Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 51. fejezet 1111. nap
Az Úr Jézus ismerte a próbát, melyen ez a férfi
keresztülment. Ő adta neki a kegyelmet és a kifejezési módot, hogy Krisztus
bizonyságtevője lehessen. Olyan szavakkal válaszolt a farizeusoknak, melyek
súlyos megrovást jelentettek a kérdezőkre. Azt állították, ők az Írások
értelmezői, a nemzet vallási vezetői, és íme itt állt Valaki, aki csodákat
művelt, s ők saját bevallásuk szerint azt sem tudták, honnan van hatalma, nem
ismerték jellemét. "Bizony csodálatos az, - mondta a férfi - hogy ti nem
tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta. Pedig tudjuk, hogy az
Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő
akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. Öröktől, fogva nem hallaték, hogy vakon
szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna. Ha ez nem Istentől volna, semmit
sem cselekedhetnék" (Jn 9:30:33).
A férfi saját térfelükön fogadta vizsgálóbíróit. Érveire
nem volt mit válaszolni. A farizeusok meghökkentek, de békén maradtak -
elnémultak a célzott, határozott szavak hallatán. Néhány pillanatra csend
támadt. Ekkor a rosszalló papok és vének maguk köré tekerték köntösüket, mintha
félnének, hogy ha hozzáérnek, megfertőzi őket. Lerázták lábukról a port, és fejéhez
vágták a vádat: "Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz
minket?" (Jn 9:34). Ezzel kiközösítették.
Jézus hallotta, mi történt, hamarosan megkereste a vakot,
és megkérdezte: "Hiszel-é te az Isten Fiában?" (Jn 9: 35).
A vak először nézett Gyógyítójának arcába. Látta a tanács
előtt zavart, izgatott szüleit, látta a vének fenyegető arcát, most tekintete
megpihent Jézus szerető, békés ábrázatán. Már előbb - noha ez sokba került neki
- elismerte, hogy Ő isteni erő közvetítője, most pedig magasabb kinyilatkoztatásban
részesült.
A Megváltó kérdésére: "Hiszel-é te az Isten
Fiában?" a vak kérdéssel válaszolt: "Ki az, Uram, hogy higgyek
benne?" Jézus így felelt: "Láttad is őt, és aki beszél veled, az
az" (Jn 9: 35-37). A férfi a Megváltó lábához vetette magát, és imádta Őt.
Nemcsak természetes látását nyerte vissza, hanem értelmének szemei is
megnyíltak. Krisztus megnyilatkozott lelkének, ő pedig elfogadta, mint Isten
Küldöttjét. A farizeusok egy csoportja odagyűlt, s láttukra Jézus
elgondolkozott, milyen ellentétes eredménye lett szavainak és tetteinek. Így
szólt: "Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak;
és akik látnak, vakok legyenek" (Jn 9:39). Krisztus azért jött, hogy
megnyissa a vakok szemeit, világosságot árasszon a sötétségben ülőkre.
Kijelentette, hogy Ő a világ világossága, és az imént művelt csodája
küldetésének hitelesítését szolgálja. Az emberek, akik látták a Megváltót
ittjártakor, abban az előjogban részesültek, hogy tökéletesebb
kinyilatkoztatást láttak az isteni jelenlétről, mint amit azelőtt valaha is
kapott a világ. Az istenismeret tökéletesebben feltárult előttük.
Ám ugyanebben a kinyilatkoztatásban ítélet is elhangzott az
emberek fölött. Jellemük megpróbáltatott, sorsuk meghatároztatott.
Az isteni erő megnyilatkozása nyomán - mely a vaknak
visszaadta természetes és lelki látását - a farizeusok még mélyebb sötétségbe
sodródtak. Krisztus hallgatói közül néhányan, mivel érezték, hogy szavai nekik
szólnak, megkérdezték: "Avagy mi is vakok vagyunk-é?" Jézus így
felelt: "Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök" (Jn 9:40-41). Ha Isten
lehetetlenné tette volna számotokra az igazság megértését, tudatlanságotokban
nem rejlene bűn. "Ámde azt mondjátok, hogy látunk" (Jn 9:41). Azt
hiszitek, képesek vagytok látni, és visszautasítjátok az egyedüli módot, melyek
segítségével látást nyerhetnétek. Krisztus végtelen támogatással jő ahhoz, aki
belátja ennek szükségét. A farizeusok azonban nem vallották meg szükségüket,
nem voltak hajlandók Krisztushoz jönni, így vakságban maradtak - vakságukért ők
voltak a felelősek. Jézus ezt mondta: "A ti bűnötök megmarad" (Jn
9:41).
Mai Bibliai szakasz: 1
Thesszalónika 2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az ókori világban
széles körben ismert volt az a tény, hogy a pénz, a szex és a hatalom
befolyásolja a legnagyobb mértékben az emberi viselkedést. Az első században
sok „utcai prédikátor” árulta nézeteit azért, hogy elkerülje a kétkezi munkát.
Mások úgy találták, hogy a nők vonzódtak az olyan férfiakhoz, akik a nagy
nyilvánosság előtt elismertek voltak. Mások meg csak úgy tobzódtak a
hatalomban, amit a nagy ötleteik nyomán kaptak mások felett. De ha a pénz, a
szex és a hatalom motivál, akkor nem az Isten tetszésének vágya motivál. És még
csak tudatában sem vagy annak, hogy valóban mik a valódi indítékaid.
1Thess 2:1-12-ben
mélyebb bepillantást nyerhetünk Pál és társai életébe. Az igazi szolgálat azt
jelenti, hogy engeded Istennek, hogy Ő vizsgálja meg lelki életedet és
indítékaidat, hogy azt mondd, amit valóban hiszel, és mindig azt keresd, ami
Istennek tetsző. Megengedni Istennek, hogy megvizsgálja lelki életedet a
legjobb útja annak, hogy a lelki hitelességet kialakítsd és fenntartsd (2:3-6).
Ezt a hitelességet nemcsak Isten, hanem az élet is teszteli. A szenvedés segít
elkülöníteni az igazit a hamistól. Ha az apostolokat a pénz, a szex és a
hatalom motiválta volna, a Filippiben történtek azt eredményezték volna, hogy
kilépnek a szolgálatból (2:1-2). De indítékaik őszintesége mindenre hatással
volt, amit Thesszalonikában tettek (2:7-12).
Pál és a többi apostol
valódi emberek voltak. Lehangoltak, vagy haragosak lehettek, amikor üzenetüket
elutasították (1Thess 2:13-16), de bátorítást adott nekik a thesszalonikaiak
lelkes hozzáállása (17-20. vers). És mindenek felett, ők megengedték Istennek,
hogy vizsgálja meg apostoli őszinteségüket (3-6. vers). Ha az üzenet, amelyet
prédikálok nem változtatta meg az én életelemet, vajmi kevés haszna lesz
azoknak, akiknek prédikálok.
Jon Paulien
154. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
51. fejezeteihez
(július 22-28).
„Szabad akarok lenni!”
Milyen gyakran mondják
ezt az emberek, csak azért, hogy utána rabszolgasorba jussanak. Sátán különösen
jó a becsapásokban és üres ígéretekben. „Gazdag leszel! Híres leszel! A magad
ura leszel! Csak kövess engem, és bármit megtehetsz, bárkivé lehetsz, bármit
birtokolhatsz.” Minden egyes ilyen út végén pedig ott a szolgasors és a függés
a hatalomtól, az élvezetektől, a pénztől vagy a hírnévtől. Sátán alacsonyra
süllyeszti a foglyait, miközben a bosszúállás, rosszakarat és gonoszság
szelleme vezeti őt.
Ez a kép meglehetősen
nyomasztónak tűnik, amíg valaki erősebb nem lép a színpadra: „Én vagyok a világ
világossága.”
Jézus úgy jött e világra,
mint a fény, amely beragyogja a sötét helyet. Sátán láncai hirtelen
lelepleződnek. A gonosz által elhelyezett csapdák mindannyiunk számára láthatók
lesznek a nappali világosságban. Jézus színre lépett, nem csak azért, hogy
fényt vetítsen Sátán megtévesztéseire, hanem azért is, hogy megszabadítsa a
tőrbe csalt foglyokat.
„Az igazság szabaddá
tesz titeket.”
A bűn csak úgy
győzedelmeskedhet, ha elerőtleníti az elmét és megsemmisíti a lélek
szabadságát. Isten törvénye a szabadság törvénye, és csak az Istennek való
szolgálat által válhatunk igaz, teljes emberekké, akiknek Isten teremtett
bennünket.
Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése