Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 40. fejezet 1070. nap
40.
Egy éj a tavon
Az emberek ültek a füves síkságon a tavaszi alkonyatban, és
ették az eledelt, melyről Krisztus gondoskodott. Az aznap hallott szavakat
Isten hangjaként fogadták. A látott gyógyításokat csak isteni erő vihette
véghez. A kenyerekkel történt csoda pedig mindenkit foglalkoztatott a hatalmas
sokaságban. Mindenki részesült annak áldásában. Mózes idejében Isten mannával
táplálta Izraelt a sivatagban, ki tehát az, aki ma jóllakatta őket, ha nem Ő
akiről Mózes jövendölt? Nincs emberi erő, mely öt árpakenyérből és két kis
halból éhes emberek ezreinek elegendő ételt teremthetne. Ezt mondogatták egymás
közt: "Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő vala a világra" (Jn
6:14).
Meggyőződésük a nap folyamán egyre erősödött. Az eddigieket
megkoronázó tett bebizonyította, hogy a régvárt Szabadító köztük van. A nép
reménye mind magasabbra szárnyalt. Ő az, aki Júdeát földi paradicsommá,
tejjel-mézzel folyó földdé teszi. Ő minden kívánságot teljesíthet. Megtörheti a
gyűlölt rómaiak hatalmát. Megszabadíthatja Júdát és Jeruzsálemet.
Meggyógyíthatja a csatában megsebesült katonákat. Egész hadseregeket láthat el
élelemmel. Legyőzheti a nemzeteket, s hozzájuttathatja Izraelt a vágyva vágyott
uralomhoz.
Lelkesedésében a nép kész azonnal királlyá koronázni Őt.
Látják, hogy nem igyekszik felhívni a figyelmet, vagy tisztességet szerezni
Magának. Ebben alapvetően különbözik a papoktól és vénektől, s attól tartanak,
hogy sohasem fogja Magának követelni Dávid trónját. Tanácskoznak, és abban
egyeznek meg, hogy erőszakkal elragadják Őt, és kikiáltják Izrael királyának. A
tanítványok is csatlakoznak a sokasághoz, és kijelentik, hogy Dávid trónja
Mesterük jogos öröksége. Krisztus - mondják - csak szerénysége miatt utasít
vissza ilyen megtiszteltetést. Hadd emelje trónra a nép Szabadítóját! A gőgös
papok és vének kényszerüljenek tisztelni Őt, aki Isten hatalmába öltözötten jő.
Buzgón szervezkednek céljuk véghezvitele érdekében. Jézus
azonban látja, mi van készülőben, és tudja, amit ők nem, hogy mi lenne az
eredménye egy ilyen mozgalomnak. A papok és vének már így is fejvadászatot
indítottak ellene. Azzal vádolják, hogy elvonja a népet tőlük. Ha trónra
akarnák emelni, azt erőszak, lázadás követné, s a lelki ország munkálása
akadályokba ütközne. Késlekedés nélkül véget kell vetni a mozgalomnak. Jézus
magához szólítja tanítványait, s megparancsolja, hogy szálljanak hajóra, s
azonnal térjenek vissza Kapernaumba, Ő pedig majd elbocsátja a népet.
Krisztusnak egyetlen eddigi parancsát sem volt ilyen nehéz
teljesíteni. A tanítványok rég vártak egy olyan népi megmozdulásra, amely
Jézust trónra emeli - nem tudták elviselni a gondolatot, hogy lelkesedésük
semmivé váljék. A húsvét megünneplésére összegyűlt tömeg látni akarta az új
prófétát. Követői számára ez a legmegfelelőbb alkalomnak látszott, hogy
szeretett Mesterüket Izrael trónjára ültessék. Ennek az új, hő reménynek a
fényében nehezükre esett távozni, s Jézust otthagyni egyedül a kietlen parton.
Tiltakoztak a rendelkezés ellen, de Jézus most olyan hatalommal beszélt, amit
még sohasem alkalmazott velük szemben. Tudták, hogy hasztalan lenne részükről a
további ellenkezés, és csöndben a tenger felé fordultak.
Jézus most megparancsolja a sokaságnak, hogy oszoljanak.
Viselkedése olyan határozott, hogy azonnal engedelmeskednek. A dicséret,
magasztalás szavai elhalnak ajkukon. Épp mikor közelednek Felé, hogy
megragadják Őt, megtorpannak, a boldog várakozás pírja eltűnik arcukról. A
tömegben vannak éles elméjű, igen határozott emberek, de Jézus királyi
magatartása, néhány nyugodt parancsszava lecsillapítja a rajongást, s
meghiúsítja terveiket. Felismerik Benne a minden földi tekintély fölött álló
hatalmat, s szó nélkül engedelmeskednek.
Amikor magára maradt, Jézus "felméne a hegyre,
magányosan imádkozni" (Mt 14:23). Órákon át könyörgött Istenhez. Nem
magáért, hanem az emberért imádkozott. Erőt kért, hogy bemutathassa az
embereknek küldetésének isteni jellegét, s Sátán ne homályosíthassa el
értelmüket, ne ronthassa meg ítélőképességüket. A Megváltó tudta, hogy
személyes földi szolgálata végéhez közeledik, és kevesen fogadják el Őt.
Mai Bibliai szakasz: 1
Korinthus 10
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Pál apostol a fejezet
elején „a bizonyságok fellegéről” beszél, melyek „példaképpen, a mi tanulságunkra” írattak meg (1. és 11. vers). Csodálatos a Biblia feljegyzéseiben,
hogy Isten népének nemcsak a győzelmeit, hanem a szent történelem során
elszenvedett kudarcait is rögzítik. Ezért a történelem tanulmányozásának
alázatra kell késztetnie bennünket.
A történészeknek van
egy kifejezésük arra, amikor ez az őszinte vizsgálat nem történik meg.
Legendáriumnak nevezik a szentek életének tanulmányozását. A kifejezés egy
ember élettörténetének kritikátlan tanulmányozását jelenti. Mozgalmak
résztvevői gyakran teszik ezt, amikor vezetőjüket magasztalják, vagy ilyen
vezetők csoportját emelik piedesztálra, azok jellemhibáinak felismerése nélkül.
A Biblia viszont éppen ezért nem legendárium. Amint Ellen G. White is
megállapítja, a Biblia feljegyzései tényeken alapulnak, Isten népének sikereit
és kudarcait egyaránt bemutatják, ami lenyűgöző bizonyítéka a Szentírás
ihletettségének. (Bizonyságtételek 4.
kötet)
Ezért késztet
alázatosságra minket a szent történelem tanulmányozása. „Azért,
aki azt gondolja, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék” (12. vers). S ami még ennél is több: a Biblia
reményt ad jelen életünkhöz is: „Nem
emberi erőn felüli kísértés esett rajtatok, mert Isten hű, és ő nem hagy
titeket feljebb kísérteni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel együtt a
kimenekülést is megadja majd, hogy el tudjátok hordozni” (13. vers).
Egy régebbi kérdéssel
is foglalkozik itt ismét az apostol, a bálványáldozati állatok húsának
fogyasztásával. Óva inti a hívőket attól, hogy ne törődjenek mások lelkiismeretével
(29. vers). „Tehát – figyelmeztet Pál
– akár esztek, akár isztok, akármit
cselekedtek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (31. vers). Összefoglalóul azt tanácsolja, minden
tőlünk telhetőt tegyünk meg, hogy ne botránkoztassuk meg hittestvéreinket (32.
vers).
Michael W. Campbell, Ph.D
149. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
40-41. fejezeteihez
(június 17-23).
Jézus közvetlen
közelről ismerte a bánatot, így mélyen megszomorodott, amikor a szeretetét,
kegyelmét és könyörületességét nem értékelték és visszautasították.
Sajnos túl gyakran
alábecsüljük annak a fájdalomnak a mélységét, amit Jézus élt át az emberiség
hideg szívének köszönhetően. Felmagasztaljuk az isteni természetét, és nem
vesszük figyelembe az érzéseket, amelyeket tapasztalt. Azzal, hogy így teszünk,
hatálytalanítjuk az Ő szolgálatát a jelenlétével, megfosztjuk őt attól, hogy
vigasztaló bizalmas legyen a saját próbáinkban.
Krisztus érzelmeit
alábecsülve, és gyakran a saját érzéseinket is megtagadva, semmi mássá nem
válunk, mint intellektuális robotokká, akiket a szellemi jóváhagyásuk a
tantételek iránt vezérel. Az Istenben való elméleti hit semmit nem segít abban,
hogy kiálljuk azokat a fájdalmas próbákat, amelyek megostoroznak minket életünk
során pusztító, hurrikán erejű szelekkel. Meg kell tapasztaljuk Krisztus
vigasztalását, a megsebzett Istenét, aki jól tudja, milyen szenvedni.
Úgy gondolom, az nagyon
vigasztaló számunkra, hogy Jézus is megtapasztalta a mások barátságtalan
reakciójából eredő fájdalmat. Tudván, hogy fájt neki, amikor mások
elutasították és ócsárolták, könnyebb számomra segítséget találni, hogy hogyan
kezeljem a saját fájdalmamat, amikor velem nem törődnek és engem utasítanak
vissza. Tudván, hogy ő hasonló érzéseket élt át, könnyebb érezzem az Ő szerető
jelenlétét a próbák közepette.
Ha fájdalom gyötör
minket, meghittségre és vigasztalásra van szükségünk, valakinek a jelenlétére,
aki mélységesen szenvedett, mégsem engedte soha, hogy a fájdalom eltérítse
szándékától. És sosem adta fel az önazonosságát sem a fájdalom miatt.
Szükségünk van egy modellre, amely bemutatja, hogyan szenvedjünk jól, és mintát
ad a szomorúság kezelésére.
Találjuk meg ezt
Immánuelben – Velünk az Isten!
Lori Engel
Lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés