mt 9:29; 21:22) Imádkozzatok, higgyetek, örvendezzetek! Énekeljetek dicséretet Istennek, hisz meghallgatja imáitokat. Fogjátok szaván az Urat. „Hűséges, aki az ígéreteket tette.” (Zsid 10:23) Egyetlen őszinte, buzgó kérés sem vész kárba. Az út nyitva, a folyam ömlik. Gyógyító ereje van; az élet, egészség és üdvösség üdítő áramlatait önti. – Bizonyságtételek 7. kötet, 274. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Máté 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2010&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2010&version=NT-HU

Volt már veled úgy, hogy várakozással tekintettél egy olyan út elé, ahol kis székeken ülve, síneken felkaptatva jutsz a magasba, hogy onnan éles kanyarok közt zuhanj újra lefelé? Ezt nevezik hullámvasútnak. Még mindig emlékszem az első ilyen élményemre gyerekkoromból. Sorban álltam és vártam, hogy én következzek. Izgatott voltam és egy kicsit ideges. Az izgalom érzelmi hulláma azonban sokkal erősebb volt a féleleménél. A félelem csak később jött.

Emlékszem, hogyan szálltunk be, hogyan csatoltak be minket, hogyan indultunk el felfelé, egyre magasabbra és magasabbra. A végén olyan magasan voltunk, hogy úgy éreztem, meg tudom érinteni az eget. Be kell vallanom, abban a pillanatban azt kívántam, hogy valaki állítsa le a menetet és vigyen vissza engem a földre. De úgy látszott, senkit nem érdekeltem. Sosem fogom elfelejteni, ahogyan elöntött a félelem, mikor lefelé száguldottunk. Úgy tűnt, bele fogunk ütközni a földbe.

Jézus tanítványai valami hasonlót éhettek át. Lelkileg egyre magasabbra és magasabbra jutottak. Különleges feladatokhoz kaptak megbízást és erőt: betegek meggyógyításához, leprások megtisztításához, halottak feltámasztásához és démonok kiűzéséhez (8. vers). És akkor, hirtelen azt közölte velük Jézus, hogy nem mindig lesz azonban ez így. Üldöztetés vár rájuk, meg fogják verni őket, ki fogják őket űzni a zsinagógákból, a saját rokonaik fogják őket üldözni (16. vers).

Mikor ma a kereszténységről beszélünk, hajlamosak vagyunk Jézus követésének fontosságát lebecsülni. Gyakran beszélünk a keresztény élettel járó számos áldásról, szólunk a végső jutalomról: a mennyről. Jézus ezen üzenete azonban más jellegű. Azt mondta, hogy a keresztény élet nem csak egy gyönyörű és örömteli utazás, hanem olyan, mint a fent említett menet a hullámvasúton, és mint a tanítványok élete. Lehet, hogy először izgatottak vagyunk, de azután jön a félelem, amikor fájdalmakon és szenvedéseken megyünk át. Utálhatnak és üldözhetnek, de néha ezt jelenti a keresztet hordozni és Jézust követni (38. vers).

Akkor viszont miért készek mégis a keresztények Jézusért szenvedni? A válasz a mi iránta való szeretetünk – mert Ő előbb szeretett minket (1Jn 4:19). Jézus igazi követői a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretik Őt (37. vers).

Oleg Kostyuk 

300. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 5. fejezetéhez (május 2-8.).

Érezted már valaha, hogy Isten több millió kilométer messzire van tőled, és az imáid mintha visszapattannának a mennyezetről? Én is éreztem már, hogy Istent bizonyára más, sürgősebb imák kötik le, és az enyémnek egy kicsit várnia kell. De figyelj csak ide! Szeretem azt a szóképet, amit ez a fejezet ír le: Krisztus az összekötő kapocs Isten és ember között, emberi karjával átöleli a bukott emberiséget, isteni karjával megragadja a mindenható trónját. Milyen hatalmas ígéret az Ő folytonos szeretetéről és erejéről! Megnyugtató tudni, hogy Jézus velem van, hall engem, és folytatja szolgálatát a nevemben. Jó tudni, hogy megérti, milyen embernek lenni, és hogy együtt erez velünk a küzdelmeinkben. És mégis, mivel legyőzte a bűnt, előkészíti az utat nekünk, amelyet az isteni kegyelem és gyógyulás jellemez. Ahogy egyre jobban elmerülünk a vele való kapcsolatunkban, rá fogunk jönni, hogy Ő méltó a bizalmunkra. Megválaszolja imáinkat a megfelelő időben és úgy, ahogy számunkra a legjobb. Kezdem érteni a békét, amely abból ered, hogy tudjuk, hogy Istent érdekli a mi jólétünk. Értékes ígéret, hogy tudhatjuk, Ő nem rejtőzik el előlünk, és hogy rá fog találni az, aki Őt keresi imában… És Ő valóban egy nagyértékű gyöngy!

Jane Cvancara Wendt

Egészségügyi Szolgálatok, Glendale, Arizona, USA

Fordította Gősi Csaba