2022. április 8., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 8 - PÉNTEK - 2 Mózes 35

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 35 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2035&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2035&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Isten fontosnak tartja a szombat megünneplését. Időről-időre megismétli a szombat megünneplésének fontosságát, és kihangsúlyozza annak komolyságát: meg kell halnia annak, aki megrontja a szombatot. Ez a szigorúság nem azért van, mert Isten kegyetlen, hanem azért, mert tudja, hogy minden a vele való kapcsolat komolyságától függ. A szombat az Istennel való közösség ápolásáról szól. Ha nem ápoljuk Istennel a kapcsolatot, hitünk meggyengül, elveszítjük az egyetlen biztos pontot az életünkben, életünk összekuszálódik és az üdvösségünket is elveszíthetjük.     

2.    Isten jelleme visszahangra talál Mózes és a nép szívében. Mózes adományozásra hívja fel népét. Az Isten akaratát egyre inkább értő nép is, akik korábban ékszereiket az aranyborjú öntéséhez adták, most a szent célra hatalmas örömmel adakoznak, igazi nagylelkűségről tesznek tanúságot. Ifjak és vének, előkelők és szegények szívében egyaránt égett a szent lelkesedés. Annyit ajándékoztak, hogy az meghaladta a szükségletet.  Isten közelségében a nép szíve, jelleme is   átalakult, jó irányba formálódott!

3.    A rend, az előrelátás és a precizitás Istene. Az adományozott dolgok felsorolásában hatalmas precizitás, célszerűség olvasható ki. Elénk tárul, hogy mi szükséges a szent hajlék, a papi öltözet elkészítéséhez. A nép lázadásából fakadó zűrzavar után ismét a rend, a bölcsesség Istenének Lelkét érezzük a felsorolás mögött. Isten bölcsessége, szentsége nagy hatást gyakorolt Izrael népére.  

4.    Isten feladatot bíz ránk, de bölcsességet is ad hozzá. A szent sátor felépítése szentséges feladat. Fontos az építők személye is, név szerint hívja el őket Isten és e feladathoz méltóvá is teszi őket. Az izraeliták a hajlék felépítésének kivitelezésekor még inkább ráeszméltek a feladat szentségére és a közösen végzett munkában rejlő hatalomra, hiszen mindenki bekapcsolódott a munkába a neki adatott képességek és lehetőségek szerint.

5.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki megmutatja törvénye betartásának fontosságát; aki állandó kapcsolatot kíván fenntartani népével; aki időt szán gyermekeire; aki szívesen fogadja őszinte szívből adott adományainkat; aki örül annak, ha megnyílik a szívünk iránta; aki a kreativitás ajándékával és örömével ajándékoz meg bennünket; aki kész betölteni gyermekeit Lelkével és erejével.              

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 10. fejezet

10. fejezet – Módszerek (6. rész)

Sokan szorulnak rá a szerető keresztény szívek szolgálatára. Sokan züllöttek roncsokká, olyanok, akiket meg lehetett volna menteni, ha szomszédjaik – egyszerű férfiak és nők – személyesen fáradoztak volna értük. Sokan várnak arra, hogy személyesen szólítsák meg őket. Van misszionáriusi munkánk, amit Krisztusért végezhetünk, magában a családban, a szomszédok között, a városban, ahol élünk. Ha keresztények vagyunk, e munka lesz a mi örömünk. Addig, amíg egy emberben nem ébred fel a vágy, hogy milyen hű barátra lelt Jézusban, nem mondható el róla, hogy megtért. Nem zárhatja a szívébe a megmentő és megszentelő igazságot. (The Desire of Ages, 141.)

Az egyik leghatékonyabb mód, amelyen keresztül világosságot lehet árasztani, a személyes munka. Otthoni körben, a szomszédaitok konyhájában, a betegágy mellett nyugodtan olvashattok fel a Szentírásból, és szólhattok Jézusról és az igazságról. Ily módon értékes magot vethettek el, amely majd szárba szökken és gyümölcsöt hoz. (Testimonies, VI, 428–429.)

A sónak el kell vegyülnie azzal az anyaggal, amihez hozzáadják; át kell azt hatnia és szét kell folynia ahhoz, hogy tartósító ereje legyen. Ugyanígy az embereket is személyes kapcsolat és társas érintkezés által éri el az evangélium megmentő hatalma. Nem tömegszerűen, hanem egyénként üdvözülnek. A személyes befolyás hatalom. Közel kell kerülnünk azokhoz, akiknek a javát kívánjuk szolgálni. (Thoughts from the Mount of Blessing, 59.) 

Jézus minden lélekben azt a valakit látta, akinek át kell adnia az ő országába szóló meghívót. Azzal érte el az emberek szívét, hogy úgy járt közöttük, mint aki a javukat keresi. Megkereste őket a nyílt utcán, a magánházakban, a bárkákon, a zsinagógában, a tópartokon és a menyegzői ünnepségen. Találkozott velük napi foglalatosságaik közben, és érdeklődést tanúsított világi ügyeik iránt. Elvitte tanítását a háztartásokba, a családokat saját otthonaikban kerítette isteni jelenlétének befolyása alá. Mély személyes együttérzése segítette őt abban, hogy megnyerje a szíveket. (The Desire of Ages, 151.)

Egyedül Krisztus módszere nyújt igazi sikert az emberek elérésében. Az Üdvözítő úgy vegyült el az emberek között, mint aki a javukat akarja. Kinyilvánította irántuk táplált rokonszenvét, megelégítette szükségleteiket és megnyerte bizalmukat. Majd felszólította őket: „Kövess engem.” (The Ministry of Healing, 143.)

Cselekedjünk úgy, ahogy Krisztus. Bárhol is volt, a zsinagógában, az utak mentén, egy csónakban, amit kissé ellöktek a parttól, a farizeusok vendégségében vagy egy vámszedő asztalánál. Az emberekkel a magasabb rendű életre tartozó dolgokról beszélgetett. A természet dolgait, a mindennapi élet eseményeit összekötötte az igazság beszédével. Hallgatói szívét önmagához vonzotta; mert meggyógyította a betegeket, megvigasztalta a gyászolókat, karjába vette a kisgyermekeket és megáldotta őket. Amikor megnyitotta az ajkát szólásra, figyelmük őreá szegeződött, és minden egyes szava a lélek számára élet illata volt az életre.

Így kell ennek lennie nálunk is. Bárhol is vagyunk, keresnünk kell annak alkalmát, hogy szóljunk másoknak is az Üdvözítőről. Ha követjük Krisztus példáját a jó cselekvésében, szívek nyílnak meg számunkra, ahogy az ő számára is megnyíltak. Nem udvariatlanul, hanem az isteni szeretet szülte tapintattal szólhatunk róla, aki „tízezer közül is kitetszik”, aki „mindenestül szép”. Ez a legmagasabb rendű munka, amelyben a beszéd talentumát műbe állíthatjuk. Azért kaptuk ezt, hogy bemutathassuk Krisztust mint bűnbocsátó Üdvözítőt. (Christ’s Object Lessons, 338–339.)

Jézus jelenléte tisztább légkört vitt az otthonba, élete kovászként hatott a társadalom tagjaira. Ártatlanul és szeplőtlenül járt a tapintatlan, durva, faragatlan emberek között, az igazságtalan vámszedők, a féktelen tékozlók, a bűnös szamaritánusok, a pogány katonák, a faragatlan földművesek és a tarka sokaság között. Mindenkihez volt együtt érző szava, ha látott valakit, aki megfáradt – pedig neki is nagyon nehéz terheket kellett hordoznia. Osztozott gondjaikban, és elismételte nekik a természetből vett tanításait a szeretetről, a kedvességről és Isten jóságáról.

Mindenkit arra tanított, hogy vegyék észre, milyen értékes képességekkel ajándékozta meg őket Isten, amik – ha helyesen használják fel őket – örök gazdagságot szerezhetnek. Minden hiábavalóságot kigyomlált az életéből, és tulajdon példája által tanította, hogy minden pillanat örökkévaló következménnyel bír, vagyis az időt olyan becsben kell tartani, mint egy kincset, és szent célokra kell fordítani. Egyetlen ember mellett sem ment el, mint valami értéktelen holmi mellett, hanem a lelkeknek igyekezett megmentő gyógyírt nyújtani. Bármilyen körben is találta magát, mindig a körülményeknek és az időnek megfelelően tanított. Igyekezett reményt ébreszteni a legfaragatlanabb, legegyszerűbb emberben is, eléjük tárva annak bizonyosságát, hogy feddhetetlenné és ártatlanná válhatnak, s olyan jellemre juthatnak el, amely Isten gyermekeiként bizonyítja őket. Gyakran találkozott Sátán befolyása alatt sodródókkal, akiknek nem volt erejük kitörni a csapdából. Az ilyen elcsüggedt, beteg, megkísértett és elbukott emberekhez Jézus a leggyengédebb szánalom szavaival szólt, amelyre nagy szükség volt, és amit meg is érthettek. Olyanokkal is találkozott, akik közelharcot vívtak a lelkek ellenségével. Állhatatosságra buzdította és arról biztosította őket, hogy övék lesz a diadal, mivel Isten angyalai mellettük állnak és győzelemre segítik őket. (The Desire of Ages, 91.)     

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.779/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 10. fejezetének 1-ső részéhez (április 3-9.).

Házról házra járni egy kiváltságot jelentő munka! Most, hogy a Covid-19 járvány enyhül, rengeteg lehetőség közül választhatunk, hogy találkozzunk a családokkal, akik a városainkban élnek. A közeli szomszédokhoz átvihetünk különböző finomságokat és az evangéliumról szóló röplapokat vagy füzeteket, vagy akár egy meghívót, hogy csatlakozzanak egy kis Biblia-körhöz. Néha meg szoktuk kérdezni, hogy van-e valamilyen különleges kérésük, vagy valami, ami aggasztja őket, amiért együttesen imádkozhatunk.

Sikerült megnyernem a fiatalokat arra, hogy kettesével menjenek el, és kérdőívet töltessenek ki az emberek otthonaiban, utcáról utcára. Zárásképpen azt szoktuk mondani: „Köszönjük, hogy részt vettek a közösségi közvéleménykutatásban. Szeretnénk megosztani Önökkel az első két leckéjét annak a bibliatanulmányozó útmutatónak, ami sokaknak örömet okoz. A következő héten beugrunk, és hozzuk a következő két leckét, és feltehetik a kérdéseiket.” Ha elfogadják a leckéket, felírjuk a címüket, és biztosan megyünk a következő héten is.

További lehetőségek arra, hogy az embereket az otthonaikban felkeressük, vagy legalább is a bejárati ajtónál, ha irodalmi evangelizációs előadásokat, tábori Biblia-iskolákat, főzőiskolákat vagy evangelizációs találkozókat követően keressük meg őket, vagy azokkal vesszük fel ismét a kapcsolatot, akik a Hetednapi Adventista Egyházat látogatták, de elmaradoztak.

„Az aratnivaló beérett, de kevés a munkás.” Legyünk biztosak benne, hogy Isten kegyelméből a megoldás részesei vagyunk és nem a problémáé!

 Cindy Tutsch

Nyugalmazott igazgatóhelyettes, Ellen G. White Hagyaték

Fordította Gősi Csaba

3 megjegyzés: