2018. június 12., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 12 - KEDD - 1 Korinthus 5


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 38. fejezet 1065. nap

Senkinek az életében nem volt annyi munka, olyan felelősség, mint a Jézuséban, mégis hányszor találjuk Őt imában! Milyen folytonos kapcsolatban állt Istennel! Földi életének történetében újra és újra ilyen feljegyzéseket találunk: "Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék" (Mk 1:35). "Nagy sokaság gyűle egybe, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből. De ő félrevonula a pusztába, és imádkozék" (Lk 5:15-16). "És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el" (Lk 6:12).

Teljesen a mások javára szentelt életében a Megváltó szükségesnek ítélte, hogy visszavonuljon az átmenő utazóforgalomtól, és az Őt nap mint nap követő sokaságtól. El kellett fordulnia a szüntelen tevékenykedéstől, az emberi szükségletekkel való foglalkozástól, hogy nyugalomban, zavartalanul együtt lehessen Atyjával. Egy volt velünk, gyöngeségeink, szükségleteink része, tökéletesen Istentől függött, s az imádság titkos helyén kereste az isteni erőt, hogy felvértezve indulhasson a szolgálatba, a próbákba. A bűn világában Jézus lelki küzdelmeket, kínzásokat szenvedett el. Az Istennel való közösségben letehette a nyomasztó bánat terhét, vigaszra, örömre lelt.

Krisztusban az emberiség kiáltása a végtelen irgalmasság Atyjához jutott. Emberként folyamodott Isten trónjához, míg emberi természetét mennyei erő járta át, amely összekötötte az emberit az istenivel. Az Istennel való állandó közösségben életet kapott Tőle, hogy életet adhasson a világnak. Az Ő tapasztalatában nekünk is részesednünk kell.

"Jertek el csupán ti magatok" (Mk 6:31) - parancsolja nekünk. Ha megfogadjuk szavát, erősebbek, hasznosabbak lehetünk. A tanítványok keresték Jézust, és mindent elmondtak Neki, Ő pedig bátorította, oktatta őket. Ha ma szakítanánk rá időt, hogy Jézushoz menjünk, és elmondjuk, mire van szükségünk, nem csalódnánk. Jobb kezünknél állna, hogy segítsen. Egyszerűbbnek kellene lennünk, több hitre, bizalomra van szükségünk Megváltónk iránt. Ő, akinek hívják nevét "erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének", akiről meg van írva, hogy "az uralom az ő vállán lészen" (Ésa 9:6), csodálatos tanácsadó. Hív, hogy Tőle kérjünk bölcsességet. Ő "mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja" (Jak 1: 5).

Mindenkiben, akit Isten nevel, olyan életnek kell megnyilatkoznia, amely nincs összhangban a világgal, szokásaival vagy gyakorlatával. Mindenkinek személyes tapasztalatra kell szert tennie, Isten akaratának ismeretére eljutnia. Egyénileg kell meghallgatnunk Őt, aki a szívhez szól. Mikor minden más hang elcsitul, s nyugodtan várakozunk Előtte, a lélek csendje még érthetőbbé teszi Isten hangját. Ő int: "Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!" (Zsolt 46:11) Egyedül itt találunk igazi nyugalmat. Ez a gyakorlati felkészülés mindenkinek, aki Istenért munkálkodik. A rohanó tömeg közepette, az élet feszültségében, az intenzív munkában a világosság és béke légköre lengi körül az így felfrissült lelket. Az élet jó illatot lehel, isteni erő nyilatkozik meg, mely eléri az emberi szíveket.

Mai Bibliai szakasz: 1 Korinthus 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Pál aggódik a gyülekezettel kapcsolatos hírek miatt: „általában hallatszik köztetek paráznaság” (1. vers). A paráznaság egy aggasztó formájáról volt itt szó: a közösség egyik tagjának szexuális kapcsolata volt apjának új feleségével, ami még a „pogányok között sem említtetik”. Ez vezette Pált arra, hogy tanácsot adjon a gyülekezetnek, miszerint ezt az egyént ki kell közösíteni a közösség testéből (2, 5. versek). Az ellenőrizetlen bűn következményei mély nyomot hagynak a gyülekezetben, ami Krisztus teste. Pál figyelmeztet, „Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja?” Pál nyilvánvalóan félti a közösség és Jézus hírnevét.

Lelkészként emlékszem, amikor egy másik lelkészt a szomszédos területen meggyanúsítottak gyermekek molesztálásával. A lelkész elvesztette az állását annak ellenére, hogy a vádoló később beismerte, hogy hazudott. Szomorú történet volt, mivel a média követte az eseményeket, de a megvádolt személy ártatlanságát már nem említették meg. Sajnos világunkat a média uralja, ahol garantálni kell a gyülekezet tisztaságát és jó hírét.

Van egy történet az adventista történelemből W. C. Wales-ről, aki fiatalemberként a Battle Creek-i egyetemen beleszeretett egy diáklányba. A szünidőben mindig követte hazáig a vonaton, és a lány később beleegyezett, hogy hozzá megy feleségül. Miután megházasodtak, Wales lelkész volt egy ideig, de utána mindketten elhagyták a gyülekezetet és elváltak. A férfi megbánta az esetet, újraházasodott és úgy döntött, újra csatlakozik a gyülekezethez. Ellen White figyelmeztette a gyülekezet vezetőket, hogy legyenek megbocsájtóak és ne engedjék, hogy újra elváljon és visszatérjen az első feleségéhez, mert az még több problémát okozna. Még azt is támogatta, hogy Wales visszatérjen a lelkészi szolgálatba. Sajnos rövidesen újabb kapcsolatai lettek. Ezúttal eltanácsolták a lelkészi szolgálattól és amikor személyesen akarta megbeszélni a dolgot Ellen White-tal, ő elutasította a találkozót. Ez a férfi sorozatosan vétkezett és bár a kegyelem nyitva áll a megtért bűnösök számára, Ellen White és a gyülekezeti vezetők számára világos volt, hogy ez a férfi erkölcsileg helytelen úton jár. (The Ellen G. White Encyclopedia, 538. oldal)

Pál Apostol határozottan leszögezi, hogy a gyülekezeti tagok Korinthusban felelősek Istennek, és ez a szexuális viselkedésükre is igaz.


Michael W. Campbell, Ph.D.

148. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  38-39. fejezeteihez (június 10-16).

Jézus mélységesen törődött a tanítványai teljes jólétével. Látta, hogy szükségük van fizikai élelemre, „oktatásra szorulnak” a szolgálatban és pihenésre is – valójában „kötelesek voltak pihenni.” (360. o.)

Mit is jelent pihenni? Hogyan néz ki az elegendő és hathatós pihenés? Egy dolog biztos, azt olvassuk, hogy „a természet tájai önmagukban is nyugalmat kínáltak, kellemes változást jelentettek az érzékszerveknek.” (361. o.) Azt is észrevehetjük, hogy „ez a pihenő nem önző élvezetet szolgált”, hanem azt a célt, hogy merengjenek rajta, és okuljanak a téren, hogy hogyan tehetnék eredményesebbé a küldetésüket. Jézus nem a „szüntelen munkálkodás szükségességét kötötte tanítványai lelkére”.

Sajnálatos módon napjainkban úgy tűnik, hogy az alapján érdemel ki valaki világi tiszteletet és jó hírnevet, hogy mekkora mennyiségű munkát végzett el – még akkor is, ha ez olyan szintre jut el, hogy a személyes egyensúly és egészség csorbát szenved. Ha azonban ezt az utat követjük, „a túlbuzgóság nyomán Sátán kihasználja az emberi gyengeségeket”. (362. o.)

„Mihelyt fokozódik az ember aktivitása…egyre kevesebb lesz az ima, megcsappan a hit.” (362. o.) Voltál már valaha annyira elfoglalt az Isten munkájában, hogy nem maradt elég időd, hogy imádkozz hozzá, vagy megismerd Őt – aki minden hatalom, energia, hatékonyság és még a pihenésnek is a végső forrása? Nem csupán arra vágyik, hogy pihenni menjünk hozzá, de tanulni is tőle, amint keressük imában és tanulmányozzuk az ő Igéjét – a lélek élő vizét.

Rosanna Laredo
általános iskolai tanár
Melbourne, Victoria, Ausztrália
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: