Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 39. fejezet 1066. nap
39.
"Adjatok nékik ti enni!"
Krisztus egy lakatlan helyre vonult vissza tanítványaival,
azonban a békés nyugalomnak eme ritka időszaka hamarosan félbeszakadt. A
tanítványok azt hitték, ott senki sem fogja őket zavarni, de amint a sokaság
szem elől tévesztette az isteni Tanító nyomát, kérdezősködni kezdtek: "Hol
van Ő?" Néhányan megfigyelték, milyen irányban távoztak Krisztus és
tanítványai. Sokan követték őket a szárazföldön, míg mások hajón, a vízen át
igyekeztek. Közelgett a húsvét, és a közelről-távolról Jeruzsálem felé
zarándokló csapatok gyülekeztek, hogy lássák Jézust. Egyre többen csatlakoztak,
míg végül ötezer férfi gyűlt össze, nem számítva az asszonyokat és gyermekeket.
Mielőtt Krisztus partot ért volna, a sokaság már várt rá. Azonban Ő
észrevétlenül kikötött, és egy kis időt tanítványaival elkülönülten töltött el.
A domboldalról letekintett a nyüzsgő tömegre, és szíve
könyörületre indult. Bár megzavarták, megfosztották nyugalmától, mégsem
neheztelt. Nézte az egyre gyűlő tömeget, és a figyelmét sóvárgó szemeket.
"Megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való
juhok" (Mk 6:34). Visszatért tehát elvonultságából, és egy alkalmas helyet
keresett, ahol szolgálhat nékik. A papoktól, vezetőktől nem kaptak segítséget,
Krisztusból viszont az élet gyógyító vize áradt, ahogyan tanította a sokaságot
az üdvösség útjára.
A nép hallgatta a kegyelem igéjét, ami oly szabadon áradt
Isten Fiának ajkáról. Hallották az irgalmas szavakat, melyek oly egyszerűek,
világosak voltak, hogy Gileád balzsamaként hatottak lelkükre. Isteni kezének
gyógyítása örömöt és életet hozott a haldoklónak, megkönnyebbülést, egészséget
a betegségben szenvedőnek. Olyannak tűnt ez a nap, mintha leszállt volna a
menny a földre, s ők teljesen elfeledkeztek arról, hogy mióta nem ettek.
Végül esteledni kezdett. A nap lenyugvófélben volt
nyugaton, az emberek mégis epekedve álltak. Jézus egész nap evés, pihenés
nélkül munkálkodott. Sápadt volt az éhségtől és a fáradtságtól, s a tanítványok
kérték, hagyja abba a kimerítő munkát. Jézus azonban nem tudott visszavonulni a
szorongató sokaságtól.
A tanítványok végül Hozzá léptek, és sürgették, hogy saját
érdekükben bocsássa el a népet. Sokan messziről jöttek, és reggel óta semmit
sem ettek. A környező városokban és falvakban még vásárolhatnak élelmet. Ám
Jézus így szólt: "Adjatok nékik ti enni!" (Lk 9:13), majd Filephez
fordulva megkérdezte: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?"
(Jn 6:5). Ezzel próbára akarta tenni a tanítvány hitét. Filep elnézett a
tengernyi fej fölött, és arra gondolt, lehetetlenség annyi élelmet szerezni,
hogy ilyen tömeg szükségleteit kielégítsék. Azt felelte, kétszáz dénár árú
kenyeret alig lehetne szétosztani közöttük úgy, hogy mindenkinek jusson egy
kicsi. Jézus megkérdezte, mennyi étel van a társaságnál. "Van itt egy
gyermek, - mondta András - akinek van öt árpakenyere és két hala; de mi az
ennyinek?" (Jn 6:9) Jézus megparancsolta, hogy hozzák ezeket elébe. Azután
szólt a tanítványoknak, hogy ültessék le az embereket a fűre ötvenes, százas
csoportokban, őrizzék meg a rendet, hogy mindenki lássa, amit cselekedni
szándékozik. Amikor ez megtörtént, Jézus vette az ételt, "és szemeit az
égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a
tanítványok pedig a sokaságnak" (Mt 14:19). "Evének azért mindnyájan,
és megelégedének; és maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a
halakból is" (Mk 6: 42-43).
Aki a békesség és boldogság útjára tanította a népet,
éppúgy gondoskodott mindennapi, mint lelki szükségleteikről. A nép elfáradt,
kimerült. Anyák voltak jelen kisbabával karjukon; kisgyermekek kapaszkodtak
szoknyájukba. Sokan órák óta álltak. Annyira lekötötte őket Krisztus beszéde,
hogy eszükbe sem jutott leülni. Akkora volt a tömeg, hogy könnyen eltaposhatták
volna egymást. Jézus lehetővé akarta tenni, hogy megpihenjenek, azért
parancsolta: üljenek le. Dús fű nőtt ott, mindenki kényelmesen
elhelyezkedhetett.
Mai Bibliai szakasz: 1
Korinthus 6
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Misszionáriusként
Ázsiában élek és szolgálok. A világnak ezen a részén a kultúrában jelentős
teret kap a tisztelet. Amikor útbaigazítást kérek, mindig óvatosan teszem fel a
kérdést, nehogy a partnerem csak annyit tudjon válaszolni, hogy „nem”, mert errefelé
tiszteletlenség nem jó választ adni. A kulturális különbségek megkövetelik,
hogy – ha lehetséges –, ne hozzunk másokat kínos helyzetbe.
Pál apostol megjegyzi,
hogy a perekig vezető viták és civakodások szégyenérzetet kellene, hogy
kiváltsanak a korinthusi hívőkből (5. vers). A helyzet annyira rossz volt, hogy
a hívők egymás vitték bíróság elé, kiteregetve a gyülekezet problémáit a
hitetlenek előtt (6. vers). Sokkal jobb lenne, ha elfogadnátok a rosszat –
intette őket Pál apostol –, mint hogy „ti
okoztok bántalmazást és kárt, még pedig atyátokfiainak” (8. vers). Az ilyen
viselkedés pont annyira rosszá teszi őket, mint azokat, akik nem tagjai Isten
királyságának (9-10. versek). „Ilyenek
voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de
megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által” (11.
vers).
A fejezet középpontjában
ez a gondolat áll: „Minden szabad nékem,
de nem minden használ” (12. vers). A Fülöp-szigeteken az egyetemünkön az adventista
teológia és életvitel tárgyat oktatom. Az egyik fő elv a misszionáriusok
számára az, hogy arra törekedjünk, nehogy megsértsünk másokat. Eljutottam oda,
hogy tudom értékelni a föld különböző területén élő emberek különböző
gondolkodásmódját. Amikor az Egyesült Államokban szolgáltam lelkészként,
öltönyben és nyakkendőben prédikáltam, de most megtanultam mezítláb hirdetni az
igét, és annak ellenére, hogy meleg van itt, rájöttem, hogy a hosszú ingujjak
fontosabbak, mint a nyakkendő. Ha igazodunk a helyi szokásokhoz, az a tisztelet
jele.
Visszatérve a szexuális
tisztaság témájához, Pál apostol megjegyzi, hogy a szexuális erkölcstelenség megrontja
a testet (13. vers). Szégyenteljes egy gyülekezetre nézve, ezért Pál arra
figyelmezteti a hívőket, hogy kerüljék a paráznaságot (18. vers).
Összefoglalásként így inti őket: „Avagy
nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma,
amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek
meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az
Istenéi” (19, 20. vers). Sok-sok éven keresztül ezt az idézetet mindig az
étkezési reformokkal kapcsolatban hallottam, de a valóságban Pál apostol a
szexuális tisztaság fontosságáról beszél. Ha ezt az elvet életünk minden
területén alkalmazzuk, ezzel megdicsőítjük Istenünket testünkben és lelkünkben
egyaránt. Pál ellentétbe állítja ezt a szégyenteljes viselkedést Jézus
tisztaságával, akinek a halála által dicsőséget nyerhetünk.
Michael W. Campbell, Ph.D.
148. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
38-39. fejezeteihez
(június 10-16).
Jézus mélységesen
törődött a tanítványai teljes jólétével. Látta, hogy szükségük van fizikai
élelemre, „oktatásra szorulnak” a szolgálatban és pihenésre is – valójában
„kötelesek voltak pihenni.” (360. o.)
Mit is jelent pihenni?
Hogyan néz ki az elegendő és hathatós pihenés? Egy dolog biztos, azt olvassuk,
hogy „a természet tájai önmagukban is nyugalmat kínáltak, kellemes változást
jelentettek az érzékszerveknek.” (361. o.) Azt is észrevehetjük, hogy „ez a
pihenő nem önző élvezetet szolgált”, hanem azt a célt, hogy merengjenek rajta,
és okuljanak a téren, hogy hogyan tehetnék eredményesebbé a küldetésüket. Jézus
nem a „szüntelen munkálkodás szükségességét kötötte tanítványai lelkére”.
Sajnálatos módon
napjainkban úgy tűnik, hogy az alapján érdemel ki valaki világi tiszteletet és
jó hírnevet, hogy mekkora mennyiségű munkát végzett el – még akkor is, ha ez
olyan szintre jut el, hogy a személyes egyensúly és egészség csorbát szenved.
Ha azonban ezt az utat követjük, „a túlbuzgóság nyomán Sátán kihasználja az
emberi gyengeségeket”. (362. o.)
„Mihelyt fokozódik az
ember aktivitása…egyre kevesebb lesz az ima, megcsappan a hit.” (362. o.)
Voltál már valaha annyira elfoglalt az Isten munkájában, hogy nem maradt elég
időd, hogy imádkozz hozzá, vagy megismerd Őt – aki minden hatalom, energia,
hatékonyság és még a pihenésnek is a végső forrása? Nem csupán arra vágyik,
hogy pihenni menjünk hozzá, de tanulni is tőle, amint keressük imában és
tanulmányozzuk az ő Igéjét – a lélek élő vizét.
Rosanna Laredo
általános iskolai tanár
Melbourne, Victoria,
Ausztrália
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése