Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 47. fejezet 1092. nap
Mintha látta volna mindazt, ami történt, a Megváltó a
küzdelem színhelyére lépett, tekintetét az írástudókra szegezte, és ezt
kérdezte: "Mit versengetek ezekkel?" (Mk 9:16)
Az imént még oly vakmerő, kihívó hangok elnémultak.
Egyetlen hang sem hallatszott az egész tömegben. A szenvedő apa utat tört a
sokaságban, Jézus lábához vetette magát, és előadta bajának, csalódásának
történetét.
"Mester, - mondotta - idehoztam hozzád az én fiamat,
akiben néma lélek van. És ahol csak előfogja, szaggatja őt; [...] Mondám hát
tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták" (Mk 9:17-18).
Jézus körültekintett a megrettent sokaságon, a gáncsoskodó
írástudókon, a megszeppent tanítványokon. Minden szívből hitetlenséget olvasott
ki, és fájdalmas hangon így kiáltott: "Óh hitetlen nemzetség, meddig
leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket?" (Mk 9:19) A
kétségbeesett apának pedig megparancsolta: "Hozd ide a te fiadat!"
(Lk 9: 41)
Odahozták a fiút, s amint a Megváltó rátekintett, a gonosz
lélek a fiút rettenetes görcsök között ledobta a földre. A földön fetrengett,
tajtékzott a szája, a levegőt megremegtették irtózatos kiáltásai.
Az élet Fejedelme és a sötétség erőinek fejedelme újra a
csatamezőn találkozott. Krisztus a maga küldetésének szolgálatában, hogy
"a foglyoknak szabadulást hirdessek, [...] hogy szabadon bocsássam a
lesújtottakat" (Lk 4:18). Sátán pedig, hogy áldozatát hatalmában tartsa. A
világosság angyalai meg a gonosz angyalok seregei láthatatlanul jelen voltak,
hogy figyeljék a küzdelmet. Egy rövid időre Jézus megengedte a gonosz léleknek,
hogy megmutassa erejét, s a szemlélők felmérhessék az elkövetkező szabadítást.
A sokaság visszafojtott lélegzettel figyelt, az apa remény
és félelem között tépelődött. Jézus megkérdezte: "Mennyi ideje, hogy ez
esett rajta?" (Mk 9:21) Az apa elmesélte a szenvedések hosszú éveinek
történetét, majd, mintha már nem tudna többet elviselni, felkiáltott: "Ha
valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk." "Ha
valamit tehetsz!" (Mk 9: 22) Az apa még most is megkérdőjelezte Krisztus
hatalmát.
Jézus válaszol: "Ha hiheted azt, minden lehetséges a
hívőnek" (Mk 9:23). Krisztus részéről nem hiányzik az erő, a fiú
meggyógyítása az apa hitétől függ. Az apa könnyekben tör ki, felismeri saját
gyöngeségét, Krisztus kegyelmére hagyatkozik, s így kiált: "Hiszek Uram!
Légy segítségül az én hitetlenségemnek" (Mk 9:24).
Jézus a szenvedőhöz fordul, s így szól: "Te néma és
siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!"
(Mk 9:25). Kiáltás hallatszik, halálos a küzdelem. Az ördög távozóban mintha
áldozata életére törne. Azután a fiú mozdulatlanul, látszólag élettelenül
fekszik. A sokaság suttog: "Meghalt" (Mk 9:26). Jézus azonban kézen
fogja, felemeli, és teljes testi-lelki épségében állítja édesapja elé. Apa és
fia dicsőítik Szabadítójuk nevét. Az emberek "elálmélkodának mindnyájan az
Istennek nagyságos erején" (Lk 9:43), mialatt a vereséget szenvedett,
megszégyenült írástudók mogorván elfordultak.
"Ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk,
könyörülvén rajtunk" (Mk 9:22). Hány bűnterhes lélek visszhangozta ezt az
imát! A könyörületes Megváltó válasza mindenkinek ez: "Ha hiheted azt,
minden lehetséges a hívőnek" (Mk 9:23). A hit köt össze a mennyel, ez ad
erőt, hogy megbirkózzunk a sötétség erőivel. Krisztusban Isten gondoskodott
eszközökről minden bűnös jellemvonásunk féken tartására, hogy ellent tudjunk
állni bármilyen erős kísértésnek. Sokan úgy érzik, nincsen hitük, és ezért
távol maradnak Krisztustól. Az ilyen gyámoltalanok méltatlanságukban vessék alá
magukat az irgalmas Megváltó kegyelmének. Ne önmagukra, hanem Krisztusra
nézzenek, aki meggyógyította a betegeket és kiűzte a démonokat, amikor az
emberek között járt, az ma is ugyanaz a hatalmas Üdvözítő. A hit Isten igéje
által jő. Ragadd meg ígéretét: "Aki hozzám jő, semmiképpen ki nem
vetem" (Jn 6:37). Vesd magad lábához és kiáltsd: "Hiszek Uram! Légy
segítségül az én hitetlenségemnek" (Mk 9:24). Ha ezt cselekszed, sohasem
veszhetsz el, soha.
Mai Bibliai szakasz: Galácia
3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ha jól átgondoljuk, ostobaság
ahhoz ragaszkodni, hogy a Krisztusban való hiten kívül még tennünk kell valamit
üdvösségünkért. Ahogy Pál emlékezteti a galáciai gyülekezet tagjait, minden,
amit tennünk kell az, hogy megfigyeljük saját tapasztalatunkat (1-5. vers). Amikor
az ember elbukott és örökre elszakadt Istentől, Isten vállalta a kezdeményezést
a megváltásunk tervének elkészítésében és abban, hogy elküldi Jézust, hogy
megváltson bennünket – és mindezt akkor, amikor még istentelenek, gyengék és az
Ő ellenségei voltunk (Róm 5.6-10). És Isten embereket hoz az életünkbe, akik
bemutatják nekünk az evangéliumot – ahogy Pált is elküldte a galáciabeliekhez.
Miért gondolnánk azt, hogy a mi megváltásunk valamiképpen a mi
erőfeszítéseinktől függne?
Saját tapasztalatuk
bizonyságán túl Pál arra emlékezteti a galáciabelieket, hogy az Ótestamentum is
arról tanúskodik, hogy a megváltás mindig is az Istenbe és az Ő ígéreteibe
vetett hiten alapult, nem pedig a cselekedeteinken (Gal 2:16; Róm 3:28). Pál
első érvelése Ábrahám tapasztalatán alapul. Amikor Isten szövetségi ígéretet
tett Ábrahámnak 1Móz 12-ben, nem kért semmilyen cselekedetet Ábrahámtól, amivel
megszerezhette volna (1Móz 12:1-3). Csak el kellett fogadnia, amit Isten
megígért, hogy megteszi érette. Mindez 25 évvel azelőtt történt, hogy Ábrahám
körülmetélkedett volna. Miért gondolnánk hát, hogy a körülmetélkedés vagy bármi
más az üdvösség előfeltétele volna?
De miért adott Isten törvényt
Mózesnek 430 évvel később? Pál szavai szerint azért, hogy rámutasson a bűnre
(Gal 3:18; Róm 5:20; 7:13) és annak ellenszerére, amit az áldozati rendszer előrevetített.
A törvény szerepe olyan, mint egy gyámé, akit kijelölnek arra, hogy védje,
tanácsolja és fegyelmezze a gyermeket (24-25. vers). Bármilyen fontos szerepet
is játszik a törvény, soha nem volt az a szerepe, hogy végcél legyen önmagában!
Ez a szerep egyedül Krisztusé, azé, aki megszabadított minket a bűn
rabláncaitól és a törvény kárhoztatásától, és Isten örökkévaló családjának
tagjává tett bennünket (3:26-29; 4:5). Bárcsak megtelne a szívünk hálával, amint
megértjük mindazt, amit Krisztus jelent nekünk!
Carl
P. Cosaert
152. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
47-48. fejezeteihez
(július 8-14).
A Jézussal a hegyen
töltött éjszaka után a tanítványok lelkileg feltöltődtek, és készen álltak a
szolgálatra, azonban az elhatározásukból hamarosan vetekedés lett a betöltött
helyért. Micsoda lecke ez számomra! Nemrégiben egy ifjúsági táborba látogattam,
ahol én is feltöltődtem lelkileg és felbátorodtam, hogy keressem az alkalmakat,
amikor megoszthatom Krisztust másokkal. Azonban alig hogy elhagytam a tábort,
az élet szükségletei elkezdték kiszorítani a célomat a helyéből. Elárasztottak
a „sürgős” dolgok, jöttek az emberek, akikre figyelnem kellett, olyanok,
akiknek semmi közük nem volt a küldetésemhez.
Talán téged is
eltérítenek dolgok az isteni elhívástól. Talán az elismerés iránti vágyad az,
ami akadályozza az Istenért végzendő munkádat, ahogyan történt a kiválasztott
tizenkettő esetében is, önző ambíciójuk miatt. Talán a figyelem elkalandozását
a hit hiánya okozza, mint ahogy azoknál a tanítványoknál volt, akik elmaradtak,
és megpróbálták kiűzni a fiúból a démont, sikertelenül. Talán egy visszatérő
bűn az, ami megcsapolja az energiádat, és amitől érdemtelennek érzed magad a
szolgálatra. Bármi is térít el, tudjuk, hogy a gyógymód az Isten szavából való
táplálkozásban rejlik.
A Szentírásban találunk
utasítást arra, hogy Isten munkáját rangsoroljuk előre (Lukács 12:29–31), az
alázat nagyszerű példáit (Filippi 2:3–8; Máté 18:3), lehetőséget a hit
megújítására (Róma 10:17) és erőt arra, hogy ellenálljunk a kísértésnek (Zsolt.
119:11–16). Az imádság, illetve az Isten szava mellett eltöltött idő lehet a mi
napi hegyi tapasztalatunk, amelyből erőt meríthetünk, amelyet megígért az Ő
nevében, hogy segítségével sebeket kötöz be és foglyokat szabadít meg.
Cindy Blades
Barbados, jelenleg
Új-Zélandon él
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés