2018. június 16., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 16 - SZOMBAT - 1 Korinthus 9


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 39. fejezet 1069. nap

Krisztus országa építésének munkája haladni fog, noha látszólag minden arra mutat, hogy a fejlődés lassú, lehetetlennek tűnik a haladás. A mű Istené, Ő gondoskodik eszközökről, küld segítőket, igaz, komoly tanítványokat, akiknek keze tele lesz eleséggel az éhező tömeg számára. Isten nem feledkezik meg azokról, akik szeretettel munkálkodnak, hogy átadják az élet igéjét a veszendő lelkeknek. Ezek, mikor itt az ideje, szintén kinyújtják kezüket eledelért más éhező lelkek számára.

Istenért végzett munkánk azt a veszélyt hordozza, hogy túlságosan bízunk abban, amit az ember saját képességeivel, tehetségével elvégezhet. Így szem elől tévesztjük az egyetlen Mesterművest. Krisztus munkása nagyon gyakran nincs tisztában személyes felelősségével. Az a veszély fenyegeti, hogy terhét különféle szervezetekre helyezi át, ahelyett, hogy Abban bízna, Aki minden erő kútforrása. Isten művének végzésekor súlyos hiba emberi bölcsességben vagy számokban bízni. A Krisztusért tett dolgok sikere nem annyira számokon vagy tehetségen múlik, hanem a szándék tisztaságán, a komoly, bízó hit igaz őszinteségén. El kell hordozni a személyes felelősséget, el kell vállalni a személyes kötelességet, személyesen kell erőfeszítéseket tenni azokért, akik nem ismerik Krisztust. Ahelyett, hogy áthárítanád felelősségedet olyasvalakire, akiről azt hiszed, hogy tehetségesebb nálad, dolgozz képességed szerint!

Amikor szívedben felvetődik a kérdés: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?" (Jn 6:5), válaszod ne a hitetlenség felelete legyen. Amikor a tanítványok meghallották a Megváltó utasítását: "Adjatok nékik ti enni" (Lk 9:13), minden nehézség eszükbe jutott. Megkérdezték: Elmenjünk a falvakba eledelt vásárolni? Így most is, mikor az emberek híján vannak az élet kenyerének, az Úr gyermekei megkérdezik: Elküldjünk valakiért a távolba, hogy jöjjön és megetesse őket? Ezzel szemben mit mondott Krisztus? "Ültessétek le az embereket" (Jn 6:10) - s ott helyben megetette őket. Amikor olyan lelkek vannak körülöttetek, akik szűkölködnek, tudjátok, hogy Krisztus ott van. Lépjetek érintkezésbe Vele! Hozzátok árpakenyereiteket Jézushoz!
A rendelkezésünkre álló eszközök látszólag nem elegendőek a munkához, de ha hitben előrehaladunk, bízunk Isten mindent megelégítő erejében, akkor bőséges források tárulnak fel számunkra. Ha a mű Istené, akkor Ő Maga fog gondoskodni az elvégzéséhez szükséges eszközökről. Megjutalmazza a Belé vetett őszinte, egyszerű bizodalmat. A kevés, ha bölcsen, takarékosan használják föl a menny Urának szolgálatában, megsokasodik a szétosztás során. Krisztus kezében nem fogyatkozott meg a kevés élelem, míg az éhező sokaság meg nem elégedett. Ha a minden erő Forrásához járulunk, s kinyújtjuk hit-kezünket, hogy kapjunk, meg fogunk erősödni munkánkban még a legfenyegetőbb körülmények között is, és képesek leszünk átadni másoknak az élet kenyerét.

Az Úr így szól: "Adjatok, néktek is adatik" (Lk 6:38). "Aki szűken vet, szűken is arat. [...] Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek, amint meg van írva:

"Szórt, adott a szegényeknek;
Az ő igazsága örökké megmarad."

Aki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül ád, és megsokasítja a ti vetéstekei és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét, hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez az Istennek" (2Kor 9:6-11).

"Elméne Jézus, [...] mondván: Bétölt az idő,
és elközelített az Istennek országa; térjetek
meg, és higgyetek az evangéliumban" (Mk 1:14-15).

Mai Bibliai szakasz: 1 Korinthus 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Miután rengeteg kérdést érint a szexualitástól kezdve az ételekig, Pál emlékezteti a korinthusi hívőket a mozgatórugóra, amelynek viselkedésüket meg kell határoznia. Cselekedeteik mögött az önmegtagadás lelkületének kell meghúzódnia. Ez nagyon fontos, mivel akik saját jogaikat követelik, rosszul járnak el (4. vers). Az egyéni jogok követelése helyett inkább úgy kellene tenniük, ahogy Pál is: mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé. (12. vers – új prot. ford.).

A középpontban az evangéliumnak kell állnia. Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! (16. vers). Keresztény vezetőként emlékezteti őket, hogy szent felelőssége nem visszaélni hatalmával (18. vers).

A 19-23. versekben Pál apostol rámutat, hogy az igazi vezető szolgálatközpontú. Az ilyen szolga lelke alakítható és alkalmazkodó, mert a szolgálat nem a vezetőről szól, hanem Jézusról! „…mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. (22. vers).

A Pál apostol által leírt szolgálat és önfeláldozás lelkülete volt az, ami megmutatkozott William A. Spicer-ben, a Generál Konferencia korábbi elnökében. Talán sok adventista számára ismeretlen, hogy egyházunk történelmének egyik legszokatlanabb Generál Konferenciai ülésére 1922-ben került sor. Az egyházban afelett kívántak dönteni, hogy újraválasszák-e A. G. Daniellst a Generál Konferencia elnökévé, vagy pedig W. A. Spicer kapja ezt a megbízást, aki – noha részt vett az ülésen – megígérte feleségének, hogy nyugdíjba vonul. Az egyik leglenyűgözőbb dokumentum az adventista történelemben a levél, amelyben feleségének magyarázza, hogyan is lett mégis ő a Generál Konferencia elnöke. E szavakkal zárja írását: „Isten országában nincsenek tiszteletbeli posztok, csak szolgáló pozíciók.” E szavak fényében kell élnünk, ha a kereszténység igazi önmegtagadó lelkületét keressük.

Zárásképp Pál apostol arra hív, hogy magatartásunk legyen mindenben önmegtartóztató (25. vers). Ha fontossági sorrendünk helyes, akkor hajlandóak leszünk a szolgálatnak alávetni magunkat (27. vers). Így érhetjük el az egyensúlyt, ami indítékainkkal kezdődik, és átformálja életünk minden területét Krisztusban.

Michael W. Campbell, Ph.D.

148. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  38-39. fejezeteihez (június 10-16).

Jézus mélységesen törődött a tanítványai teljes jólétével. Látta, hogy szükségük van fizikai élelemre, „oktatásra szorulnak” a szolgálatban és pihenésre is – valójában „kötelesek voltak pihenni.” (360. o.)

Mit is jelent pihenni? Hogyan néz ki az elegendő és hathatós pihenés? Egy dolog biztos, azt olvassuk, hogy „a természet tájai önmagukban is nyugalmat kínáltak, kellemes változást jelentettek az érzékszerveknek.” (361. o.) Azt is észrevehetjük, hogy „ez a pihenő nem önző élvezetet szolgált”, hanem azt a célt, hogy merengjenek rajta, és okuljanak a téren, hogy hogyan tehetnék eredményesebbé a küldetésüket. Jézus nem a „szüntelen munkálkodás szükségességét kötötte tanítványai lelkére”.

Sajnálatos módon napjainkban úgy tűnik, hogy az alapján érdemel ki valaki világi tiszteletet és jó hírnevet, hogy mekkora mennyiségű munkát végzett el – még akkor is, ha ez olyan szintre jut el, hogy a személyes egyensúly és egészség csorbát szenved. Ha azonban ezt az utat követjük, „a túlbuzgóság nyomán Sátán kihasználja az emberi gyengeségeket”. (362. o.)

„Mihelyt fokozódik az ember aktivitása…egyre kevesebb lesz az ima, megcsappan a hit.” (362. o.) Voltál már valaha annyira elfoglalt az Isten munkájában, hogy nem maradt elég időd, hogy imádkozz hozzá, vagy megismerd Őt – aki minden hatalom, energia, hatékonyság és még a pihenésnek is a végső forrása? Nem csupán arra vágyik, hogy pihenni menjünk hozzá, de tanulni is tőle, amint keressük imában és tanulmányozzuk az ő Igéjét – a lélek élő vizét.

Rosanna Laredo
általános iskolai tanár
Melbourne, Victoria, Ausztrália
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: