2022. április 3., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 3 - VASÁRNAP - 2 Mózes 30

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 30 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2030&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2030&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Isten számára az imáink olyanok, mint a jóillat. Az aranyoltár (illatáldozat oltára) az imát jelképezi. A szentélyben helyezték el a kárpit előtt, amely elválasztotta a Szentélyt a Szentek szentjétől, ahol Isten királyiszéke, a frigyláda volt található. Annak ellenére, hogy az ember nem mehetett be Istenhez a Szentek szentjébe, az imáik bejutottak, éppúgy, mit ahogy az oltárról terjedő illatos füst is bement a Szentek szentjébe.

2.    Isten előtt mindenki egyenértékű. Bár igazságtalannak tűnhet, hogy a szegények és a gazdagok egyforma adót fizettek a Szentély számára, Isten ezzel azt akarta üzenni, hogy Ő mindenkit egyformán értékel és szeret. És azt is, hogy mindenkiért a legmagasabb összeget fizette, egyetlen Fiának drága életét.

3.    A Szentély az Istenhez vezető és a Vele járt út. A Szentély az Istenhez vezető utat és az Istennel élt életet mutatja be. Aki belépett a Szentély pitvarába, először az égőáldozati oltárral találkozott, azután a medencével. Az Istenhez vezető úton is a bűnös először Jézus Krisztussal és az Ő keresztáldozatával találkozik, utána következik a víz, a keresztség, a szövetségkötés. A Szentélyben a kenyerek asztala Isten Igéjét jelképezi, az aranyoltár az imádságot, a gyertyatartó pedig a Szetlelket. Ezek tulajdonképpen a keresztényi élet összetevői.

4.    Isten az olajjal való felkenéssel segít megkülönböztetni a Vele és szolgálatával kapcsolatos dolgokat és embereket. Az olajjal való felkenéssel jelezték azt, hogy mi szent. A szent azt jelenti, hogy valami Isten számára van félretéve, illetve elkülönítve. Így szentek voltak a papok, a Szentély és annak berendezései. Ezeket nem lehetett másra használni, de még a felkenésre készített olajat és az illatáldozat illatszereit sem.      

5.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki egy ima meghallgató Isten; aki egyszer végleg eltörli a bűnt a világból; aki tiszta, és elvárja, hogy azok is tiszták legyenek, akik Őt képviselik.              

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 10. fejezet

10. fejezet – Módszerek (1. rész)

Házról házra

A nyilvános munkával egyenlő fontossággal bír a házanként végzett szolgálat az otthonokban. A nagyvárosokban több embercsoportot nem lehet elérni a nyilvános összejövetelekkel. Fel kell kutatni őket, ahogy a pásztor megy az elveszett bárány után. Gondos, egyéni erőfeszítésre van szükség az érdekükben. Amikor elhanyagoljuk a személyes munkát, nagyon sok lehetőséget vesztegetünk el, amiket ha kihasználnánk, az a művet határozottan előrelendítené. (Testimonies, IX, 111.)

Szükség van a tettekre és az együtt érző szavakra. Krisztus az üzenet átadását szeretettel és jóakarattal vezette be. Járjanak e munkások házról házra, segítséget nyújtva ott, ahol az szükséges; amint arra alkalom kínálkozik, mondják el a kereszt történetét. Az Üdvözítő legyen társalgásaik tárgya. Nem kell időzniük a tanításokon, beszéljenek csak Jézus művéről és áldozatáról. Emeljék magasba az ő igazságosságát, nyilatkoztassák ki tulajdon életük által az ő tisztaságát. (Testimonies, VII, 228.)

Isten nincs tekintettel az emberek személyére. Alázatos és odaszentelt keresztényeket fog felhasználni, még ha nem is részesültek olyan alapos oktatásban, mint némelyek. Álljanak be az ilyenek az ő szolgálatába, végezzék a házról házra való munkát. A családi tűzhely mellett, ha alázatosak, tapintatosak és istenfélők lesznek, jobban meg tudnak felelni egy család valódi szükségleteinek, mint ahogy egy felszentelt lelkész tenné. (Testimonies, VII, 21.)

Gyülekezetünk tagjai részéről több házról házra végzett munkára volna szükség, Biblia-tanulmányokkal és könyvek osztogatásával. (Testimonies, IX, 127.)

Azok, akik részt vesznek a házról házra végzett munkában, számos területen találnak alkalmat mások szolgálatára. Imádkozzanak a betegekért, és tegyenek meg mindent, ami erejükből telik, szenvedéseik könnyítésére. Munkálkodjanak az alacsony sorban levőkért, a szegényekért és az elnyomottakért. Imádkoznunk kell az elhagyatottakért, velük és értük, akiknek nincs akaraterejük a szenvedély által megrontott étvágyuk legyőzésére. Buzgó és állhatatos erőfeszítéseket kell tennünk azok megmentésére, akik szívében érdeklődés ébredt. Sokakat csak az önzetlen jóság tetteivel lehetséges megszólítani. Előbb testi szükségleteiket kell enyhíteni. Amikor majd látják önzetlen szeretetünk bizonyítékát, könnyebb lesz nekik hinni Krisztus szeretetében. (Testimonies, VI, 83–84.)

Járjanak a munkások házról házra, nyissák meg a Bibliát az embereknek, adják körbe a cikkeket, szóljanak másoknak is arról a világosságról, amely saját lelküknek áldást nyújtott. (Testimonies, IX, 123.)

Üdvözítőnk házról házra járt, gyógyította a betegeket, vigasztalta a gyászolókat, enyhet adott a megszomorítottaknak, békességet szólt a vigasztalanoknak. Karjába vette a kisgyermekeket és megáldotta őket, a reménység és a vigasztalás szavait szólta a megfáradt anyáknak. Kifogyhatatlan gyengédséggel és kedvességgel állt az emberi lesújtottság és bánat minden formája mellé. Nem önmagának, hanem másokért munkálkodott. Mindeneknek szolgája volt. Az ő eledele és itala volt, ha reményt és erőt nyújthatott mindenkinek, akivel kapcsolatba került. (Gospel Workers, 188.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.779/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 10. fejezetének 1-ső részéhez (április 3-9.).

Házról házra járni egy kiváltságot jelentő munka! Most, hogy a Covid-19 járvány enyhül, rengeteg lehetőség közül választhatunk, hogy találkozzunk a családokkal, akik a városainkban élnek. A közeli szomszédokhoz átvihetünk különböző finomságokat és az evangéliumról szóló röplapokat vagy füzeteket, vagy akár egy meghívót, hogy csatlakozzanak egy kis Biblia-körhöz. Néha meg szoktuk kérdezni, hogy van-e valamilyen különleges kérésük, vagy valami, ami aggasztja őket, amiért együttesen imádkozhatunk.

Sikerült megnyernem a fiatalokat arra, hogy kettesével menjenek el, és kérdőívet töltessenek ki az emberek otthonaiban, utcáról utcára. Zárásképpen azt szoktuk mondani: „Köszönjük, hogy részt vettek a közösségi közvéleménykutatásban. Szeretnénk megosztani Önökkel az első két leckéjét annak a bibliatanulmányozó útmutatónak, ami sokaknak örömet okoz. A következő héten beugrunk, és hozzuk a következő két leckét, és feltehetik a kérdéseiket.” Ha elfogadják a leckéket, felírjuk a címüket, és biztosan megyünk a következő héten is.

További lehetőségek arra, hogy az embereket az otthonaikban felkeressük, vagy legalább is a bejárati ajtónál, ha irodalmi evangelizációs előadásokat, tábori Biblia-iskolákat, főzőiskolákat vagy evangelizációs találkozókat követően keressük meg őket, vagy azokkal vesszük fel ismét a kapcsolatot, akik a Hetednapi Adventista Egyházat látogatták, de elmaradoztak.

„Az aratnivaló beérett, de kevés a munkás.” Legyünk biztosak benne, hogy Isten kegyelméből a megoldás részesei vagyunk és nem a problémáé!

 Cindy Tutsch

Nyugalmazott igazgatóhelyettes, Ellen G. White Hagyaték

Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: