Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 37 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2037&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2037&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten, aki érdekünkben uralkodik. A frigyláda Isten trónja, Isten kegyelmi széke. A szent sátor talán egyik legnagyobb odafigyeléssel készített darabja ez, hisz a Tízparancsolatot tartalmazza, ezzel azt kifejezve, hogy Isten uralmának alapja a tíz törvény. A frigyládában található még a manna, az Egyiptomból való kijövetel utáni vándorlásra való emlékezés céljából és Áron vesszeje, mely néhány lázadozó számára bizonyítékként utal, hogy Isten az, aki a Főpapot kiválasztja. A frigyládának van nekitámasztva a Tóratekercs kifejezve ezzel a Tízparancsolat mindenek felettiségét.
2. Isten szava olyan, mint a kenyér. A szent kenyerek asztala Isten Igéjét jelképezi. Az Ószövetség emberei elsősorban a Tórára gondoltak. Az Újszövetség emberei az egész Szentírásra, a testté lett Igére, Jézusra.
3. Isten Szentleke nélkülözhetetlen életünkben. Kenyér (Isten Igéje nélkül nem élhetünk, viszont Isten Igéjét a Szentlélek világosítja meg nekünk, érteti meg velünk. A gyertyatartó Isten Szentlelkét jelképezi. Isten Szentlelke vezet bűnbánatra, megtérésre, Ő ad erőt a szent életre, Ő ad lelki ajándékokat a gyülekezetben, amelyek nélkül a gyülekezet működésképtelen lenne.
4. Az ima Isten ajándéka. A füstölő oltáron nem állatokat, hanem tömjént áldoztak. Ez az ima jelképe volt. Az Ószövetség embere a felszálló illattal kerülhetett közel Istenéhez. Az Újszövetség embere imával a nap bármelyik időpontjában közvetlen kapcsolatba kerülhet Istennel.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 10. fejezet
10. fejezet – Módszerek (8. rész)
Hívjatok embereket magatokhoz a Biblia tanulmányozására!
Hívjátok meg szomszédaitokat magatokhoz, és olvassatok velük együtt a drága Bibliából és annak az igazságait magyarázzátok könyvekből. Hívjátok el őket közös éneklésre és dicséretre. E kicsiny gyülekezésekben Krisztus maga is jelen lesz, miként megígérte, és szíveket fog megérinteni az ő kegyelme. (The Ministry of Healing, 152–153.)
Efézusi tartózkodása idején Apollós „kezdett nagy bátorsággal szólni a zsinagógában”. Akvila és Priszcilla is a hallgatók között volt, akik miután megértették, hogy Apollós még nem vette be az evangélium teljes világosságát, „maguk mellé vették őt, és nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útját”. Tanításuk révén a Szentírás világosabb megértésére jutott el, és a keresztény hit egyik legrátermettebb védelmezője lett belőle. (The Acts of the Apostles, 270.)
Legyetek barátságosak!
Mindenkinek mondom, akik Krisztussal együtt munkálkodnak, hogy valahol bebocsátást nyertek az emberekhez, a családi tűzhelyhez, használjátok ki az alkalmat. Vegyétek elő Bibliátokat, és nyissátok meg előttük nagyszerű igazságait. Sikeretek nem annyira ismereteiteken és képességeiteken, mint inkább azon fog múlni, hogy hogyan találtok utat a szívükhöz. Barátságosságot tanúsítva és közel kerülve az emberekhez könnyebben eltéríthetitek gondolataik folyását, mint akármilyen nagy szónoklattal. Krisztus bemutatása a családokban, a tűzhely mellett, illetve házanként kis csoportokban gyakran nagyobb sikerrel kecsegtet a lelkek megnyerésében Jézus számára, mint a szabadtéren, de akár a nagy termekben vagy a templomokban sokaság előtt elmondott szónoklatok. (Gospel Workers, 193.)
Krisztus példáját - hogy összekapcsolta a saját és az emberiség érdekeit - követniük kell mindazoknak, akik igéjét hirdetik és elfogadták kegyelmének evangéliumát. Nem szükséges lemondanunk a társasági kapcsolatokról. Nem kell másoktól elkülönülnünk. Úgy közelíthetünk meg bármilyen rendű embert, ha ott keressük fel, ahol van. Az emberek ritkán keresnek fel bennünket önszántukból. Az isteni igazság nemcsak szószékről érintheti az emberi szíveket. Van egy másik munkaterület is, lehet, hogy szerényebb, de ugyanolyan ígéretes. Ez az alacsony sorsúak otthona, a gazdagok palotája, a vendégszeretők asztala és az ártatlan társas örömet nyújtó összejövetelek helye. (The Desire of Ages, 152.)
Krisztus nem zárkózott be, és azzal, hogy e tekintetben is távol állt az ő merev szabályaiktól, különösen sértette a farizeusokat. A vallás területét Jézus szerint a kizárólagosság magas falai vették körül, mintha az túlságosan is szent dolog lett volna a mindennapi élethez képest. Ő ledöntötte ezeket a válaszfalakat. Az emberekkel való érintkezései során soha nem kérdezte: Milyen hitvallású vagy? Melyik egyházhoz tartozol? Segítő hatalmát mindenki irányában gyakorolta, aki segítségre szorult. Mennyei jelleme megbizonyítására ő nem egy remete cellájába zárkózott be, hanem buzgón fáradozott az emberiségért. Emlékezetébe véste azt az elvet, hogy a Biblia vallása nem a test sanyargatásából áll. Azt tanította, hogy a tiszta és foltmentes vallás nem csak meghatározott időre és alkalmakra vonatkozik. Mindig és mindenütt szeretetteljes érdeklődést tanúsított az emberek iránt, és a derűs kegyesség világosságát árasztotta önmaga körül. (The Desire of Ages, 86.)
Szembement az előítéletekkel és elfogadta e megvetettek vendégszeretetét. Házaikban aludt, asztaluknál étkezett velük együtt – elfogyasztva az ő kezük által készített és felszolgált ételt –, utcáikon tanított, és a legmesszemenőbbekig nyájasan és udvariasan viselkedett velük. (The Desire of Ages, 193.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.779/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 10. fejezetének 2-ik részéhez (április 10-16.).
A férjemet és engem jó néhány éven át nagyon aggasztott, hogy számos olyan gyülekezeti tag, aki a nyilvános evangelizációs sorozatot követően újonnan keresztelkedett meg, rövid időn belül elmaradt a gyülekezet látogatásától. A hiba nem az evangelizátorokat terheli, akik az evangélium igazságát megnyerő módon mutatják be. A probléma inkább az, hogy sokan támogató közösség nélkül maradnak, miután többé már nem járnak azokra a kikapcsolódást jelentő alkalmakra, amelyek az életük részét képezték, mielőtt elfogadták Jézust, mint Urukat, illetve hogy azok a csoportok, amelyek korábban örömmel fogadták őket, végül kiközösítik őket.
Néhány évvel ezelőtt elkezdtünk segítő támogatást nyújtani ezeknek az értékes új tagoknak, és meghívtuk őket péntek esténként egy leveses vacsorára és közös Biblia-tanulmányozásra. A pandémia alatt áttértünk arra, hogy a szabadban tartsuk meg ezeket, maszkkal és távolságtartással. Ahelyett, hogy együtt ettünk volna, elküldtem a leveseket az otthonaikba mindenkinek külön-külön tárolóedényben. Amikor az időjárás túl hidegre fordult, beköltöztünk a gyülekezeti társalgóba, ahol továbbra is megtarthattuk a távolságot és a maszkviselést.
Mára a csoportunk egy rendkívül összetett közösséggé vált, amely olyan barátokból áll, akik együtt tanulmányozzák a Bibliát, együtt imádkoznak és élvezik egymás társaságát. Minden évben felhívjuk vagy megkeressük azokat, akik a legutóbbi evangelizációs sorozatot követően keresztelkedtek meg, és meghívjuk őket, hogy csatlakozzanak hozzánk a heti összejövetelünkön. Nemcsak hogy gazdagabbá válunk a Biblia tanulmányozása által, de megtanuljuk „egymás terhét hordozni”, miközben megosztjuk egymással az élettapasztalatainkat.
Cindy Tutsch
Nyugalmazott igazgatóhelyettes, Ellen G. White Hagyaték
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlés