2022. április 15., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 15 - PÉNTEK - 3 Mózes 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 3Móz 2 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=3%20M%C3%B3zes%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=3%20M%C3%B3zes%202&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Isten uralmának elismerése az ételáldozatban. Másodikként az ételáldozatot mutatja be Isten, ami egy neki adott ajándék, amivel elismerték uralmát és kegyelmét abban, hogy az adományozónak megadja a mindennapi eledelt és minden szükséges jót. Az adományozó abban a tudatban teszi, hogy ez által kedvessé válik Isten szemében. Ez az áldozat a Messiásra is utal, aki örök életet biztosít a megtérő bűnösnek.

2.    Isten, aki a legjobbat adja. Ételáldozatot az első zsengéből is hozni lehetett. A zsenge a termés legjava volt. A Biblia Jézusra is úgy utal, mint a feltámadás zsengéjére. Isten Jézusban a legjobbat ajándékozta nekünk. Azzal, hogy mi is a legjobbat adjuk Istennek, elismerjük Isten ajándékának a tökéletességét.   

3.    Isten szövetsége sóval tartósítva. Az ételáldozatban nem lehetett kovász, ami a romlásnak a jelképe, de nem maradhatott ki belőle a só, amit tartóssá tesz. Így az ételáldozat Isten szövetségére mutat, amely soha örökké meg nem változik és arra, hogy ez a szövetség ízletes, kívánatos. Nincs szebb és jobb annál, hogy szövetséges kapcsolatban élhetünk Istennel.  

4.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki szívesen fogadja az ember ajándékát; aki örül annak, ha az ember elismeri, hogy minden jó ajándék Tőle származik; aki az emberek elismerése által gondoskodik másokról (az ételáldozattal az ember elismerte Istentől való függését, viszont ez az áldozat megélhetést is biztosított Áronnak és családjának).               

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 10. fejezet

10. fejezet – Módszerek (13. rész)

Munkára nevelés

Szegény családoknak egész sokasága létezik, akik felé nincs jobb misszionáriusi munka, mint ha abban segítjük őket, hogy földet adunk nekik, és megtanítjuk őket, hogyan biztosíthatják belőle a megélhetésüket. Az ilyen fajta segítséget és útbaigazítást nem kell a városokra korlátozni. Bizony, vidéken is, ahol a jobb életnek egész sor lehetőségei állnak rendelkezésre, sok szegény él nagy nélkülözések között. Egész városok vannak munka és egészségügyi oktatás híján. Családok élnek kunyhókban, hiányos bútorzattal és ruházattal, szerszámok és könyvek nélkül, megfosztva a jóléttől, a kényelemtől és a szellemi művelődés eszközeitől. Leállatiasodott lelkek, gyenge, beteges testi állapotok árulkodnak a rossz örökség és a bűnös szokások következményeiről. Ezeknek az embereknek az alapoktól szükséges az oktatásuk. Élhetetlen, tunya, romlott életet éltek, és szükségük van arra, hogy rávezessük őket a helyes szokásokra. (The Ministry of Healing, 192.)  

Nagy figyelmet kell fordítanunk a különböző üzemek alapítására, hogy a szegény családok találjanak maguknak foglalatosságot. Ácsok, kovácsok és lényegében mindenki, aki ért valamely hasznos tevékenységhez, feladatának kell éreznie, hogy tanítsák és segítsék a tudatlanokat és a munkanélkülieket. (The Ministry of Healing, 194.)

A keresztény földművesek igazi misszionáriusi munkát végezhetnek azzal, ha segítenek a szegényeknek otthonra lelni a földön, megtanítva őket, hogyan kell felszántani a talajt és termékennyé tenni azt. Tanítsuk meg nekik a mezőgazdasági eszközök helyes használatát; miképpen kell művelni a különböző kultúrákat és hogyan ültessenek és gondozzanak gyümölcsfákat. (The Ministry of Healing, 193.)

A szegények megsegítésének szolgálatában hatalmas munkaterület kínálkozik a nők és a férfiak számára. Jól dolgozó szakácsok, gazdasszonyok, varrónők, ápolónők – mindnyájuk segítségére szükség van. Tanítsuk meg a szegényebb családok tagjait főzni, arra, hogyan varrhatják és foltozhatják meg saját ruhájukat, miként ápolhatják a betegeket, s mimódon tarthatják rendben otthonukat. A fiúkat és a lányokat alaposan képezzük ki egy hasznos szakmára vagy mesterségre. (The Ministry of Healing, 194.) {ChS 129.4}  

Hívogassatok evangelizációs alkalmakra!

Sok olyan dolog van, amit az emberek elvégezhetnek, ha van kedvük dolgozni. Sokan vannak, akik nem mennek el a gyülekezetbe, hogy hallják az igazság prédikálását. Az egyszerűen és bölcsen véghezvitt személyes erőfeszítések által eljuthatnak arra a gondolatra, hogy mégis elmennek Isten házába. Már az első alkalommal, amikor meghallják a jelenvaló igazságról szóló beszédet, hit ébredhet a lelkükben. Ha kérleléseitek netán elutasításra is találnak, ne csüggedjetek el. Tartsatok ki, míg siker koronázza erőfeszítéseiteket. (Review and Herald, 1880. június 10.)            

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.779/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 10. fejezetének 2-ik részéhez (április 10-16.).

A férjemet és engem jó néhány éven át nagyon aggasztott, hogy számos olyan gyülekezeti tag, aki a nyilvános evangelizációs sorozatot követően újonnan keresztelkedett meg, rövid időn belül elmaradt a gyülekezet látogatásától. A hiba nem az evangelizátorokat terheli, akik az evangélium igazságát megnyerő módon mutatják be. A probléma inkább az, hogy sokan támogató közösség nélkül maradnak, miután többé már nem járnak azokra a kikapcsolódást jelentő alkalmakra, amelyek az életük részét képezték, mielőtt elfogadták Jézust, mint Urukat, illetve hogy azok a csoportok, amelyek korábban örömmel fogadták őket, végül kiközösítik őket.

Néhány évvel ezelőtt elkezdtünk segítő támogatást nyújtani ezeknek az értékes új tagoknak, és meghívtuk őket péntek esténként egy leveses vacsorára és közös Biblia-tanulmányozásra. A pandémia alatt áttértünk arra, hogy a szabadban tartsuk meg ezeket, maszkkal és távolságtartással. Ahelyett, hogy együtt ettünk volna, elküldtem a leveseket az otthonaikba mindenkinek külön-külön tárolóedényben. Amikor az időjárás túl hidegre fordult, beköltöztünk a gyülekezeti társalgóba, ahol továbbra is megtarthattuk a távolságot és a maszkviselést.

Mára a csoportunk egy rendkívül összetett közösséggé vált, amely olyan barátokból áll, akik együtt tanulmányozzák a Bibliát, együtt imádkoznak és élvezik egymás társaságát. Minden évben felhívjuk vagy megkeressük azokat, akik a legutóbbi evangelizációs sorozatot követően keresztelkedtek meg, és meghívjuk őket, hogy csatlakozzanak hozzánk a heti összejövetelünkön. Nemcsak hogy gazdagabbá válunk a Biblia tanulmányozása által, de megtanuljuk „egymás terhét hordozni”, miközben megosztjuk egymással az élettapasztalatainkat.

 Cindy Tutsch

Nyugalmazott igazgatóhelyettes, Ellen G. White Hagyaték

Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: