Higgyetek az Ő prófétáinak - november 1 - VASÁRNAP - 1 Tesszalónika 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 31. fejezet 2293. nap

31. fejezet  – KÉRJÜNK, HOGY ADHASSUNK! (2. rész)

Így kell a tanítványoknak is Isten áldásáért könyörögniük. A sokaság táplálásával és a mennyei kenyérről szóló prédikációjával Krisztus feltárta, hogy nekik mint képviselőinek mi a feladatuk. Az élet kenyerét kell adniuk az embereknek. Ő, aki megszabta munkájukat, tudta, hogy hitük sokszor próbára lesz téve. Gyakran kerülnek váratlan helyzetekbe, és felismerik emberi mivoltuk fogyatékosságait. Kifosztottnak és tehetetlennek érzik magukat, amikor az élet kenyerére éhező emberek fordulnak hozzájuk. Lelki táplálékhoz kell jutniuk, különben nem lesz mit adniuk. Egyetlen lelket sem kell elküldeniük éhesen; hiszen Krisztus elvezette őket a forráshoz, amelyből meríthetnek.

A mi emberünk sem küldte el barátját, pedig szokatlan időben – éjfélkor – jött hozzá vendégségbe. Nem volt mivel megkínálnia, de elment ahhoz, akinek volt élelme, és addig könyörgött, mígnem szomszédja ki nem elégítette szükségletét. Vajon Isten, aki elküldte szolgáit, hogy táplálják az éhezőket, ne elégítené ki övéi szükségleteit?

A példázatbeli önző szomszéd nem tükrözi Isten jellemét. A tanulságot nem az összehasonlításból, hanem a szembeállításból vonjuk le. Az önző ember enged a zaklatásnak, hogy megszabaduljon a zaklatástól. Isten azonban örömmel ad. Tele van szánalommal, és vágyik teljesíteni a hittel hozzá fordulók kéréseit. Ad nekünk, hogy szolgálhassunk másoknak, és így hozzá hasonlítsunk.

Krisztus mondja: „Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”

A Megváltó így folytatja: „Melyik atya pedig az közületek, akitől fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? Vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ád-é néki? Avagy ha tojást kér, vajon skorpiót ád-é néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik tőle kérik.”

Krisztus, hogy Isten iránti bizalmunkat erősítse, arra tanít, hogy új néven szólítsuk meg Istent. Olyan néven, amely az emberi szív legdrágább kapcsolataival fonódik egybe. Abban a kiváltságban részesít, hogy a végtelen Istent Atyánknak szólíthatjuk. Ez a név, ha neki és róla mondjuk, iránta érzett szeretetünk és bizalmunk jele, velünk való kapcsolatának és törődésének záloga. Az Atya szívesen hallja e nevet, ha segítségét és áldását kérve mondjuk. Azt akarja, hogy bátran szólítsuk Atyánknak, és szokjuk meg ezt a megszólítást. Ezért Krisztus újra meg újra elismételte.

Isten úgy tekint ránk, mint gyermekeire. Kiemelt a felszínes világból; kiválasztott, hogy a királyi család tagjai, a mennyei király fiai és leányai legyünk. Arra kér, hogy bízzunk benne jobban, mint a gyermek földi atyjában. A szülők szeretik gyermekeiket, de Isten szeretete nagyobb és mélyebb az emberi szeretetnél. Isten szeretete végtelen. Ha a földi szülők tudják, hogyan adjanak jó ajándékot gyermekeiknek, mennyivel inkább ad mennyei Atyánk Szentlelket azoknak, akik kérnek Tőle.

Az imáról adott krisztusi tanítást alaposan át kell gondolnunk. Az ima mennyei tudomány. Krisztus példázata olyan elveket tár fel, amelyeket mindenkinek meg kell értenie. Megmutatja, hogy milyen az igazi imádkozó lelkület. Arra tanít, hogy kéréseinket kitartóan hozzuk Isten elé, és arról biztosít, hogy Isten hallja és meghallgatja az imát.

 

Mai Bibliai szakasz: 1 Tesszalónika 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tesszalonika%205&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Thesszalonika%205&version=NT-HU

1Thesszalonika 5:1-11-ben még mindig a második advent a fő téma, de a fókusz eltolódik. Itt Pál nem annyira Jézus visszajövetelének a részleteit tisztázza, hanem a folyamatos készenlét szükségletét az utolsó ítélet fényében. Ahol Isten ítél, ott megtalálható az ítélet pozitív és negatív oldala egyaránt. Az ítélet két oldala nyilvánvaló az 1Thessz 5-ben, ahol egy sor ellentétpárt találunk, úgymint: sötétség/világosság, éjszaka/nappal, részeg/ józan (4-8. vers).

A második adventre való felkészülés arról szól, hogy jelentős időt töltünk Isten Igéjének tanulmányozásával (5:1-5). Nagyon sok dolog akadályoz ebben bennünket manapság a kimerítő munkától az e-maileken, a szórakozáson egészen a hangulatjavítók bőségzavaráig. Pál arra hív, hogy tegyük Isten Igéjét az első helyre életünkben, és akkor nem lepnek majd meg az események, bármennyire váratlan időpontban érkezzenek is.   

Pál egy tizenhét tételből álló tanács sorozattal fejezi be a Thesszalonikai első levelet (12-22. vers), amit egy záró ima követ (23-24. vers). Az 1Thess 5:12-22 tizenhét tanácsát két csoportra lehet osztani: 1) tanácsok a helyi gyülekezet szolgálataihoz (12-15) és 2) tanácsok az általános keresztényi élethez (16-22. vers). Ezt a természetes felosztást a szöveg nyelvtana is jelzi. Az első kilenc tanács (12-15) igével kezdődik, és a szolgálatra összpontosít. A második nyolc tanács igével fejeződik be, és a személyes életre összpontosít.    

A záró imában (23-24) Pál összefoglalja levele fő témáját, hogy a thesszalonikai hívek növekedjenek a megszentelődésben és a szentségben egészen Jézus második eljöveteléig. Ez a növekedés sarkalatos pont marad, hiszen ennek folytatódnia kell a mai a helyi gyülekezetekben szerte a világon. 

Jon Paulien

327. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 31. fejezetéhez (október 31 – november 6.).

Természetünktől fogva önzőek vagyunk. Attól kezdve, hogy megszületünk, egészen addig, amíg Jézus elváltoztatja a szívünket, minden arról szól, hogy „én” és „az enyém”. Isten azonban magasabb minőségre hív minket. Olyan életstílusra hív el minket, ami teljesen szembemegy a világ mintájával.

Az emberek szerint, ha sikerre vágysz, mindig törekedj arra, hogy első legyél. Jézus szerint „a királyságomban az utolsók lesznek az elsők”. (Lásd Máté 20:16) Az emberek szerint, ha naggyá akarsz válni a világban, tarts meg, amit csak tudsz, magadnak. Jézus szerint, ha el akarsz jutni a királyságba, amit csak tudsz, adj oda másoknak. (Lásd Lukács 6:38)

Amikor Isten szavát tanulmányozzuk, azt fedezzük fel, hogy a „szeretet törvénye” valójában Isten uralkodásának az alapja. „Isten arra vágyik, hogy valamennyi teremtménye a szeretet szolgálatába álljon”, és ezt a szeretetet nem csak Ő maga felé szeretné, hanem egymás iránt is. Valójában az Isten iránti szeretetünket azzal mutatjuk ki, ahogyan szeretjük egymást és ahogyan bánunk egymással. És ennek a szeretetnek tükröződnie kell az imádságainkban is. Az imaéletünknek nem csak saját magunkról vagy a saját önző érdekeinkről kell szólnia. Mások javára kell irányulnia, a test hasznára, az elveszettek üdvösségére.

Ahogy tehát ennek a szép áhítatnak a végéhez közeledünk, vizsgáljuk meg a szívünket és kérdezzük meg: mi az indítékunk az imádságunk mögött? Természetesen a legelső vágyunk az kell legyen, hogy minél többet kapjunk Jézusból, hogy egyre jobban ismerjük meg Őt, és szeressük Őt. De ne álljunk meg itt. Kérdezzük meg, hogy mit adhatunk. Legyünk az Ő földi közbenjárói, kitöltvén az űrt a szükségben lévő világ felé.

Melody Mason

A Daring to Ask for More: Divine Keys to Answered Prayer c. könyv szerzője

Fordította Gősi Csaba