Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 50. fejezet 1101. nap
50.
Cselvetések között
Jézust egész idő alatt, míg Jeruzsálemben tartózkodott az
ünnepen, kémek lesték. Napról napra új terveket szőttek elhallgattatására. A
papok és vének figyelték, hogyan ejthetik csapdába. Erőszakkal akarták
leállítani. De ez még nem minden. Meg akarták szégyeníteni ezt a galileai
tanítót a nép előtt.
Első nap, ahogy megjelent az ünnepen, odajöttek hozzá a
vének, és megkérdezték, milyen felhatalmazás alapján tanít. El akarták terelni
a figyelmet róla azzal a kérdéssel, hogy van-e joga tanítani, és ez úton saját
fontosságukra és hatalmukra akartak rámutatni.
"Az én tudományom nem az enyém, - mondta Jézus - hanem
azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti
e tudományról, vajon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?" (Jn
7:16-17) A gáncsoskodók kérdésére Jézus nem az áskálódásra felelt, hanem
feltárta a lélek üdvösségének szempontjából életfontosságú igazságot. Az igazság
megértése és értékelése - mondotta - inkább a szíven, mint az észen múlik. Az
igazságot lélekben kell elfogadni, ehhez az akarat beleegyezése szükséges. Ha
az igazságot csak az értelemnek kellene alávetni, akkor a büszkeség nem lenne
akadály elfogadásának útjában. Az igazságot azonban a kegyelem szívbéli
munkálkodása által kell elfogadni, ez pedig attól függ, lemondunk minden
bűnről, melyet Isten Lelke felfed. Bármily nagy lehet az ember lehetősége az
igazság ismeretének elnyerésére, mégsem válik hasznára, ha a szív nem nyílik
meg annak befogadására, s tudatosan le nem mond minden szokásról és eljárásról,
mely ellenkezik elveivel. Akik ily módon alávetik magukat Istennek, s őszintén
vágynak ismerni és cselekedni akaratát, azoknak Isten erejeként tárul fel az
igazság üdvösségükre. Képesek lesznek megkülönböztetni egymástól, aki Istenért
szól, és aki csupán önmagáért. A farizeusok nem Isten akarata mellett
sorakoztak föl. Nem keresték az igazság ismeretét, hanem mentséget akartak
találni, hogy szabadulhassanak tőle. Krisztus rámutatott, hogy ezért nem
értették tanítását.
Elmondott egy próbát, mellyel az igaz tanító és a csaló
megkülönböztethető egymástól: "Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi;
aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az, és nincs abban
hamisság" (Jn 7:18). Aki a maga dicsőségét keresi, az csupán magától szól.
Az önfelmagasztalás lelkülete elárulja eredetét. Krisztus azonban Isten
dicsőségét kereste. Isten Igéjét szólta. Ez bizonyította, hogy hatalma van az
igazság tanítására.
Jézus bebizonyította az írástudóknak istenségét, mert
megmutatta, hogy olvas szívükben. Már a bethesdai gyógyítás óta összeesküdtek
elvesztésére. Ezzel ők maguk hágták át a törvényt, melyet állítólag
védelmeztek. "Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? - kérdezte Jézus - és
senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?"
(Jn 7:19).
Mint a váratlan villámfény, úgy világították meg e szavak
annak a romlásnak mélységét, melyben csaknem elsüllyedtek. Egy pillanatra
megrettentek. Látták, hogy a Végtelen Hatalommal kerültek összeütközésbe.
Mégsem fogadták el a figyelmeztetést. Mivel meg akarták őrizni a népre
gyakorolt befolyásukat, palástolták gyilkos szándékukat. Hogy elüssék Jézus
kérdését, felkiáltottak: "Ördög van benned. Ki akar téged megölni?"
(Jn 7:20) Ezzel azt sugallták, hogy Jézus csodáit gonosz lélek ösztönözte.
Ezt a rágalmat Krisztus figyelemre sem méltatta. Kimutatta,
hogy bethesdai gyógyítása összhangban állt a szombatparancsolattal, és ezt
igazolja az a magyarázat is, melyet maguk a zsidók fűztek a törvényhez. Így
szólt: "Mózes adta néktek a körülmetélkedést: [...] és szombaton
körülmetélitek az embert" (Jn 7:22). A törvény értelmében minden gyermeket
a nyolcadik napon kell körülmetélni. Ha a megjelölt időpont szombatra esik, a
szertartást akkor is végre kell hajtani. Mennyivel inkább összhangban áll a
törvény szellemével egy embert "egészen" meggyógyítani
"szombaton". Figyelmeztette őket: "Ne ítéljetek a látszat után,
hanem igaz ítélettel ítéljetek!" (Jn 7:24)
A vének elnémultak, sokan felkiáltottak a nép közül:
"Nem ez-é az, akit meg akarnak ölni? És ímé nyíltan szól, és semmit sem
szólnak néki. Talán bizony megismerték a főemberek, hogy bizony ez a
Krisztus?" (Jn 7:25-26)
Mai Bibliai szakasz: Efézus
6
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az Efézusi levél korábban tárgyalt fejezeteiben Pál úgy ábrázolta az
egyházat, mint Krisztus testét (1:22-23; 4:11-16), mint Isten templomát
(2:19-22), és Krisztus menyasszonyát/feleségét (5:21-33). Ef 6:10-20 verseiben
Pál úgy ábrázolja az egyházat, mint Isten hadseregét, és erőteljes felhívást
intéz tagjaihoz, hogy öltsék magukra a fegyverzetet. Ez a szakasz nagyon
hasznos és áldásos üzenetet tartalmaz, ugyanakkor nagy a félreértés,
félremagyarázás kockázata is.
Tévesen értelmezhetjük
úgy is Pál apostol szavait, hogy viseljünk katonai fegyvert és használjuk is
azokat ellenségeink ellen, vagy vegyünk fel támadó állást másokkal való
kapcsolatainkban is. De Pál mindezidáig az egységet, az építő beszédet és a
jószívűséget hangsúlyozta (ld. 4:25-5:2). Isten jó hírét pedig úgy mutatja be,
mint a békesség evangéliumát (15. v.). A szemléletes katonai metafora által Pál
nem arra akarja buzdítani az egyházat, hogy a hagyományos értelemben vett
háborút viseljen. A nagy küzdelem harcmezejéről beszél, és arra hív, hogy
álljunk be az Isten oldalán álló seregbe.
Ezt úgy tehetjük meg,
hogy reálisan mérjük fel az ellenség erejét, mivel úgy sosem győzhetünk, ha
alábecsüljük az ellenünk felsorakozott haderőt. Nem csupán emberi erővel állunk
szemben, hanem „a gonoszság lelkei ellen,
melyek a magasságban vannak” (12. v.). De nem kell, hogy legyőzzön az
ellenség. Isten velünk van a csatában (10. v.), ellát a legnagyszerűbb
fegyverzettel, saját fegyvereivel (11. v., vö. Ézs 59:15b-17). Rendelkezésünkre
bocsátotta az igazságot, a békességet, a hitet, az üdvösséget, a Szentlelket
(13-17. v.). Mivel Isten előttünk jár, tetőtől talpig felöltöztet saját
fegyvereibe, nem eshetünk el! A győzelem biztos.
Isten áldjon meg
mindnyájunkat, amint beállunk az Ő seregébe, és békehadjáratot folytatunk az Ő
nevében!
John McVay
153. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
49-50. fejezeteihez
(július 15-21).
Legtöbben azt reméljük,
hogy jobb hellyé tehetjük a világot – mégis olyan dolgokat üldözünk nap mint
nap mint a pénz, a hatalom, az élvezetek, a megbecsültség, azt gondolván, hogy
ezek beteljesedést hoznak, és általuk megtalálhatjuk az élet értelmét. Sajnos
ezeknek a dolgoknak az üldözése a legtöbb esetben mohósághoz, kapzsisághoz,
büszkeséghez és legfőképpen ürességhez vezet.
Ez nem jelent újat. A
sátoros ünnep vége felé közeledve az emberek elfáradtak. Ezt megelőzően
elkápráztatta őket a fény, a zene és az ünnepi hangulat, de semmi sem volt
ezekben a ceremóniákban, ami az ő nagyobb szomjukat kielégítette volna az
értelem és a remény után.
„Ha valaki szomjúhozik,
jőjjön én hozzám, és igyék.” Jézus átvágta a formaságokat, a megváltás reményét
kínálva a bűn megkötözöttségétől való szabadulással együtt. Az embereket
magához vonzotta, akik alig várták, hogy találkozhassanak a könyörületességgel,
megbocsátással és igazsággal, amit csak Isten tud biztosítani. Sátán ugyanakkor
nem adja meg magát harc nélkül.
Isten ajándéka annyira
lenyűgöző volt, hogy Sátán egyetlen reménye az maradt, hogy elvakítsa az
emberek szemét, nehogy meglássák azt. Azzal a kísértéssel jött, hogy arra
bátorítsa az embereket, hogy a hagyományokba és a gonosz vágyaikba
kapaszkodjanak, és ne keressenek valami jobbat. Ha az emberek imádságban
tanulmányozták volna a Szentírást maguknak, könnyedén közel kerülhettek volna
Jézushoz.
Ugyanez a kísértés
zajlik napjainkban is. A Bibliák a polcokon porosodnak, miközben az emberek
dolgoznak és kikapcsolódnak, szüntelenül keresve azt a békét, amit csak Isten
adhat.
Válasszuk hát ehelyett
inkább azt, hogy kinyitjuk Bibliánkat és egy lépéssel közelebb lépünk az
örökkévaló boldogsághoz!
Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés