Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 38. fejezet 1065. nap
Senkinek az életében nem volt annyi munka, olyan
felelősség, mint a Jézuséban, mégis hányszor találjuk Őt imában! Milyen
folytonos kapcsolatban állt Istennel! Földi életének történetében újra és újra
ilyen feljegyzéseket találunk: "Kora reggel pedig, még szürkületkor,
fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék" (Mk
1:35). "Nagy sokaság gyűle egybe, hogy őt hallgassák, és hogy általa
meggyógyuljanak az ő betegségeikből. De ő félrevonula a pusztába, és
imádkozék" (Lk 5:15-16). "És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre
imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el" (Lk
6:12).
Teljesen a mások javára szentelt életében a Megváltó
szükségesnek ítélte, hogy visszavonuljon az átmenő utazóforgalomtól, és az Őt
nap mint nap követő sokaságtól. El kellett fordulnia a szüntelen
tevékenykedéstől, az emberi szükségletekkel való foglalkozástól, hogy
nyugalomban, zavartalanul együtt lehessen Atyjával. Egy volt velünk,
gyöngeségeink, szükségleteink része, tökéletesen Istentől függött, s az imádság
titkos helyén kereste az isteni erőt, hogy felvértezve indulhasson a
szolgálatba, a próbákba. A bűn világában Jézus lelki küzdelmeket, kínzásokat
szenvedett el. Az Istennel való közösségben letehette a nyomasztó bánat terhét,
vigaszra, örömre lelt.
Krisztusban az emberiség kiáltása a végtelen irgalmasság
Atyjához jutott. Emberként folyamodott Isten trónjához, míg emberi természetét
mennyei erő járta át, amely összekötötte az emberit az istenivel. Az Istennel
való állandó közösségben életet kapott Tőle, hogy életet adhasson a világnak.
Az Ő tapasztalatában nekünk is részesednünk kell.
"Jertek el csupán ti magatok" (Mk 6:31) -
parancsolja nekünk. Ha megfogadjuk szavát, erősebbek, hasznosabbak lehetünk. A
tanítványok keresték Jézust, és mindent elmondtak Neki, Ő pedig bátorította,
oktatta őket. Ha ma szakítanánk rá időt, hogy Jézushoz menjünk, és elmondjuk,
mire van szükségünk, nem csalódnánk. Jobb kezünknél állna, hogy segítsen.
Egyszerűbbnek kellene lennünk, több hitre, bizalomra van szükségünk Megváltónk
iránt. Ő, akinek hívják nevét "erős Istennek, örökkévalóság atyjának,
békesség fejedelmének", akiről meg van írva, hogy "az uralom az ő
vállán lészen" (Ésa 9:6), csodálatos tanácsadó. Hív, hogy Tőle kérjünk
bölcsességet. Ő "mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja"
(Jak 1: 5).
Mindenkiben, akit Isten nevel, olyan életnek kell
megnyilatkoznia, amely nincs összhangban a világgal, szokásaival vagy gyakorlatával.
Mindenkinek személyes tapasztalatra kell szert tennie, Isten akaratának
ismeretére eljutnia. Egyénileg kell meghallgatnunk Őt, aki a szívhez szól.
Mikor minden más hang elcsitul, s nyugodtan várakozunk Előtte, a lélek csendje
még érthetőbbé teszi Isten hangját. Ő int: "Csendesedjetek és ismerjétek
el, hogy én vagyok az Isten!" (Zsolt 46:11) Egyedül itt találunk igazi
nyugalmat. Ez a gyakorlati felkészülés mindenkinek, aki Istenért munkálkodik. A
rohanó tömeg közepette, az élet feszültségében, az intenzív munkában a
világosság és béke légköre lengi körül az így felfrissült lelket. Az élet jó
illatot lehel, isteni erő nyilatkozik meg, mely eléri az emberi szíveket.
Mai Bibliai szakasz: 1
Korinthus 5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Pál aggódik a
gyülekezettel kapcsolatos hírek miatt: „általában
hallatszik köztetek paráznaság” (1. vers). A paráznaság egy aggasztó
formájáról volt itt szó: a közösség egyik tagjának szexuális kapcsolata volt
apjának új feleségével, ami még a „pogányok
között sem említtetik”. Ez vezette Pált arra, hogy tanácsot adjon a
gyülekezetnek, miszerint ezt az egyént ki kell közösíteni a közösség testéből
(2, 5. versek). Az ellenőrizetlen bűn következményei mély nyomot hagynak a
gyülekezetben, ami Krisztus teste. Pál figyelmeztet, „Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát
megposhasztja?” Pál nyilvánvalóan félti a közösség és Jézus hírnevét.
Lelkészként emlékszem, amikor
egy másik lelkészt a szomszédos területen meggyanúsítottak gyermekek
molesztálásával. A lelkész elvesztette az állását annak ellenére, hogy a vádoló
később beismerte, hogy hazudott. Szomorú történet volt, mivel a média követte
az eseményeket, de a megvádolt személy ártatlanságát már nem említették meg.
Sajnos világunkat a média uralja, ahol garantálni kell a gyülekezet tisztaságát
és jó hírét.
Van egy történet az adventista
történelemből W. C. Wales-ről, aki fiatalemberként a Battle Creek-i egyetemen
beleszeretett egy diáklányba. A szünidőben mindig követte hazáig a vonaton, és
a lány később beleegyezett, hogy hozzá megy feleségül. Miután megházasodtak,
Wales lelkész volt egy ideig, de utána mindketten elhagyták a gyülekezetet és
elváltak. A férfi megbánta az esetet, újraházasodott és úgy döntött, újra
csatlakozik a gyülekezethez. Ellen White figyelmeztette a gyülekezet vezetőket,
hogy legyenek megbocsájtóak és ne engedjék, hogy újra elváljon és visszatérjen
az első feleségéhez, mert az még több problémát okozna. Még azt is támogatta,
hogy Wales visszatérjen a lelkészi szolgálatba. Sajnos rövidesen újabb
kapcsolatai lettek. Ezúttal eltanácsolták a lelkészi szolgálattól és amikor
személyesen akarta megbeszélni a dolgot Ellen White-tal, ő elutasította a
találkozót. Ez a férfi sorozatosan vétkezett és bár a kegyelem nyitva áll a
megtért bűnösök számára, Ellen White és a gyülekezeti vezetők számára világos
volt, hogy ez a férfi erkölcsileg helytelen úton jár. (The Ellen G. White Encyclopedia, 538. oldal)
Pál Apostol határozottan leszögezi, hogy a
gyülekezeti tagok Korinthusban felelősek Istennek, és ez a szexuális
viselkedésükre is igaz.
Michael W. Campbell, Ph.D.
148. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
38-39. fejezeteihez
(június 10-16).
Jézus mélységesen
törődött a tanítványai teljes jólétével. Látta, hogy szükségük van fizikai
élelemre, „oktatásra szorulnak” a szolgálatban és pihenésre is – valójában
„kötelesek voltak pihenni.” (360. o.)
Mit is jelent pihenni?
Hogyan néz ki az elegendő és hathatós pihenés? Egy dolog biztos, azt olvassuk,
hogy „a természet tájai önmagukban is nyugalmat kínáltak, kellemes változást
jelentettek az érzékszerveknek.” (361. o.) Azt is észrevehetjük, hogy „ez a
pihenő nem önző élvezetet szolgált”, hanem azt a célt, hogy merengjenek rajta,
és okuljanak a téren, hogy hogyan tehetnék eredményesebbé a küldetésüket. Jézus
nem a „szüntelen munkálkodás szükségességét kötötte tanítványai lelkére”.
Sajnálatos módon
napjainkban úgy tűnik, hogy az alapján érdemel ki valaki világi tiszteletet és
jó hírnevet, hogy mekkora mennyiségű munkát végzett el – még akkor is, ha ez
olyan szintre jut el, hogy a személyes egyensúly és egészség csorbát szenved.
Ha azonban ezt az utat követjük, „a túlbuzgóság nyomán Sátán kihasználja az
emberi gyengeségeket”. (362. o.)
„Mihelyt fokozódik az
ember aktivitása…egyre kevesebb lesz az ima, megcsappan a hit.” (362. o.)
Voltál már valaha annyira elfoglalt az Isten munkájában, hogy nem maradt elég
időd, hogy imádkozz hozzá, vagy megismerd Őt – aki minden hatalom, energia,
hatékonyság és még a pihenésnek is a végső forrása? Nem csupán arra vágyik,
hogy pihenni menjünk hozzá, de tanulni is tőle, amint keressük imában és
tanulmányozzuk az ő Igéjét – a lélek élő vizét.
Rosanna Laredo
általános iskolai tanár
Melbourne, Victoria,
Ausztrália
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés