Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 31 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2031&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2031&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten az igazi művészetek és szakértelem forrása. Az ember istenképűségének a bizonyítéka a szép szeretete és az alkotás művészete. Isten az önmagáéból adott az embereknek, hogy alkotni tudjon. Ezt a képességet az ő végtelen bölcsességével osztja az embereknek. Elképzelhetjük mekkora adottságra volt szükség ahhoz, hogy sivatagi körülmények között el lehessen készíteni a Szentsátort és minden tartozékát a legértékesebb faanyagból, nemesfémekből, különböző színű szőtt és varrt vászonból, a felszentelési olajat és az illatszereket.
2. Isten a szombat Ura. Bár a szent sátor építése igen szentséges feladat volt, ennek ellenére sem helyeződhetett a szombat megünneplése hatályon kívül. Istennek fontos volt a szent sátor, de még fontosabb az emberekkel való kapcsolat és közösség, amely a szombatban valósult meg. A szombat jel volt és megtartása azt jelentette, hogy Izrael népe elismeri Istent, mint a világ teremtőjét s ezzel tanúságot tesz Istenbe vetett hitéről és az Isten törvénye iránti engedelmességéről. Ezékiel próféta megismétli azt a gondolatot, hogy a szombat jel és azt mondja, hogy annak a jele, hogy Istennek és az embernek köze van egymáshoz (Ez 20:20).
3. Amit Isten nem bíz másra. A Tízparancsolat fontosságát emeli ki az a tény, hogy azt maga Isten fogalmazta meg és saját ujjával írta kőtáblákra. A Biblia többi részét Isten prófétákra és apostolokra bízta, de ezt nem bízta senkire, mert ez különlegesen fontos és különlegesen szent. Nem lehet kijavítani, megváltoztatni, átírni.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki név szerint hív el embereket bizonyos feladatokra; aki Lelkével betölt és bölcsességet ad; aki a legnehezebb feladatokra is képesíthet embereket; aki mindent az embertért és az ember érdekében tesz.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 10. fejezet
10. fejezet – Módszerek (2. rész)
Az igazság szeretetteljes és keresetlen egyszerűséggel való bemutatása házról házra összhangban áll azzal az iránymutatással, amit Krisztus adott tanítványainak, amikor kiküldte őket az első misszióútjukra. A dicséret énekeivel, alázatos, szívből jövő imákkal sokakat érünk majd el. Az isteni Munkás is jelen lesz majd, hogy meggyőzze a szíveket. „Veletek leszek mindenkor”, szól ígérete. Egy ilyen segítő állandó jelenlétének biztosítékával hittel, reménységgel és bátorsággal munkálkodhatunk. (Testimonies, IX, 34.)
Házról házra járó munkásokra van szükség. Az Úr határozott erőfeszítések megtételére szólít fel azokon a helyeken, ahol az emberek semmit nem tudnak a Biblia igazságáról. Énekre, imára és Biblia-olvasásra van szükség az emberek otthonaiban. Most, épp most van az ideje annak, hogy engedelmeskedjünk a megbízatásnak: „Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek.” Azoknak, akik e munkát végzik, a Szentírás bármely pillanatban rendelkezésre álló ismeretével kell rendelkezniük. A „meg van írva” legyen önvédelmi fegyverük. (Counsels to Teachers, 540.)
Testvérek és testvérnők, látogassátok meg a közeletekben lakókat, és igyekezzetek együttérzéssel és kedvességgel elérni az ő szívüket. Munkálkodjatok úgy, hogy az inkább eltávoztassa az előítéletet, semmint, hogy felkeltené. És emlékezzetek arra, hogy akik ismerik az erre az időre szóló igazságot, ám erőfeszítéseiket csak saját gyülekezeteikre korlátozzák, és nem óhajtanak megtéretlen szomszédjaikért dolgozni, számot kell, hogy adjanak azon kötelezettségeikért, amiknek nem tettek eleget. (Testimonies, IX, 34.)
Első körútjuk alkalmával a tanítványoknak csak azokra a helyekre kellett elmenniük, ahol Jézus már járt előttük és barátokra lelt. Az útra tett előkészületeiknek a lehető legegyszerűbbeknek kellett lenniük. Semmi olyat nem végezhettek, ami eltéríthette gondolataikat nagyszerű munkájuktól, vagy ami bármi módon ellenkezést válthatott ki, s elzárta volna az utat a munka folytatása előtt. Nem vehették magukra a vallási tanítók öltözetét, sem semmi leplet vagy ruhadarabot, ami megkülönböztette volna őket az egyszerű földművesektől. Nem mehettek be a zsinagógákba, nem hívhatták egybe az embereket nyilvános istentiszteletre; erőfeszítéseiket házról házra végzett munkában kellett kifejteniük. Nem vesztegethették idejüket szükségtelen köszöntgetésekkel, sem egyik háztól a másikig való vendégeskedéssel. Ugyanakkor minden helyen el kellett fogadniuk azok vendégszeretetét, akik méltók voltak, akik ugyanolyan szívesen látták őket, mintha magát Krisztust látták volna vendégül. A hajlékokba e szépséges köszöntéssel: „Békesség e háznak”, kellett belépniük. Az ilyen otthon áldásban részesült imáik, dicsérő énekeik, valamint a Szentírás családi körben való megnyitása által. (The Desire of Ages, 351–352.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.779/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 10. fejezetének 1-ső részéhez (április 3-9.).
Házról házra járni egy kiváltságot jelentő munka! Most, hogy a Covid-19 járvány enyhül, rengeteg lehetőség közül választhatunk, hogy találkozzunk a családokkal, akik a városainkban élnek. A közeli szomszédokhoz átvihetünk különböző finomságokat és az evangéliumról szóló röplapokat vagy füzeteket, vagy akár egy meghívót, hogy csatlakozzanak egy kis Biblia-körhöz. Néha meg szoktuk kérdezni, hogy van-e valamilyen különleges kérésük, vagy valami, ami aggasztja őket, amiért együttesen imádkozhatunk.
Sikerült megnyernem a fiatalokat arra, hogy kettesével menjenek el, és kérdőívet töltessenek ki az emberek otthonaiban, utcáról utcára. Zárásképpen azt szoktuk mondani: „Köszönjük, hogy részt vettek a közösségi közvéleménykutatásban. Szeretnénk megosztani Önökkel az első két leckéjét annak a bibliatanulmányozó útmutatónak, ami sokaknak örömet okoz. A következő héten beugrunk, és hozzuk a következő két leckét, és feltehetik a kérdéseiket.” Ha elfogadják a leckéket, felírjuk a címüket, és biztosan megyünk a következő héten is.
További lehetőségek arra, hogy az embereket az otthonaikban felkeressük, vagy legalább is a bejárati ajtónál, ha irodalmi evangelizációs előadásokat, tábori Biblia-iskolákat, főzőiskolákat vagy evangelizációs találkozókat követően keressük meg őket, vagy azokkal vesszük fel ismét a kapcsolatot, akik a Hetednapi Adventista Egyházat látogatták, de elmaradoztak.
„Az aratnivaló beérett, de kevés a munkás.” Legyünk biztosak benne, hogy Isten kegyelméből a megoldás részesei vagyunk és nem a problémáé!
Cindy Tutsch
Nyugalmazott igazgatóhelyettes, Ellen G. White Hagyaték
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlés